Meglepő koronakitörés - pénteken sarki fény lehet<br/>

Az év során tapasztalt legalacsonyabb napfoltszám ellenére szeptember 12-én hatalmas anyagkidobódás történt a Napon. Ma (pénteken) este újabb esély adódik sarki fény észlelésére.

A koronakitörésnek nevezett eseményt (amelyekről korábban már részletesen beszámoltunk az [origo]-ban) egy gigantikus plazmahíd összeomlása és anyagának napfelszínre zuhanása okozta (a Nap anyaga plazma állapotú, vagyis az elektromosságot jól vezető gáz). A Nap légkörében a mágneses erővonalak mentén "imbolygó" plazmahidakat szaknyelven protuberanciáknak nevezik, amennyiben a napkorong szélén láthatók.

Amennyiben a napkorong területén figyelhetők meg, ugyanez a jelenség a filament ("fonal, szál") névre hallgat. Az alábbi képeken jól megfigyelhető, hogy a nyilak által jelölt, 2000. szeptember 11-én még létező filament másnapra eltűnt.

A gázhíd összeomlása vezetett ahhoz az egész napkoronára kiterjedő koronakitöréshez, amelynek folyamata ezen a gif-animáción követhető (új html-oldalon 609 KByte).

Az esemény némileg meglepte a szakembereket, mivel a koronakitörések leggyakrabban napkitörésekhez kapcsolódnak. A Nap azonban éppen szokatlanul csendes fázisban tartózkodik, ami azt jelenti, hogy az év során tapasztalt legkisebb napfoltszám jellemzi: távcsöveken keresztül is csak néhány apró folt látható. Ez azért is furcsa, mert központi csillagunk éppen a napfoltmaximum kellős közepén jár. "Nem kellenek napfoltok ahhoz, hogy filamentek létezzenek, így ilyen események alacsony napfoltszám esetén is bekövetkezhetnek" - magyarázza David Hathaway (NASA Marshall Űrrepülési Központ).

A kitörésben kidobódott napanyag kb. 1000 km/s sebességgel hagyta el a napfelszínt, s várhatóan pénteken fog megérkezni bolygónk környezetébe. A csillagászok 30%-os esélyt látnak egy komolyabb geomágneses viharra, illetve sarki fény megjelenésére a közepes földrajzi szélességeken is.

A geomágneses viharok és a sarki fény kialakulásáról lásd korábbi cikkünket.

A legutóbbi koronakitörés igen "jól időzített" esemény volt, mivel éppen a Perseidák meteorraj aktivitásának csúcspontjakor, augusztus 12-én váltott ki heves aurora jelenséget. Az alábbi képen (Jimmy Westlake felvétele, Colorado, USA) a középső hegycsúcstól balra fent egy meteort figyelhetünk meg az aurora függönye előtt.

Sajnos a holdfázis (röviddel a telihold után) nem kedvez a megfigyelésnek, amelyet helyi idő szerint éjfél körül, északi irányban érdemes megpróbálni.

A NASA szakértői szerint a Föld körüli pályán tartózkodó Atlantis legénységét, illetve az űrrepülőgép és a Nemzetközi Űrállomás technikai berendezéseit nem fenyegeti veszély, mivel mélyen a magnetoszférában, a Földet védő mágneses pajzsban keringenek.

S. T.

Ajánló:

Csodálatos felvételek, pontos információkkal. "Mindent a sarki fényről" - az Alaszka Egyetem Geofizikai Intézetétől. Az eredeti sajtóanyag a NASA oldalain.

Korábban:

Naptevékenység, koronakitörések, a naptevékenység földi hatásai.