Az űrkvartett első fele már a világűrben<br/>

2000. július 16-án, egynapos halasztás után a kazahsztáni Bajkonur űrrepülőtérről fellőtték a Cluster II program első két műholdját, amelyek minden eddiginél részletesebben vizsgálhatják az "űr-időjárást".

A Cluster II az Európai Űrügynökség (ESA) egyik legfontosabb projektje, amelynek keretében négy műhold összehangolt munkájával fogják tanulmányozni a Nap-Föld fizikai kapcsolatokat. A célpont a földi magnetoszféra (bolygónk mágneses tere) vizsgálata. A programtól várnak pontosabb válaszokat a napszél és a magnetoszféra kölcsönhatásának, illetve a nap- és koronakitörések következményeinek alapvető jellemzőire.

A nagyszabású program már 1996-ban megkezdődhetett volna, de a Cluster I összes műholdja elpusztult egy (francia gyártmányú) Ariane 5 hordozórakéta balszerencsés startja miatt (a kudarc 450 millió amerikai dollárba került, s egy évvel vetette vissza az ESA tudományos programját). A hivatal most óvatosabb volt, mivel szombaton csak két műholdat indított, a másik kettőt pedig augusztus 19-én lövi fel. A rakéta is változott: ezúttal az orosz Szojuzra bízták a feladatot, amit az sikeresen teljesített. A Cluster "feltámasztása" 345 millió dollárba került.

A négy műhold december elejétől fogja sugározni az adatokat (kb. napi egy gigabyte-nyit), miután felvették a tervezett alakzatot és beüzemelték műszereiket. A négy szerkezet egy tetraéder négy csúcspontját alkotja majd, a közöttük lévő távolság a Nap felőli oldalon kb. 600 km lesz. Az éjszakai oldalon - ahol a magnetoszféra erővonalai ritkábbak - a műholdak 6000 km-es távolságra húzódnak szét, saját hajtóműveik segítségével. (Nem véletlen, hogy míg az egyes szondák tömege 480, addig az üzemanyagé 650 kg. Maximális repülési magasságuk 127 400, a minimális pedig 25 000 km lesz.

Mindegyik szonda 11 tudományos műszerrel rendelkezik, amelyek segítségével az elektromágneses térerősséget és a napszél részecskéinek jellemzőit (sebesség, sűrűség) méri. Ez az első eset, hogy ilyen műholdak szinkronban dolgoznak, így az egyes mintavételi helyek jellemzőinek összesítésével a kutatók általánosabb képet kaphatnak a magnetoszféra állapotáról, illetve a benne zajló folyamatokról.

A Cluster II adatainak segítségével a jövőben hatékonyabban lehet előre jelezni Földünk fizikai környezetének állapotváltozásait, vagyis az "űr-időjárást", ami alapvető fontosságú a naptevékenység negatív hatásaira - műholdak elektromos berendezéseinek elromlása, zavarok a földi távközlésben és energiatermelő berendezésekben stb. - való felkészülés szempontjából.

IMAGE - egy másik program

Az "Imager for Magnetopause-to-Aurora Global Exploration" (IMAGE) elnevezésű műholdat az eredeti tervek szerint 2000. március 15-én állították volna pályára, ám technikai problémák miatt a fellövést el kellett halasztani. 10 nappal később azonban minden simán ment a kaliforniai Vandenberg légi bázison: egy Delta-2-es rakéta elhelyezte a műholdat tervezett poláris (pólus felett áthaladó), Föld körüli ellipszis alakú pályáján, aminek földközelpontja 1000 km-es, földtávolpontja pedig 44 600 km-es távolságban van bolygónk felszínétől.
A NASA tudományos űreszközének legfontosabb feladata szintén a napból induló részecskeáram (a napszél) és a földi magnetoszféra kölcsönhatásának vizsgálata.

S. T.

Ajánló: