Az élő, működésben lévő agy vizsgálatára alkalmas pozitronemissziós tomográfia segítségével brit és német kutatók "azonosították" az intelligenciáért felelős központot.

A pozitronemissziós tomográfia (PET) olyan vizsgálati módszer, amelynek segítségével élőben (in vivo), valós idejű változásokat követve figyelhető meg az agyműködés. A módszer lényege, hogy igen gyorsan lebomló radioaktív anyagokkal megjelölt, ártalmatlan vegyületeket juttatnak a szervezetbe, amelyek pozitronkibocsátását és agyi elhelyezkedését követhetik nyomon speciális műszerrel. Működés közben figyelhetők meg például azok az agyterületek, ahol valamilyen hatásra megnövekszik a vérellátás vagy a cukorfelhasználás szintje, vagyis azok a helyek, amelyek éppen a legaktívabbak. A PET alkalmazása óriási fejlődést hozott az agykutatásban. A következőkben két új eredményről számolunk be.

Az intelligencia fogalma, típusai, mérése még ma is heves viták tárgyát képezi. Nincs egyetértés abban sem, hogy mely agyterületekre esik az intelligencia "központja", illetve van-e ilyen egyáltalán: egyesek szerint egyetlen régióról van szó, míg mások azt állítják, hogy agyunk számos részének összehangolt munkája szükséges az értelmi képességek e csoportjának kifejeződéséhez. Brit és német kutatók a PET-módszerrel most olyan eredményre jutottak, amely az előbbi nézetet támasztja alá. Az általuk vizsgált önkénteseknek nehéz fejtörőket kellett megoldaniuk, miközben agyuk vérellátását figyelték. A mérések szerint az egyetlen agyterület, amelyben az intenzív gondolkodási szakasz alatt megnövekedett vérellátás szintje, a homloklebeny oldalsó része volt.

A g-faktor és a többszörös intelligencia

Érdekes módon az eredmény Charles Spearman 1904-es elméletét támasztja alá, mely szerint létezik egy általános értelmi képesség (a tudós ezt annak idején g-faktornak nevezte el). Szerinte az intelligencia egyik fontos összetevője általános okosságot fejez ki, s ennek eredményeképpen az "okos emberek" a legkülönfélébb típusú feladatokat is hasonlóan jó eredménnyel oldják meg. Nem lehetetlen, hogy a PET-vizsgálatok most a g-faktor székhelyét találták meg az agyban, amennyiben tényleg létezik.
A Science magazinban megjelent cikket azonban egy ugyanabban a számban megjelent másik írás máris támadja, mivel "az emberi intelligenciát nem lehet ilyen egyszerű úton meghatározni".

"Az utóbbi két évtized legnagyobb hatású intelligenciaelméletét kétségkívül Howard Gardner harvardi professzor fejtette ki (1983). A többszörös intelligencia (MI) elmélete egyszerre támaszkodik az agykutatás által feltárt biológiai bizonyítékokra és a különböző kultúrák tanulmányozásából származó antropológiai bizonyítékokra. Gardner szerint az embernek nem egy, hanem több - legalább hét - intelligenciája van. Intelligenciának az értelmi képességek olyan csoportját tekinti, amelyet legalább egy kultúra értéknek ismer el. Ugyanakkor az általa megkülönböztetett intelligenciák biológiai értelemben is önálló modulok, amelyek pl. károsodhatnak - vagy nagyon alacsony szinten állhatnak - anélkül, hogy ez feltétlenül kihatna a többi intelligenciára. Intelligenciák Gardnernél:
- nyelvi intelligencia (beszéd, írás, olvasás),
- logikai-matematikai intelligencia (matematika, absztrakt következtetések),
- téri-vizuális intelligencia (téri tájékozódás, vizualitás),
- zenei intelligencia,
- testi-kinesztéziás intelligencia (tánc, sport stb.),
- interperszonális intelligencia (befolyásolás, együttműködés),
- intraperszonális intelligencia (önismeret)." (Részlet az Intelligencia és kreativitás c. írásból a Miskolci Egyetem honlapjáról.)

Alvás és memória

A közelmúltban számoltunk be arról, hogy amikor valami új készséget sajátítunk el, addig nem kerül teljesen birtokunkba a tudás, amíg nem alszunk rá hat-nyolc órát. Szintén a PET-módszer használata tette lehetővé, hogy a működő agyba bepillantva vehessük szemügyre a memória kialakulása és a megfelelő alvásmennyiség közötti kapcsolat természetét.

Alvó emberek agyának működését vizsgálva a kutatók azt találták, hogy azok e területek, amelyek a korábbi ébrenléti állapotban részt vettek az új információk feldolgozásában, éjszaka is igen aktívak voltak az ún. gyors szemmozgási fázisban, amely az álomalvás jellegzetes kísérője. Ez megerősíti azokat az elképzeléseket, melyek szerint az alvás - s azon belül is az álomalvási szakasz - teszi lehetővé számunkra, hogy az új információkat elraktározzuk memóriánkban. Amikor az önkéntes kísérleti alanyokat felébresztették, jobban végrehajtották a korábban megtanult feladatot, mint mielőtt aludni tértek. Hasonló eredményeket korábban patkányokkal is elértek.

Újabb bizonyíték született tehát arra vonatkozóan, hogy a megfelelő alvásidő a tanulás szempontjából is fontos. A kutatók egyelőre nincsenek tisztában a folyamat pontos sejtszintű mechanizmusával, mint ahogyan azt sem állítják, hogy a memória kialakulása csupán az álomalvás alatt történik.

[origo]

Ajánló:

A BBC cikke angol nyelven. Kitűnő áttekintés magyar nyelven a Miskolci Egyetem honlapján. Az intelligencia hétköznapi fogalma és a sztenderd pszichometrikus megközelítés - A legfontosabb vitakérdések - Mi az intelligencia? - Intelligenciatesztek - A kreativitás.

Korábban:

1999. november 27. Olasz tudósok első ízben készítettek olyan felvételeket, amelyek láttatni engedik, mi történik az agyban a memória kialakulása során. 2000. július 12. Sok fiatal hétvégi nagy alvásokkal igyekszik behozni azt a lemaradást, amelybe a hétköznapok néhány órás éjszakai pihenőivel hajszolja magát. Ők ne is csodálkozzanak azon, hogy amit ilyenkor tanulnak, bizony nem épül be az emlékezetükbe. 2000. április 19. A kutatók úgy vélik, rátaláltak az emlékek rögzítésének rég keresett mechanizmusára. Genetikai megközelítés.