Kommunikáló sejtek<br/>

Kedvezőtlen körülmények között a sejtek fokozottan hajlamosak arra, hogy szorosan összetapadjanak és kommunikáljanak egymással.

A szövetek, valamint a szervek kialakulásában, illetve a sejtmozgásban és a sejtek közti információáramlásban elengedhetetlen a sejtek egymással, továbbá a sejtközti állománnyal történő összekapcsolódása. Hibás adhézió ("összetapadás") következtében akár olyan betegségek is kialakulnak, mint a rák. Migráció (vándorlás) közben a sejtek képesek környezetüket érzékelni, így amikor a számukra megfelelő helyet megtalálják, "kikötnek", majd osztódásnak és fejlődésnek indulnak. Ha a sejtek teljesen elkülönülnek a környező sejtközötti állománytól, akkor általában rövid időn belül el is pusztulnak. Ezt a folyamatot - a görög otthontalanságot jelentő szó kapcsán - anokisnak nevezik.

Hogy milyen utasításokat ad az élő szervezet a sejtek össze-, valamint szétkapcsolásához, illetve helyzetváltozásához, arra a Weizmann Intézet molekuláris sejtbiológiai tanszékének kutatócsoportja keresi a választ. A kutatások vezetője, Benjamin Geiger elmondta, hogy munkájuk során megfigyelték, hogy a sejtek tapadási helyei szerkezeti, illetve molekuláris eltéréseket mutatnak, valamint arra is rájöttek, hogy kétfajta adhézió létezik. Az ún. gyújtóponti típusra jellemző, hogy főként a sejt peremére lokalizálódik, szoros és fontos szerepet tölt be a sejtek közötti kommunikációban, míg a rostos típusú kapcsolódási mód elszórtan fordul elő, elsősorban a sejt központja közelében.

A kutatók digitálmikroszkópos analízis és sejtekben termelt fluoreszcens fehérjék kombinációjának felhasználásával különböző környezeti viszonyok között figyelték meg a mozgást, valamint a sejtek összetapadási sorsát. Úgy találták, hogy a kétféle összenövés a sejt szélén együtt jött létre, majd szétváltak. Miközben a gyújtópontiak többnyire helyben maradtak, addig a rostos típusúakat egy szállítószalag, a sejt összehúzódó mikrofilamentum-rendszere folyamatosan a sejt központja felé transzportálta. A kutatók felfigyeltek arra, hogy a környezet kémiai tényezői mellett a fizikaiaknak is van beleszólásuk az összetapadások menetébe. Míg a gyújtóponti kapcsolódás a merev sejtközötti állománnyal folytatott kommunikáció során jött létre és jelentősen helyhez kötött maradt, addig a rugalmas mátrixszal történő érintkezés eredménye a rostos tapadás lett.

A környezet fizikai jellemzőinek változása a sejtek kommunikációjára is kihatott. Nagy húzóerejű (feszítő) közeg fokozott jelzést váltott ki, és kaszkádszerű üzenetátvitelt indított meg a sejt szélétől a mag felé. A két megfigyelés pontosan magyarázza egymást. A merev, nagy nyomású környezet a gyújtóponti kapcsolódások kialakulását indukálta. Erre fokozott foszforiláció jellemző, ami a sejtkommunikáció és jelátvitel nélkülözhetetlen eleme.

(Természet Világa)

Ajánló: