A "webpoloskák" alig pixelnyi méretű képek mögé rejtett különleges kódok, amelyek ellen szinte lehetetlen védekezni: a kép többnyire beleolvad a weboldal háttérszínébe, s teljesen észrevehetetlen.

Mindannyian ki vagyunk téve annak, hogy parányi kémek kövessék nyomon barangolásainkat a világhálón.
A számítógépes monitorok szokásos felbontása 1024 x 768, 800 x 600 vagy 640 x 480 pixel. A felhasználó számára a "webpoloska" láthatatlan, a számítógépnek azonban egy kép, amely mögé egy internetes (html) kód rejthető, amely különféle adatokat gyűjt. Például meghatározza a számítógép IP-címét, a meglátogatott weboldalak helyét és az ott tartózkodás idejét, a használt böngésző(ke)t, és a számítógépben tárolt "sütiket" (cookies). Amikor a számítógép egy weboldalhoz csatlakozik, lekéri az ott található valamennyi szöveget, képet, hirdetést - s ezekkel együtt az ott rejtőzködő "webpoloskát" is, amely egy adatgyűjtő szerverhez kapcsolódik. Egyébként maguk a böngészők (például a Netscape vagy az Internet Explorer) is összegyűjtenek bizonyos adatokat a számítógépről és használójáról, amelyek a felkeresett weboldal tulajdonosa számára hozzáférhetők. (Így fordulhatnak elő olyan meglepetések, hogy a meglátogatott oldal váratlanul a nevünkön szólít - legalábbis azon a néven, amely számítógépünkbe be van írva!) A kép mögé rejtett html kód azonban további információkat is összeszedhet. Leghatékonyabban a cookie-n keresztül működik: ezek a fájlok ugyanis feljegyzik, mit csináltunk egy-egy weboldalon. Igaz, kikapcsolhatók, de még ekkor sem érezhetjük magunkat biztonságban: nagyobb védettséget nyújt, ha minden grafikai elemet kikapcsolunk. Ám a "webpoloska" még ekkor is befészkelheti magát bármely olyan programba - például elektronikus levelezésbe, csevegésbe, hírolvasókba - amelyek értik és használják a html-nyelvet. Egy e-mailbe rejtett "webpoloska" ellen egyedül az védhet meg, ha nem bontjuk fel a levelet.
Egyes üzleti cégek minden olyan weboldalt teleszórnak "webpoloskákkal", amelyeken hirdetnek. Az összegyűjtött adatok on-line hirdetőcégekhez futnak be. Bizonyos weboldalak, (például a www.privacy.net/) segítenek abban, hogy megtudjuk, mennyire "lyukas" a számítógépünk, azaz milyen adatokat lehet megtudni rólunk. A védekezés útja pedig az lehet, hogy a saját és a szervergép közötti "tűzfalat" (proxy-szűrőt) úgy állítjuk be, hogy az minden veszélyesnek ítélt elemet eleve kiszűrjön.

(Élet és Tudomány)