Kilenc esztendeje a legnagyobb kiterjedésű napfoltcsoport tűnt fel a napkorongon, s szabad szemmel is látható. Megfelelő védelem nélkül azonban semmiképpen ne figyeljük meg!

A 9169-es számú foltcsoport (a lenti kép bal oldalán) kiterjedése 12-szer nagyobb a Föld teljes felszínénél, ami 510 millió négyzetkilométer. A szakemberek szerint nagy esély van rá, hogy a következő napokban nagy napkitörések történnek, így ismét fel kell készülni a naptevékenység földi hatásainak - geomágneses viharok, sarki fény stb. - erőteljesebb megjelenésére.

Bár a jelenlegi napfoltcsoport kivételesen nagy, mégis háromszor kisebb az eddigi rekordernél, amely 1947-ben tűnt fel központi csillagunkon. A napkutató obszervatóriumok szerte a világon tüzetes vizsgálat alá veszik a foltokat, hogy részletesen megfigyeljék szerkezetüket és változásaikat.

A foltok szabad szemmel is megfigyelhetők, de legyünk nagyon óvatosak. Megfelelő védelem SEMMIKÉPPEN NE NÉZZÜNK A NAPBA!

A szem védelme

Alapvető dolog, hogy sem távcsővel, sem szabad szemmel ne nézzünk megfelelő védelem nélkül a Napba! A jelenség megfigyelésekor mindenképpen használjunk szűrőket. Csillagunk nem csak látható fényt sugároz, hanem számos más nagyobb és kisebb energiájú sugárzást, különös tekintettel az igen káros ultraibolya és infravörös sugarakra. Ezek a sugárzások rossz szűrő megválasztása esetén nagy mértékű maradandó károsodást okozhatnak a gyanútlan megfigyelő szemének. Mivel szemünk ezeket a tartományokat nem érzékeli, megfelelő szűrő hiányában a bajt már csak későn vesszük észre.

A szabad szemes megfigyelésre a legcélszerűbb és egyben a legbiztonságosabb a speciális napnéző szemüveg (fólia), ugyanis ezt arra képezték ki, hogy kiszűrje a szem számára káros sugárzásokat. Napnéző fóliát sok-sok éve gyártanak szerte a világban, több millió példány fogyott már el belőlük. Nálunk főleg a tavalyi napfogyatkozáskor lehetett velük találkozni, de fontos, hogy ezeket már ne használjuk, mivel a védelmet szolgáló kémiai anyagok már megváltozhattak! Megteszi a hegesztőszemüveg is, de legalább a 12-es fokozatot javasoljuk. Így sem szabad órákig meresztgetni a szemet, hanem 10-15 percenként kell nézni a jelenséget egy rövid időre.

Semmiképp ne használjunk kormozott üveget, mert a közhiedelemmel ellentétben, a korom csak a látható fény erősségét csökkenti. A szemünkre valójában káros sugárzásokat azonban szinte tompítás nélkül átengedi magán. A kormozott üveg pont ellentétes hatást ér el, mint amit várnánk tőle, ugyanis a szemünk védekezési mechanizmusát kikapcsoljuk a fény letompításával. Ugyanezért használhatatlanok a napszemüvegek, mert még az igazi UV-szűrősök is átengedik az infravörös sugarakat. Ne használjunk olyan megoldásokat sem, mint a floppy disk vagy az összehajtott virágfólia, mert ezek sem biztonságosak.

A fogyatkozó Nap korongjának képét ki is vetíthetjük egy fehér lapra. Ehhez nincs másra szükség, mint egy olyan látcsőre, melynek szemlencséje fémfoglalatos és a lencse üvegből készült, továbbá nem tartalmaz semmiféle ragasztóanyagot. A kis távcsövet fordítsuk a Nap felé (célszerű azt egy fényképezőállványra helyezni). Árnyékoljuk le a távcsövet egy lemezzel, hogy a Nap ne világítsa meg a papírlapot, a kivetített kép mellett. Ezután nincs más dolgunk, mint egy fehér papírlapot helyezni a távcső mögé, hogy a kép megjelenhessen.

Megfigyelhetjük a Napot Camera Obscuraval is. Ezt a nagyon egyszerű műszert bárki meg tudja csinálni, ha egy fekete kartonpapírba egy gombostűnyi lyukat szúr. A Nap fényét ezen a lyukon engedjük át és egy bármilyen fehér vagy világos anyagra kivetítve, tökéletes képet kaphatunk. A kép átmérője a lyuktól mért távolság 0,9%-a lesz.

Távcsöves észlelésekhez napszűrőket kell használnunk. Aki ilyesmit tervez, forduljon szakemberekhez.

A napfoltok

A fotoszféra legfeltűnőbb alakzatai a napfoltok. Sokszor szabad szemmel is tanulmányozhatók a lenyugvó napkorongon. Az emberek sokáig nem hitték el, hogy a foltok valóban a Naphoz tartoznak. Hogyan is lehetne foltos a tökéletes, szeplőtelen, isteni Nap?
1610-ben aztán Galilei távcsöve segítségével kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a napfoltok valóban léteznek. Az egyházi vezetők azonban valósággal elborzadtak a kijelentés hallatán. Még azzal is megvádolták a tudóst, hogy nem tisztította meg alaposan a távcső üvegét.
A napfoltok mérete igen változó: az apró pórusoktól a több milliárd négyzetkilométernyi hatalmas szerkezetekig terjed. A foltok általában nem magányosak, hanem napfoltcsoportokat alkotnak. A csoportok élettartama átlagosan 2-4 hét.

Egy napfolt két részből áll: egy sötétebb belső régióból (umbra) és egy világosabb színű, szálas szerkezetű külső régióból (penumbra). Az umbra hőmérséklete alacsonyabb, ezért is látszik sötétebbnek (egyébként az egész napfolt "hidegebb" a fotoszféra 5800 K-es hőmérsékleténél).
Napfoltok ott jelennek meg, ahol a fotoszférában megnövekszik a mágneses térerősség. Az umbra mágneses térerőssége a Föld felszínén lévőnek közel tízezerszerese is lehet.
A napfoltok száma nem állandó. Van, amikor csak kevesebb van belőlük, máskor pedig megszaporodnak. A maximális napfoltszám 11,2 évente jelentkezik. Ezután fokozatosan csökken a számuk, majd egy minimális érték után újra növekedni kezd. A két minimum között eltelt időt napfoltciklusnak nevezzük. A kutatók szerint jelenleg egy napfoltmaximum időszakában vagyunk.

Ajánló:

Minden, amit tudni akar a Napról!

Korábban:

Naptevékenység, koronakitörések, a naptevékenység földi hatásai.2000. szeptember 15. Az év során tapasztalt legalacsonyabb napfoltszám ellenére szeptember 12-én hatalmas anyagkidobódás történt a Napon. Ma (pénteken) este újabb esély adódik sarki fény észlelésére.