Melegszik a légkör, vagy mégsem?

Mindannyiunkat foglalkoztat a kérdés: igaz-e, hogy globálisan, esetleg katasztrofális mértékben melegszik a légkör? Sok szenzációhajhász véleménnyel is találkozhatunk, és naponta tálalnak számunkra megdönthetetlen "bizonyítékokat". Mi a véleménye minderről a szakembereknek?

Nem győzünk rémüldözni. A rendkívül felgyorsult információterjedés korában naponta tájékoztat a média szélsőséges időjárási helyzetekről, azok hatásairól szerte a világban.
Egyik közkedvelt téma a globális felmelegedés kérdése, melynek lényege, hogy az antropogén (emberi) eredetű légszennyezés következtében jelenleg és az elkövetkező évtizedekben erőteljesen emelkedik a Föld átlaghőmérséklete. Az úgynevezett üvegházhatás eredményeképpen a légkörbe kerülő egyre nagyobb mennyiségű szén-dioxid csapdába ejti a földfelszínre érkező napsugárzást, az energia egyre kisebb hányada kerül vissza a világűrbe, ami által melegszik a légkör. Maga a folyamat kimutatása sem egyszerű: pontos, megbízható, az egész Földre kiterjedő és főleg több évtizedes hőmérsékletmérésre van szükség. Ezt követően a zajok (mint a Föld átlaghőmérsékletének természetes ingása) szűrése után kell kimutatni a trendet.

Az éghajlatkutatóknak még nagyobb fejtörést okoz az a kézenfekvő kérdés, hogy a globális felmelegedés mit jelent egy térség (pl. a Kárpát-medence) időjárására gyakorolt hatásában.
Az időjárással rendszeresen foglalkozó szakembereknek tettük fel a kérdést: a napi munkájuk során tapasztalják-e a felmelegedés hatását, röviden most melegszünk, vagy sem?

Az ICI Interaktív Meteorológia szakemberei szerint az elmúlt évek során hazai viszonylatban is sok érdekességet, szélsőséget produkált az időjárásunk. A tavalyi év például átlagában is igen meleg volt, másfél fokkal haladta meg a szokásos értékeket, utoljára 1954-ben tapasztaltak (tehát már fél évszázada is tapasztaltak!) hasonlóan meleg évet. A 2001. év is rekord meleg hétvégével indult; mint arról már beszámoltunk: január 7-én Kecskeméten 17,4 fokot mértek, ami közel 4 fokkal szárnyalta túl a 100 éves országos rekordot (az előző rekord 13,6 fok volt). Ez bizony egy meteorológus számára sem mindennapi élmény.

Mielőtt azonban felkiáltanánk, hogy íme, itt a bizonyíték a felmelegedésre, szó szerint hűtsük le egy kicsit magunkat. Miközben ez idő tájt a Kárpát-medencében, sőt Európa nagy részén meleg volt, addig Észak-Amerikában már több mint egy hónapja tombolt a kőkemény tél hóviharokkal, a Nagy-tavak közelében -30 fokos hideggel. Fagyos idő volt Új-Mexikóban, pedig ez utóbbi Málta-Kréta-Ciprus földrajzi szélességén található. Keleti irányban, Szibériában, Ojmjakonban -56,7 fokot regisztráltak. (Megjegyezzük: ez a mérőhely az északi félteke hidegrekordere, mínusz 78 fokkal.)
Az elmúlt napokban fordult a kocka: írásunk időpontjában Európában télire fordult az időjárás, reggelente hazánkban több helyen mértek mínusz 10 fok alatti hőmérsékleteket. Ugyanakkor Szibériában átmenetileg enyhült az idő, Észak-Amerikában erőteljes melegedés történt, és a példaként felhozott Nagy-tavak környékén éppen csak fagy.

Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy rendkívül óvatosan kell bánni a felmelegedés kérdésével, különösen annak egy-egy régió, földrajzi környezet időjárására gyakorolt hatásával, az ebből levonható következtetésekkel, a rövid adatsorokkal. A tudomány által bizonyított tény, hogy Földünk éghajlatában jégkorszakok is előfordultak, amikor kontinensünk nagy részét is jég borította, de olyan meleg időszakok is, amikor nem volt a sarkokon sem jégtakaró. Hol vagyunk manapság ezektől a szélsőségektől (szerencsére).

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzunk nagyon komolyan az emberi tevékenységnek a légkörre, az éghajlatra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásaival. De talán semmivel nem tudunk az ügynek annyit ártani, mint ha folyamatosan farkast kiáltunk, és ráadásul érvelésünkben évente mást és mást állítunk: egyszer a nagy csapadék, a következő évben a nagy aszály, majd a harmadik évben (mi is maradt volna más?) a szélsőségesség a bizonyíték. Holott vegyük tudomásul: egy "átlagos" (szélsőségektől mentes) év bekövetkezésének a valószínűsége: zérus.

Fontosabb ez a téma annál, sem hogy alaptalan szenzációkeltéssel, hozzá nem értők tudományoskodó megnyilvánulásainak propagálásával lejárassuk. Valljuk be: nem tudjuk, hogy elindult-e, esetleg a közeli jövőben elindulhat-e egy komolyabb következményekkel járó felmelegedés. (Gondoljunk csak a hágai konferencia év végi kudarcára!) Ezt a kérdést csak elmélyült kutatások, a jelenleginél sokszorosan pontosabb modellszámítások válaszolhatják meg.

ICI Interaktív Meteorológia, 2001. január 16.

(ICICOM)

Ajánló:

Az ENSZ égisze alatt zajló monstre tanácskozás legnagyobb tétje az volt, hogy sikerül-e megállapodásra jutni a Kiotóban 154 ország által elfogadott jegyzőkönyvben kitűzött célok gyakorlati megvalósításáról. A jegyzőkönyv konkrét csökkentési kvótákat ír elő a 38 legfejlettebb ország számára, amelyeknek a 2008 és 2012 közötti időszakig átlagosan 5,2 százalékkal kellene csökkenteniük az üvegházhatást előidéző hat gáz, mindenekelőtt a szén-dioxid kibocsátását az 1990. évi szinthez képest. A konferencia teljes kudarcba fulladt. Napjaink egyik legvitatottabb kérdése, hogy a gyarapodó üvegházhatású gázok milyen módon befolyásolják a globális éghajlatot bolygónkon.

Korábban:

2001. január 8. Rendkívüli meleggel köszöntött be az új évezred. A múlt év végi rövid havazás után folyamatosan melegedett a levegő, és az első hét végére példátlan, minden eddigi rekordot megdöntő hőmérsékletek alakultak ki Magyarországon.