Szétesik az üstökös!<br/>

Bár a Linear S4 csalódást okozott fényességét illetően, mégis igazi csillagászati szenzációval szolgál: jelenleg éppen darabokra hullik a Nap közelében.

Mint arról korábban már beszámoltunk, a Linear S4 1997 óta az első, szabad szemmel is megfigyelhető üstökösként lett beharangozva. Sajnos a remélt fényességet nem érte el, így csak távcsövekkel lehetett követni mozgását és viselkedését. Nos, az apró égitest mégiscsak tartogatott számunkra meglepetést: a Nap sugárzásától felhevülve jelentős mennyiségű anyagot veszített - mint minden üstökös napközelben -, s ennek hatására magja éppen szétesőben van.

Nem ez az első ilyen jelenség. A leghíresebb eset a Shoemaker-Levy 9 magjának 21 darabra szakadása (fent), majd kb. egy évvel később - 1994-ben - a darabok Jupiterbe való sorozatos becsapódása (jobbra).

A Linear S4 is hasonlóan viselkedik. A magjából kiinduló gázkilövellések (jetek) módosították (perturbálták) a pályáját, majd egy nagyobb robbanás következtében darabok szakadtak le a magjából.

A Hubble-űrtávcső felvételeiből készült animáción a július 5-7. közötti kifényesedést, a mag egy darabjának leszakadását, majd az újbóli elhalványulást figyelhetjük meg. Július 5-én négy óra leforgása alatt 1,5-szeresére növekedett a fényesség, két nap múlva pedig már tisztán kivehető volt egy ház nagyságú töredék, amit kb. 450 km választott el a magtól (a legfelső képen állóképek formájában látható az esemény)

A kutatók szerint lehet összefüggés a kifényesedés és a mag egy darabjának leszakadása között. Az üstökösök magjait "piszkos hógolyóként" emlegetik, amelyben a kőzetanyagot jég tartja össze. Napközelben a jég szublimálni kezd, s az így keletkező gázból fejlődik ki a mag körüli ködös burok (a kóma) és a csóva. Néhány éve vált világossá, hogy a jég szublimációja nem az egész felszínen történik, hanem annak csak mintegy 10%-a aktív, ahol szabályos gázkilövellések történnek (ezt az információt már a Deep Impact c. filmben is felhasználták). Egy-egy nagyobb kitörés hatására természetesen szilárd darabok is leszakadhatnak a magról, újabb nagy jeges területeket tárva fel, amelyek aztán az őket érő napsugárzás hatására intenzíven szublimálnak és gyorsan növelik az égitest fényességét.

1996 nagy üstököse, a Hyakutake estében is megfigyelhetők voltak a jetek és a leszakadt darabok (a Hubble-űrtávcső felvétele)

A csillagászok nem tartják kizártnak, hogy az üstökösnek ez az első látogatása a belső Naprendszerben, így bőven van mit kilövellnie. Az égitest valóságos vitustáncot jár - a magból kiinduló jetek állandóan módosítják a pályáját, amolyan véletlenszerűen működő rakétákhoz hasonlóan. A pályaszámítás így csaknem lehetetlen: a jetek hatásai nélkül kb. 30 000 év múlva tért volna vissza napközelbe, így azonban senki nem tudja, hogyan módosul ez az érték.

Az üstökös távcsövekkel még augusztus első napjaiban követhető az északi féltekén élők számára, amint keresztülvágtat az oroszlán és Szűz csillagképek területén. A pálya ívét itt tekintheti meg.

S. T.

Ajánló:

A NASA/JPL honlapja a Hyakutake üstökösről. 1020 kép, közel félszáz további link. A 20 legjobb felvétel a Shoemaker-Levy 9 üstökösről és becsapódásairól. Nagyszerű honlap, rengeteg képpel és gazdag linkgyűjteménnyel. Magyar nyelvű összefoglaló, képekkel. További információk a Comet Linear.com honlapon. További képek és angol nyelvű sajtóanyag az Űrtávcső Tudományos Intézet honlapján.

Korábban:

A szabad szemes üstökösnek jelölt Linear S4 nem érte el a remélt fényességet, távcsövekkel azonban még jól megfigyelhető.