Porviharok Marson-Földön<br/>

Vágólapra másolva!
A marsi tavasz a nagy helyi és regionális porviharok kialakulásának időszaka. Két szenzációs felvétel egy vadonatúj marsi porviharról, illetve egy földi hasonmásról.
Vágólapra másolva!

A Marsot kutató űrszondák (Mariner 9, Viking 1 és 2, Mars Global Surveyor) eredményei alapján tudjuk, hogy a szezonális jégsapkák visszahúzódásakor nagy légnyomás-különbségű térségek alakulnak ki a szén-dioxid intenzív szublimációja miatt (szublimációnak nevezzük a szilárd halmazállapotból gázneműbe történő fázisátmenetet). A jégsapkából kikerülő szén-dioxid ugyanis megnöveli a légkör sűrűségét. Az eltérő sűrűségű és hőmérsékletű légtömegek határfelületén a levegő hullámzása indul meg (instabil frontrendszer), ami fokozatosan örvénylő légköri szerkezetek kialakulásához vezethet (a Föld sarkkörei mentén is így alakulnak ki a mérsékelt övezeti ciklonok). A nagyobb légnyomás lehetővé teszi, hogy hosszabb időre nagyobb mennyiségű por kerüljön a légkörbe.



A fenti képen egy 2000. augusztus végi marsi porvihar látható a mars északi pólussapkája mellett (a kép közepétől balra húzódó, gomba alakú képződmény). Tőle jobbra jól megfigyelhető a fehéres színű szezonális jégsapka, amely széndioxid-jégből áll, s a marsi tél során hatalmas kiterjedést ér el. Középpontjában az állandó, vízjégből felépülő jégsapka terpeszkedik, amely sávozott mintázatot mutat. A vízjégsapka kb. 1200 km átmérőjű, s maximális vastagsága 3 km. Kanyonok és csatornák szabdalják, amelyek mélysége eléri az 1 km-t.



2000. február 26-án Spanyolország méretű homokvihar szakadt el Afrika északnyugati részéről. A hatalmas mennyiségű homok a képen az Atlanti-óceán keleti medencéje felett örvénylik, s már beborította a Kanári-szigeteket is. A 4500 méter magasra is felemelkedő homokfelhők sokszor az óceán túloldalát is elérik.

Jól látható a két porvihar alakjának hasonlósága (mindkettő jobbról balra mozog), a központi áramlással és a szétterülő, begörbülő fronttal. A marsi porvihar mintegy 900 km-re terjed ki a jégsapka szélétől, míg földi társa e távolság duplájára terpeszkedik a nyugat-afrikai partoktól. A felbontás mindkét képen ugyanaz (4 km/pixel).

A porviharok nagy szerepet játszanak a marsi éghajlat szabályozásában: megváltoztatják a légköri hő- és vízgőztartalom eloszlását. A légkörbe került finom por alkalmas felületet kínál a légköri páratartalomnak a kicsapódásra, majd pedig a pólusok környéki jégsapkák kialakítására.

S. T.

Ajánló:

Az eredeti sajtóanyag (nagyobb képekkel és további információkkal) a Mars Global Surveyor honlapján. A jelenleg is térképező űrszonda új fejezetet nyitott a Mars-kutatásban. Soha nem látott képek a vörös bolygó felszínéről. A küldetés részletes leírása magyar nyelven. A NASA Mars-oldalai. A Mars felfedezésével kapcsolatos összes információ itt érhető el.