Bizarr hangok a Jupiternél - a Cassini elszáguldott a bolygó mellett<br/>

A Cassini űrszonda sikerrel vette a Jupiter melletti hintamanővert, s az eddiginél 7200 km/óra sebességgel gyorsabban száguld végcélja, a Szaturnusz felé. Bejelentették az első tudományos eredményeket is.

Mint arról korábban beszámoltunk, az 1997-ben indított, a Szaturnusz és rendszere kutatásához készített Cassini űrszonda ezekben a hónapokban a legnagyobb bolygót vizsgálja, mivel a Szaturnusz felé menet éppen mellette halad el. A Cassini küldetésének 2000. október 1. és 2001. március 31. közé eső időszakát ezért "Jupiter Millennium Flyby" programnak nevezték el. Ebben az időszakban a Cassini a Jupiter körül keringő Galileo űrszondával együtt, szimultán módon vizsgálhatja a bolygót és környezetét, ami példátlan az űrkutatás történetében.

Egy állókép a Cassini által készített színes filmből, amelyen a Jupiter légkörének nagy részét láthatjuk. Az egyenlítőnél megfigyelhető legkisebb alakzatok körülbelül 600 kilométer átmérőjűek

A Cassini 2000. december 30-án, közép-európai idő szerint 11.12-kor közelítette meg legjobban a Jupitert, 9,7 millió kilométeres távolságban repülve el mellette. A NASA január 4-ei helyzetjelentése szerint a manőver az előre tervezett módon, hibátlanul zajlott, s a szonda 2 km/s-os (7200 km/órás) sebességnövekedésre tett szert. A kitűnő állapotban lévő szerkezet azóta is folytatja a tudományos megfigyeléseket. A hét első felében a Jupiter légkörére és gyűrűjére összpontosított, január 5-12. között pedig az Io, Europa és Ganymedes holdak lesznek a Cassini megfigyeléseinek fókuszában.

Szenzációs felvételek

Közben folyamatosan zajlik az eddigi megfigyelések adatainak kiértékelése. A Cassini nagy teljesítményű kamerájának a Jupiterről, a holdakról és a gyűrűkről készített felvételei a kutatók legvérmesebb reményeit is felülmúlták. Bár a Cassini nem tud olyan részletes felvételeket készíteni, mint a Jupiterhez sokkal közelebb lévő Galileo, éppen a nagyobb távolság miatt alkalmasabb az egyes jelenségek, alakzatok időbeli változásainak követésére. Furcsa módon csak most készülnek el például azok mozgóképek, amelyeken a globális légkörzés tanulmányozható, s amelyeket a Jupiter felé tartó Galileónak kellett volna felvennie. A szonda tudományos programjának egy részét azonban a fájdalmas és emlékezetes antennahiba miatt törölték.

A Cassini kilenc felvételén a Jupiter tengely körüli forgását követhetjük nyomon. A legkisebb megfigyelhető alakzatok körülbelül 380 kilométer átmérőjűek. A Jupiter körülbelül 10 óra alatt fordul meg a tengelye körül. A legnagyobb ovális alakú felhőörvény a Nagy Vörös Folt, amely egy legalább 300 éve tartó viharrendszer

A Cassini Jupiterről készült képei, illetve az azokból összeállított mozgóképek előzetes értékelése alapján valószínűsíthető, hogy a bolygó legnagyobb viharai – amelyek a Földnél nagyobbak lehetnek és évszázadokig tarthatnak – kisebb viharok bekebelezéséből nyerik energiájukat. A kisebb viharok viszont – a Galileo eddigi megfigyelései alapján – a mélyebben fekvő légköri rétegekből táplálkoznak.

Egy közelkép, ezúttal a még mindig remekül működő Galileo űrszondától. A Jupiter örvénylő légkörében a bekeretezett rész egy vihar területét mutatja, alatta ugyanez a terület egy éjjeli felvételen, villámlásokkal

A Jupiter légkörének vizsgálata a földi atmoszféra folyamatainak mélyebb megértéséhez vezethet. A kutatók szeretnék megérteni, miért olyan stabilak az óriásbolygó időjárási mintázatai saját planétánkhoz képest.

Az első felvételek a Jupiter mágneses teréről

Újabb érdekes információk születtek a Jupiter magnetoszférájáról is. A bolygó mágneses erővonalai által határolt, töltött részecskéket tartalmazó hatalmas térrész a Földről nézve a teliholdnál is nagyobbnak látszana – amennyiben látható lenne. Most a Galileo belülről, a Cassini pedig a közös küldetés egy része alatt kívülről vizsgálhatja. Kiderült, hogy a magnetoszféra kiterjedése meglepően gyorsan változik: a Cassini jóval előbb, körülbelül egy nappal korábban érte el a határát, mint arra számítottak. Ez azt jelenti, hogy a magnetoszféra most körülbelül kétszer nagyobb kiterjedésű, mint amekkora a Voyager-1 űrszonda ottjártakor volt, 20 évvel ezelőtt. A kutatók szerint a méretnövekedés annak köszönhető, hogy az utóbbi pár hétben a napszél intenzitása csökkent, így a magnetoszféra kitágulhatott.

Most először történt meg a magnetoszféra "lefényképezése", mivel eddig nem állt rendelkezésre olyan műszer, amilyet a Cassini használ. Az adatok kiértékelése még folyamatban van. A szonda fedélzetén elhelyezett műszer azt a természetes eredetű rádiósugárzást rögzítette, amelyet a magnetoszférába ütköző napszél részecskéi keltenek.

Hallgassa meg! Bizarr hangok a Jupiter mellett

Meglepő felfedezés, hogy az Io (a Jupiter egyik nagy holdja) vulkánjairól származó kén- és oxigénatomok, illetve kén-dioxid molekulák a hold pályájától meglepően nagy távolságban (egészen 21 millió kilométerig) előfordulnak. Tulajdonképpen egy hatalmas anyagfelhő övezi a bolygót, amely az Io tűzhányóiból származik, s amellyel együtt kering a Nap körül.

S. T.

Ajánló:

A Jupiter melletti elrepülés hivatalos honlapja, általános információkkal és a nagyszerű felvételekkel. A Jupiter melletti elrepülés tudományos eredményei.

Korábban:

2000. december 29. 2000. december 30-án a bolygókutatás történetében eddig példátlan eseménysorozat ér csúcspontjára: két űrszonda ekkor vizsgálja a legközelebbről és egy időben a Naprendszer legnagyobb planétáját, a Jupitert.