Forró szuperbuborékok ütköző galaxisokban<br/>

A Chandra-röntgenműhold lenyűgöző felvételén két ütköző galaxisban kialakult forró gázburkok figyelhetők meg, amelyeket szupernóva-robbanások alakítottak ki.

A Corvus (Holló) csillagképben fekvő, NGC 4038 és NGC 4039 jelzésű galaxisok kölcsönhatása az ütköző csillagvárosok talán legszebb példája. A 63 millió fényévnyi távolságban lévő objektumokból a gravitációs hatások miatt hosszú anyagáramok szakadtak ki, amelyek halvány, görbült csóvák formájában figyelhetők meg. A párost ezért Antenna-galaxisoknak vagy "csápos-galaxisoknak" nevezik a csillagászok.

A nem mindennapi kettőst a működésének egyéves születésnapját ünneplő Chandra-röntgenműhold is szemügyre vette. A röntgenképek legszembetűnőbb alakzatai azok az óriási, forró gázból álló "buborékok", amelyeket szupernóva-robbanások alakítottak ki.

Két csillagváros ütközése során igen kevés esély van arra, hogy csillagaik összeütközzenek (a köztük lévő nagy távolságok miatt), gravitációs hatásukkal azonban alaposan átrendezhetik egymás anyageloszlását és szerkezetét. A galaxisok por- és gázanyagának egy része összesűrűsödik, amelynek következtében ún. robbanásszerűen heves csillagkeletkezés indul meg. Rengeteg nagy tömegű csillag születik, amelyek viszonylag gyorsan - néhány millió év alatt - szupernóvaként végzik. A robbanások során felszabaduló sugárzás és kidobódó anyag tisztára söpri az objektumok kozmikus környezetét, s hatalmas, kis anyagsűrűségű, gömbszimmetrikus térségek ("buborékok") alakulnak ki. Ezek hőmérséklete néhány millió fok, így leginkább a röntgen-tartományban sugároznak. Az egymáshoz közel fekvő buborékok későbbi összeolvadásával az akár 5000 fényéves átmérőt is elérő szuperbuborékok is létrejöhetnek.

Az Antenna-galaxisokban a ROSAT röntgenműhold korábbi adatai alapján már korábban is gyanították szuperbuborékok jelenlétét, de most először figyelhetjük meg őket világosan. A Chandra ezen kívül számos pontszerű röntgenforrást is felfedezett, amelyek a szupernóva-robbanások után visszamaradt neutroncsillagok, illetve fekete lyukak (pontosabban a körülöttük örvénylő forró anyagkorongok) lehetnek.

Az új adatokkal a csillagászok tovább gazdagíthatják a galaxisok fejlődéséről alkotott elméleteiket. A szupernóva-robbanások során kiszóródó anyag folyamatosan nehéz elemekkel dúsítja a galaxist, s további csillagfejlődési hullámokat vált ki. A korai Univerzumban a galaxisok közötti ütközések sokkal gyakoribbak voltak.

Galaxisok összeütközését kísérő tűzijáték - a HST korábbi lenyűgöző felvételei az optikai tartományban

A bal oldali felvétel földi telepítésű távcsővel készült. Az ütköző galaxisok eredetileg korong alakúak voltak, de kölcsönhatásuk alaposan "megviselte" őket.

A jobb oldali kép a HST felvétele, amelyen a bal oldalon bekeretezett terület látható "űrtávcső módra". A galaxismagok narancssárgának látszanak, és sok helyen sötét porsávok keresztezik őket. A por legszélesebb sávja a két mag között húzódik, és szinte láthatóan "redőkbe" gyűrődik a magok közeledésének hatására. A monumentális ütközés robbanásszerű hevességgel adott életet csillagok millióinak. A lendületes, spirálkarszerű képződmények, amiket a fiatal, fényes, kék csillaghalmazok rajzolnak ki, jól mutatják ennek eredményét.

A fenti kép közepén az NGC 4038 és az NGC 4039 jelű galaxisok ütköző területeinek centruma látható, a kis képeken pedig a nagy kép bekeretezett részeit vehetjük alaposabban szemügyre. A kis képek nem ugyanolyan méretarányúak; a szakasszal jelölt hosszúság minden esetben 1500 fényév.

Bal oldali képek

Az ütközés hatására csillagok milliói keletkeztek, ragyogó kék csillaghalmazokba tömörülve, amelyek közül a legfényesebbek mintegy 1 millió csillagot tartalmaznak. A halmazok kékes színe csillagaik fiatal korának köszönhető. A legifjabbak csak pár millió évesek, ami csillagászati időskálán csak egy szempillantás.

Jobb oldali képek

Itt a két galaxismag közelképe látható. Mindkét esetben szembetűnő a befogott és a centrum felé tölcsérszerűen beömlő por- és gázanyag nagy mennyisége. A por elhomályosítja és elvörösíti a rajta áthatoló rövid hullámhosszú, eredetileg kék csillagfényt. Ez általános jelenség: a porban gazdag területeken lévő fiatal halmazok fénye kék helyett sokszor vörösesnek látszik.

S. T.

Ajánló:

Angol nyelvű sajtóanyag a SpaceViews honlapján, számos honlap-ajánlattal. Kitűnő magyar nyelvű anyag pulzárokról, szupernóvákról, magnetárokról, gamma- és röntgencsillagászatról.

Korábban:

2000. július 28. A Chandra röntgenfelvételei minden eddiginél pontosabb képet adnak arról, hogyan szóródnak szét a csillagok belsejében keletkező nehezebb elemek a szupernóva-robbanásban. 2000. május 18. A Hawaii Joint Astronomy Centre (JAC) egyik csillagászcsoportja hatalmas mágneses buborékot fedezett fel egy galaxisban. 2000. május 10. Alig ocsúdtunk fel az ámulatunkból, hogy már megint elmaradt egy világvége, máris nyakunkon a következő. Szerencsére ez nem az idén aktuális, "csak" néhány milliárd év múlva. De ami késik, nem múlik. Jó hír a bajban, hogy ennek "köszönhetően" nem fogjuk megérni azt a kínos pillanatot, amikor a vörös óriássá váló Nap ötmilliárd év múlva felperzseli bolygónkat. A Tejútrendszer és az Androméda-köd összeütközésének részletes forgatókönyve. 1999. augusztus 16. A Hubble űrtávcső felvételein holland csillagászok tucatnál is több ütköző galaxist fedeztek fel egy nagyon távoli galaxishalmazban.