Kozmikus találkozó - általában egy hajszálon múlik

Nehezen hihető, de bolygónk folyamatos veszélynek van kitéve azon apró égitestek által, amelyek a Naprendszerben száguldozva bármikor becsapódhatnak a felszínbe. Tulajdonképpen csak tehetetlenül nézhetjük ezeket az eseményeket - már ha egyáltalán látjuk őket, mint ahogy az ma hajnalban is történt.

Általában rendkívüli szenzációnak számít egy-egy olyan újabb kisbolygó (aszteroida) felfedezése, amely csillagászati értelemben véve igen kis távolságban halad el a Föld mellett. Ezek az úgynevezett földsúroló kisbolygók, amelyek közül ma már közel ezer darabot ismerünk. Tényleges számuk azonban ennél jóval nagyobb lehet, csak éppen sokszor észre sem vesszük, amint apró fénypontként elhaladnak bolygónk mellett.

Legutóbb december 22-én, azaz pénteken, londoni helyi idő szerint éjfélkor suhant el egy ilyen kozmikus látogató az angol főváros "felett". A 2000 YA névre keresztelt kisbolygó meglepte a szakembereket, mivel csupán december 16-án fedezték fel. A távcsöves megfigyelések szerint átmérője kb. 50 m lehet és hozzávetőlegesen 35 km-es sebességgel haladt másodpercenként. Bolygónktól mért távolsága mintegy 800 000 km volt, ami a közepes Föld-Hold távolság (384 000 km) közel kétszerese. A csillagászok szerint ilyen obejktumok naponta "húznak el" bolygónk mellett, de csak körülbelül minden 100-at fedezzük fel.

Nagy sebessége miatt egy ilyen "apróság" is igen nagy pusztításra képes. Feltételezett becsapódási energiája 20 megatonnányi TNT felrobbantásával lehet egyenértékű. Ennél azonban érzékletesebb, hogy becsapódási kráterének átmérője nagyobb lett volna, mint 1 km, ez pedig igen komoly katasztrófát okozhat, ha lakott területen ér földet. (Példaként a Tunguzka-meteorit 1908-as esete említhető, amely az orosz tajga területén érte volna el a felszínt, ha nem robban fel még előtte, a levegőben. Ám darabjai így is gyufaszálakként tarolták le nagy területen a hatalmas fenyőfákat.)

A Society for Popular Astronomy alelnöke, Robin Scagell az esettel kapcsolatban elmondta, hogy a csillagászok műszereikkel ma már képesek a kilométeres méretű kisbolygók folyamatos égi követésére, ám az ezeknél kisebb égitesteket csak elvétve veszik észre. Persze néhány évvel ezelőtt még itt sem tartottak, mára viszont arra kellett ráébredniük, hogy szinte "folyamatosan tüzelnek ránk"!

Épp ezért született meg az ötlete egy olyan rendszernek, amely folyamatosan figyelné bolygónk környezetét, ilyen kis méretű égitestek, úgynevezett Near Earth Object-ek (Neos) után kutatva. A nemzetközi tervekben egy 15 m átmérőjű távcső megépítése szerepel, továbbá egy "Kisbolygó-védelmi Központ" létrehozása, amely védekezési-, illetve kárenyhítési stratégiákat dolgozna ki jövőbeli becsapódások esetére.

Végül, megnyugtatásképpen érdemes megjegyezni, hogy a néhány tíz méteres átmérőjű földsúrolók igen hétköznapi égi objektumok, két-három havonta felfedezünk egy-egy újabbat közülük. Reális cél a kilométeres méretű földsúrolók teljes katalogizálása lehet, amelyek pusztító ereje akár kontinensnyi területre is kiterjedhet és számukat néhány százra becsülik. Erre tíz éven belül talán valóban képesek leszünk. A még ennél is nagyobbak közül, amelyek globális katasztrófát idézhetnének elő, ma már gyakorlatilag mindegyiket ismerjük és megnyugtató, hogy becsapódásuk rendkívül alacsony valószínűségű.

Mindenesetre, egy közeli földsúrolás tényleges bekövetkezte esetén végeredményben valószínűleg semmit sem tehetnénk, akár pusztító találkozóval, akár szerencsés elhibázással végződik.

Sik András

Ajánló: