Új típusú fekete lyukak<br/>

A Chandra-röntgenműhold megfigyelései az eddigi legerősebb bizonyítékot szolgáltatják új típusú fekete lyukak létezésére.

A fekete lyukaknak eddig két típusát ismertük: a szupernóva-robbanás után visszamaradó csillagtömegű objektumokat, illetve a galaxisok középpontjában elhelyezkedő hatalmas, akár több százmillió naptömegű "szörnyetegeket". Új megfigyelések azonban arra utalnak, hogy e két szélsőség között létezik egy átmeneti állapot, a közepes tömegű fekete lyukak birodalma.

Egy ilyen objektumot az M82 jelű galaxis (bal oldali kép) centrumától 600 fényévnyire figyeltek meg angol és amerikai csillagászok a már több mint egy éve működő Chandra-röntgenműhold segítségével. "Senki sem volt biztos abban, hogy ilyen fekete lyukak is léteznek, különösen nem a galaxisok magjain kívül" - mondta Martin Ward (Leicester Egyetem, Anglia), a kutatások egyik vezetője, aki szerint a megfigyeléssel egészen új kutatási terület nyílt meg.

Az M82 közepes fekete lyuka legalább 500 naptömegű, mérete pedig a Holdéhoz fogható. Egy ilyen objektum keletkezése egészen szélsőséges körülményeket igényel, ami lehet például egy szokatlanul nagy tömegű, csillagok összeolvadásával keletkezett "hipercsillag" magjának összeomlása vagy több csillagtömegű fekete lyuk összeolvadása. A kutatók szerint az objektum végül az M82 központi fekete lyukában végzi, miután az magához vonzza és elnyeli.

Az M82 galaxis központi tartományának röntgenképe, három hónapos időkülönbséggel. A kis zöld kereszt a galaxis középpontját jelöli. A tőle jobbra látható legnagyobb világos folt egy röntgenforrás, amely az eltelt időszakban jelentősen kifényesedett. A röntgensugárzásban tapasztalt másik, kisebb periódusidejű (10 perces) ingadozásokkal együtt igen valószínű, hogy a forrás egy közepes tömegű fekete lyuk fényes környezete, amely a fekete lyuk anyagelnyelése miatt nyeri energiáját

Más műholdak korábbi észlelései alapján régebben is gyanakodtak egy ilyen objektum létezésére, a végső bizonyítékot azonban a Chandra szolgáltatta, miután nagy felbontású képeiből kiderült, hogy a területről érkező röntgensugárzás zöme egyetlen fényes forrásból érkezik. A nyolc hónapig tartó ismételt megfigyelésekből kiderült, hogy a sugárzás erősségében tapasztalt ingadozások ugyanolyan folyamattól eredhetnek, amelyeket más fekete lyukak tanulmányozásából már jól ismernek a csillagászok. Ugyanakkor japán csillagászok egy hatalmas, táguló "gázbuborékot" fedeztek fel a fekete lyuk körül, amely minden bizonnyal egy vagy több hatalmas szupernóva-robbanás miatt alakult ki.

Saját galaxisunkban, a Tejútrendszerben is létezhetnek ilyen közepes tömegű fekete lyukak, amelyek a régmúltban, a mainál sokkal hevesebb csillagfejlődési folyamatok során alakultak ki.

S. T.

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag angol nyelven a Chandra honlapján (Harvard Egyetem). Kitűnő magyar nyelvű anyag pulzárokról, szupernóvákról, magnetárokról, gamma- és röntgencsillagászatról.

Korábban:

A Chandra-röntgenműhold lenyűgöző felvételén két ütköző galaxisban kialakult forró gázburkok figyelhetők meg, amelyeket szupernóva-robbanások alakítottak ki.