Saját csillagvárosunk, a Tejútrendszer viharos központjának eddigi legnagyobb és legrészletesebb térképét készítették el a csillagászok a színkép szubmilliméteres tartományában.

A Galaxis magja mintegy 26 000 fényévnyire fekszik a Földtől, ami már tisztes távolságnak számít. Szerencsére, mivel olyan folyamatok zajlanak benne, amelyek igen kellemetlen lennének ránk nézve, ha közelebbről szemlélnénk őket. Hatalmas csillagközi por- és gázfelhők, fodrozódó anyagnyúlványok, sebesen keringő csillagok sűrű mezői uralják ezt a területet, amely a 2,6 millió naptömegű központi fekete lyuk közvetlen gravitációs hatása alatt áll.



A részletes térképeket ezen a címen tekintheti meg.

A Cambridge-i Egyetem (Nagy-Britannia) és a Joint Csillagászati Központ (USA) csillagászai által most bemutatott térkép lenyűgöző részletességű, s először tárja elénk igazán a magban lévő csillagközi anyag finomszerkezetét. Nem csupán a sűrű anyagfelhőket, hanem fonalas szerkezetek hálózatát is megfigyelhetjük. Hemzsegnek a forró gázbuborékok és gázhéjak, amelyek heves csillagszélre, erős mágneses mezőkre és szupernóva-robbanások sorozatára utalnak. Az egész boszorkánykonyha közepén pedig ott terpeszkedik a mindent befogadó, minden elnyelni képes szörnyeteg, amelynek helyzetét már igen pontosan ismerjük.

Ajánló:

Részletes beszámoló a Cambridge-i Egyetem honlapján. A térkép elkészítéséhez használt távcső a legnagyobb olyan csillagászati eszköz, amely a színkép szubmilliméteres hullámhosszán végez megfigyeléseket.

Korábban:

2000. szeptember 27. Csillagászok első ízben figyelték meg, amint a Tejútrendszer magjában lévő hatalmas fekete lyuk elképesztő ütemben megnöveli a körülötte keringő csillagok sebességét. Minden eddiginél pontosabban meghatározható a 2,6 millió naptömegű objektum helyzete és tömege.