Kozmikus fényszóró

Az M87 (NGC 4486) galaxis középpontjából kitörő ragyogó fénycsóva hatalmas kozmikus fényszóróhoz hasonlít. A Hubble-űrtávcsőnek ezen a felvételén a kékes csóva jól kiemelkedik a milliárdnyi csillag és pontszerűnek tűnő gömbhalmaz egybemosódó, sárgás háttérfényéből.

Kép: NASA és a Hubble Heritage Team (STScI/AURA).


A tőlünk mintegy 50 millió fényévre, a Virgo-halmazban levő elliptikus M87 az egyik legalaposabban tanulmányozott galaxis. Reflektorszerű fénycsóváját már 1918-ban felfedezték, az ötvenes évek elején pedig az is kiderült, hogy hozzá kapcsolódik az égbolt egyik legfényesebb rádióforrása, a Virgo A. Mára - főleg a Chandra röntgenobszervatórium megfigyeléseinek köszönhetően - a fénycsóva eredete is tisztázódott (lásd egy korábbi cikkben). Az M87 magjában egy szupernehéz, mintegy 2 milliárd naptömegű fekete lyuk van. Gravitációs vonzásának hatására a befelé örvénylő anyag sebesen forgó, lapos akkréciós korongot képez, amelyből a pörgés miatt felcsavarodó mágneses erővonalakat követő töltött részecskék a mágneses pólusoknál két ellentétes irányú, szűk nyalábban lépnek ki. A plazmában fellépő itt működő mágneses terek hatalmas részecskegyorsítóként működnek, és fókuszálják a nyalábot. A nyaláb jellegzetes kék fénye (csakúgy, mint a rádiósugárzása) a nyalábban a mágneses tér erővonalai körül csigavonalban gyorsuló elektronok szinkrotron sugárzása.

Az 50 millió fényéves távolság túl nagy ahhoz, hogy a Hubble megkülönböztesse az egyes csillagokat. A többtucatnyi fényes pont a felvételen nem csillag, hanem egyenként is több százezer csillagot tartalmazó gömbhalmaz. Becslések szerint mintegy tizenötezer ilyen gömbhalmaz keletkezett a galaxis fejlődésének nagyon korai szakaszában: ezeknek a csillagai sokkal ősibbek, mint a galaxis középpontjához közelebb felhalmozódott második generációs csillagok.

(Élet és Tudomány)

Ajánló:

Az eredeti angol nyelvű sajtóanyag az Űrtávcső Tudományos Intézet honlapján.

Korábban:

1999. november 24. Első ízben sikerült rádiócsillagászati módszerekkel egy távoli galaxis szívében levő fekete lyuk környezetét olyan pontossággal megvizsgálni, hogy a kutatók képet alkothassanak az ott végbemenő folyamatokról.