250 millió évvel ezelőtt valamennyi szárazföld egyetlen szuperkontinenst alkotott (Pangea). A legújabb kutatások szerint 250 millió év múlva ismét csak egyetlen szuperkontinens lesz jelen Földünk felszínén: a Pangea Ultima.



250 millió év múlva újra egyesülnek a kontinensek

Bolygónk felszínének kőzetlemezei az emberi köröm növekedésénél is lassabban ugyan, de folyamatosan mozognak. Ennek a folyamatnak a szabályszerűségeit foglalja össze a lemeztektonika elmélete. A geológiai adatok és a jelenlegi mozgások ismeretében a geológusok rekonstruálni tudják a kontinensek elhelyezkedését és mozgását a különböző földtörténeti korokban.

Jelenleg az egyik legismertebb (és egyben legelismertebb) térképsorozat Christopher Scotese nevéhez fűződik (balra). A Texasi Egyetem geológusa a múlt számos időszeletében elhelyezte a szárazföldeket bolygónk térképén. Másokhoz hasonlóan ő is azon a véleményen van, hogy 250 millió évvel ezelőtt valamennyi szárazföld a Pangea nevet viselő szuperkontinens része volt. A múltra vonatkozó térképeket már sokan készítettek, Scotese azonban nem elégedett meg ezzel. Arra vállalkozott, hogy megjósolja, hogyan fognak a jelenleg ismert kontinensek a jövőben mozogni. Következtetései szerint 250 millió év múlva ismét egyetlen szuperkontinens fogja uralni Földünk felszínét.

Nyilvánvalóan nem ismerhetjük pontosan a jövőt, de meg lehet jósolni, hogyan folytatódnak a jelenlegi lemezmozgások és milyen új események történhetnek, különösen a közeli jövőben.

Afrika valószínűleg folytatja az észak felé való mozgást és nekiütközik Európának, aminek következtében a Földközi-tenger bezáródik és Himalája nagyságrendű hegylánc emelkedik ki Dél-Európában. Ez a folyamat már régen elkezdődött és ma is vannak jól látható jelei: vulkáni működés Olaszországban, földrengések Görögországban és Törökországban. Ennek eredményeképpen emelkedtek ki az Alpok és a Pireneusok látványos hegycsúcsai. A mai Földközi-tenger egy jóval nagyobb óceánnak, a Tethysnek a maradványa, ami az elmúlt néhány 10 millió év során záródott be, és ez a folyamat minden valószínűség szerint a jövőben is folytatódik.



50 millió év múlva valószínűleg így fest majd bolygónk felszíne. Az ábra nagyobb változata Christopher Scotese honlapján tekinthető meg

Ausztrália szintén folytatja a mozgását észak felé, kissé elfordul, majd összeolvad Délkelet-Ázsiával (Borneó és Dél-Kína). Ez a folyamat ahhoz hasonlóan fog lejátszódni, mint ahogy India 50 millió évvel ezelőtt összeütközött Ázsiával. Közben a két amerikai kontinens tovább távolodik Afrikától és Európától, aminek eredményeképpen az Atlanti-óceán folyamatosan szélesedik.

Az eddig ismertetett előrejelzések meglehetősen biztos alapokon állnak, hiszen csak a ma is létező mozgások folytatását jelentik. Mintegy 50 millió év után azonban egyre inkább bonyolulttá válik az előrejelzés, és egyre inkább számíthatunk előre nem várt események bekövetkezésére is. Ezért a 150-250 millió év múlva esedékes térképeken már nagyobb teret kap a találgatás.

Valószínűnek látszik, hogy az Atlanti-óceán szélesedése során végül is egy szubdukciós zóna fog kialakulni az óceánnak a keleti, vagy a nyugati peremén, és az óceáni aljzat a szárazföldi kontinens alá bukik. Scotese szerint a szubdukciós zóna az Atlanti-óceán nyugati oldalán alakul ki, és az óceán eddigi szélesedése megáll, sőt az óceán elkezd összezsugorodni. Néhány tíz millió évvel később az amerikai kontinensek összeütköznek a már korábban összeolvadt Euroafrikai kontinenssel, aminek eredményeképpen itt is kialakul az ütközési zónában egy hatalmas hegységlánc. Ennek következtében a Föld szárazföldjei ismét összekapcsolódnak egyetlen hatalmas szuperkontinenst alkotva, aminek Scotese a Pangea Ultima nevet adta. A kontinensek között egy kisebb óceán is "csapdába eshet".

A különböző elméletek igazolása körül időnként nagyon parázs viták alakulnak ki. Jelen esetben viszont nagyon egyszerűen eldönthető, hogy mennyi igazság van Scotese térképében. Csak várakozni kell türelmesen, körülbelül 250 millió évig...

Dulai Alfréd

Ajánló:

A kontinensek jövőbeli elhelyezkedését kutató projekt honlapja. Egy izgalmas hipotézis, amely a globális lemeztektonikára alapozva megpróbálja a geológia, az éghajlat és a földi élet főbb törvényszerűségeit egy közös rendező elv, a szuperkontinens-ciklus hatásaival értelmezni. Nagyszerű magyar nyelvű oldal, ahol a lemeztektonika alapjaival is megismerkedhetünk. Információk a tudósról a University of Texas (Arlington) honlapján. Angol nyelvű információk a NASA oldalain.