Az űrszondák sorsának minden történéséről gondos elemzés után döntenek. A NASA által felkért szakértői csoport nemrég tett javaslatot a Galileo űrszonda pályafutásának lezárására. A legjobb megoldásnak azt találták, hogy a szonda gondosan megtervezett pályán a Jupiter bolygóba vagy annak Io nevű holdjába ütközzön. A Galileót a sorsára hagyták.

Tizenegy éve, 1989-ben indították a Galileót, 1995 óta gyűjti az adatokat a Jupiterről és holdjairól. Ez az utóbbi évtized egyik legsikeresebb űrmissziója, rengeteg új ismeretet szereztünk az óriásbolygóról és környezetéről.



A Galileo startja a Föld körüli pályáról 1989-ben (rajz)

Az űrszonda már jóval hosszabb ideje működik, mint eredetileg tervezték, a műszerek által elszenvedett intenzív sugárzás a számítottnál kisebb károkat okozott. A szonda jövőjéről azonban sürgősen dönteni kell, miután pályája a sok hold gravitációs hatása miatt előbb-utóbb instabillá válna, és valamelyik holdnak ütközne. Ezt a "spontán" megoldást a szakemberek nem fogadják el, tehát be kell avatkozni.

Az 1967-es ENSZ világűregyezmény szerint el kell kerülni, hogy az egyik égitestről (esetünkben a Földről) élő szervezetek kerüljenek másik égitestre.
A szóban forgó szonda ember nélküli kozmikus eszközt, amely régóta kering a hideg űrben, sok sugárzás érte, mégsem zárható ki, hogy az egyszerű élőlények, amelyek még a Földön véletlenül rátelepedtek, túlélhették a mostoha körülményeket.

A Jupiter Európa-holdját fényes vízjég borítja. Több jel mutat arra, hogy a felszín alatt óceán rejtőzik, abban pedig élet létezhet. Emiatt az Európát egyértelműen kizárták a szóba jöhető célpontok közül.

A Ganymedes holdnak erős mágneses tere van, régi geológiai aktivitás nyomait mutatja. A felszíni jég és a kőzetmozgások találkozásánál olyan kémiai és biológiai folyamatok is végbemehettek, melyek miatt a Ganymedes biológiai potenciálja sem tekinthető nullának. A Callisto hold mágneses tulajdonságaiból sós vizes óceán jelenlétére következtetnek, ám hiányoznak a biológiailag hasznosítható energiaforrások. Mindenesetre érdemes a Ganymedes és a Callisto érintetlenségét megőrizni.

A Jupiter negyedik holdja, az Io aktív vulkáni tevékenységet mutat. A hőmérséklet magas, felszínén, s mélyében nincs víz. - környezetben nem maradna fenn az esetleg a Galileón hordozott élet. Az Ion kívül természetes célpont lehetne a Jupiter is, az atmoszférájában megsemmisülő Galileónak nincs túlélési esélye.



A lehetséges becsapódási célpontok, a Jupiter és a Galilei-holdak méretarányos fotómontázsa (balra a Jupiter, a holdak felülről lefelé: Io, Europa, Ganymedes, Callisto)

Elvileg még egy megoldás kínálkozik. A Galileót saját hajtóműveivel Nap körüli pályára állíthatnák. Ehhez azonban ki kellene zárni a Földdel való ütközés mégoly kicsiny eshetőségét is, mivel a Galileón nukleáris telepek biztosítják az energiaellátást. A környezeti hatástanulmány elkészítésének becsült költsége meghaladja az űrszonda évi működési költségét, ezért ezzel a lehetőséggel nem is foglalkoztak.

A szakértő csoport becsapódási célpontul a Jupitert vagy az Iót ajánlja. A manővert valamikor 2003-ban vagy valamivel előbb hajtják végre. Az űrszonda végső pályáját a tudományos feladatoktól függően alakítják ki.

Jéki László

(Népszava)

Ajánló:

Korábban: