Női vezetők az üzleti életben

Néhány évtizede, amikor a vállalatoknál először jelentek meg női vezetők, a férfiaktól igyekeztek ellesni a szakma fortélyait. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Az elemzők arra figyelmeztetnek: ha a férfiak nem szedik össze magukat, hamarosan ők főzhetik a kávét az igazgató asszonynak.

Nemrégiben a kaliforniai Hagberg Consulting Group átfogó felmérést végzett az Egyesült Államokban, hogy megvizsgálja, milyennek értékelik a beosztottak főnökeik munkáját és teljesítményét. 425 vezetőről egyenként 25 beosztott nyilatkozott, így összesen 10 625 tesztet értékeltek. A kérdőívek olyan tulajdonságokról és képességekről kérdeztek, mint az együttműködési és kommunikatív készség, a beosztottak segítése, céltudatosság és igényesség. Noha a kutatás nem terjedt ki a nemek közötti különbségek vizsgálatára, a kérdőívek értékelése meglepő eredménnyel zárult: a megkérdezett 52 vezetői készségből 42-ben a nők bizonyultak jobbnak A Lawrence A. Pfaff and Associates ötéves vizsgálata során tizenkilenc amerikai állam 2400 menedzserét kérte fel, ítéljék meg, melyik nem tehetségesebb a cégvezetéshez szükséges készségek terén. Húsz vezetői képesség közül tizenhétben a nők szerepeltek jobban, még azokban is, amelyeket hagyományosan férfias tulajdonságoknak tartunk, mint például a gyors döntéshozatal és a hosszú távú tervezés képessége. A Minneapolisban működő Personnel Directions 58 000 középvezetőt kérdezett meg, akik huszonhárom vezetői vonásból csupán háromban tartották jobbnak a férfiakat.

Az egymástól függetlenül végzett megfigyelések meglepően hasonló eredménnyel zárultak: a nők intellektuálisan egyértelműen túlszárnyalták a férfiakat. A megkérdezettek szerint - akiknek többsége férfi volt! - a nők színvonalasabb munkát végeznek, gyorsabban és könnyebben ismerik fel a piaci folyamatokat, több új ötlettel állnak elő, és azok megvalósításában is ügyesebbek a férfiaknál.

"Ha kiváló vezetőt akarsz, vegyél fel nőt"

A bostoni DiMella Shiffer építőipari cég az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult. A csapat csak nőkből áll. "Korábban másképpen mentek a dolgok. A céget egy férfi építész vezette, aki fekete márványasztala mögül osztogatta a parancsokat. Ilyenkor nyugodtan lehetett volna tanulmányt írni a frusztrációról. Ültünk az asztal körül, és buzgón jegyzeteltük az utasításokat a kis menedzsernaptárjainkba. Ennyi. Fel sem merült, hogy közösen is kitalálhatnánk valamit" - emlékszik vissza Marcie Waldron a cég egyik munkatársa.

Egyes munkaadók kifejezetten örülnek, ha álláshirdetésükre nők jelentkeznek, és nem tagadják, hogy az azonos képesítésű férfival szemben inkább a női pályázót részesítik előnyben.

Miért jobbak a nők?

Tény, hogy az amerikai üzleti szféra egyre jobban megbecsüli a nőket. E folyamatot az elemzők hol gazdasági, hol kulturális okokkal magyarázzák. Joyce Gioia, a vezetési tanácsadással foglalkozó Herman Group cég elnöke szerint "korábban férfiak irányították a tőkés Amerikát, és az üzleti életet a 'megszoksz vagy megszöksz' ('my way or the highway') hozzáállás uralta. Mára azonban megváltozott a helyzet. A munkaadók rájöttek, nem engedhetik meg maguknak, hogy az embereiket túlhajtsák. A merev hierarchiát fokozatosan a csapatszellem váltotta fel, amiben a nők - valljuk be - verhetetlenek."

Rosabeth Moss Kanter, a Harvard Business School professzora, a Men and Women of the Corporation című nagy sikerű könyv szerzője is osztja ezt a véleményt: "A globális információs korszakban az együttműködés képessége felértékelődött. Csapatmunkára van szükség, amiben a nők igazán otthon vannak."

Miért vannak mégis többen a férfiak?

De ha egyszer a szebbik nem valóban ilyen kitűnő képességekkel rendelkezik, miért nem találunk több nőt az igazán nagy cégek élén? Az amerikai üzleti iskolákból évente több ezer diplomás nő kerül a nagyvállalatokhoz. Az amerikai Munkaügyi Minisztérium szerint a menedzseri állások 45%-át nők töltik be. Ugyanakkor a Fortune által vezetett ezer legnagyobb cég igazgatói között mindössze hat hölgyet találunk, az ötszázas listán pedig csak kettőt.

A felmérések szerint a legtöbben az emberi erőforrás, illetve a PR területeken helyezkednek el; innen pedig köztudottan nehéz a csúcsra jutni. Másrészt a női készségek dicsérete gyakran csak üres retorika marad. Sok helyen szinte igáslovakat látnak a nőkben. Rájuk lehet bízni a gyakran kényelmetlenebb középvezetői munkát, de vezetői posztra nem valók. Ezek az előítéletek sokszor elkedvetlenítik a nőket, és inkább úgy döntenek, kiszállnak a ringből; ráadásul semmi szükség ellenséges terepen botorkálni, amikor alapíthatnak saját vállalkozást is. Az Egyesült Államokban ma kilencmillió vállalkozást vezet nő, ami kétszerese a tizenkét évvel ezelőtti adatnak.

Kommunikációs különbségek

A különböző nemi szerepek már gyerekkorban rögzülnek, mutatnak rá az okokra a pszichológusok. A határozott, erőszakos lányokat megszólják, míg a fiúknak a sarkukra kell állniuk. A lányok így aztán megtanulják feltűnés nélkül érvényesíteni akaratukat; megtanulnak a háttérből irányítani.

Amikor ezeket a belénk ivódott kulturális kódokat valaki megzavarja, az emberek elbizonytalanodnak. Egy nemrégiben végzett vizsgálat szerint az alkalmazottak - nők és férfiak egyaránt - sokkal inkább érzik igazságtalannak, ha női vezető dorgálja meg őket. A nőket "túl agresszívnak" látják, ha férfi kollégáikhoz hasonlóan osztják az utasításokat. Hasonló tapasztalatokról számol be John Dowie, a DiMella Shiffer vezetője: "Amikor egy kolléganőm lehordta a beosztottait, panaszkodtak. Ha én tettem volna, eszükbe sem jutott volna ilyesmi."

A férfiuralom legtöbbször ahhoz vezetett, hogy a nők a férfiak vezetési stílusához alkalmazkodtak. "Szinte lehetetlen volt a női mentalitást megőrizni az üzleti szférában, csak akkor engedtek maguk közé, mikor én is káromkodni kezdtem" - meséli Muriel Siebert, aki 1967-ben a New York-i értéktőzsde első női tagja lett.

A kutatások azt tükrözik, hogy a részvénypiactól a gépjárműiparon át az információs technológiákig a nők férfias tulajdonságokat sajátítottak el. Ugyanakkor egy tanulmány, melyet a George Washington Egyetemen Marshall Sashkin vezetett, érdekes módon azt mutatta ki, hogy amint saját cégüket kezdik el vezetni, a nők ismét gyengédebb, gondoskodóbb hangnemre váltanak.

"Ne becsüljük túl az eredményeket"

Susan Gobelen, a Personnel Decisions International ügyvezető alelnöke, aki 1984 óta foglalkozik a témával, ugyanakkor arra figyelmeztet, legyünk óvatosak az eredmények értékelésében. "Számos tényező van, mely felnagyíthatja a különbségeket. Igaz, a nők rendre a férfiak uralta cégeknél kapják a legmagasabb minősítéseket, de elsősorban azért, mert ilyen helyeken csak a legkiválóbb, legsokoldalúbb nők érhetnek el eredményt."

Robert Kabacoff, a portlandi székhelyű Management Research Group vezetője szerint az eredmények hátterében másodlagos tényezők is megbújnak. Előfordult, hogy a vizsgált nők és férfiak nem azonos beosztásban dolgoztak. Több nő dolgozik például a humán erőforrás területén, ahol a dolgozók kommunikációs készségét a munkatársak hagyományosan magasabbra értékelik.

Előny vagy hátrány?

Senki sem lepődik meg, ha azt hallja: a nők jók a csapatmunkában. De az egyik kategória, amiben kiváló minősítést kaptak, épp az eredményesség volt. Jackie Streeter, az Apple tervezési alelnöke arról számol be: férfi kollégái egyenesen megrökönyödtek, amikor felvetette, hogy alkalmazottai között van, aki jobb munkát tudna végezni a cég egy másik osztályán.

A nők legkiválóbb tulajdonságai gyakran gyengeségük forrásai is lehetnek. "Mivel inkább tovább bennmaradnak az irodában, hogy ellenőrizzék, tökéletes-e a jelentés, vagy épp segítenek Józsinak, ha megakad egy feladatban, gyakran nem marad idejük, hogy a kulcsfontosságú üzleti kapcsolataikat építsék."

Továbbá a vezetés női stílusa nem minden beosztott számára jelentett megváltást. Azok a nők és férfiak, akik a tekintélyelvű vezetéshez szoktak hozzá, tanácstalanok a lágyabb hangnemmel szemben, és gyakran azért nem teljesítenek jól, mert a főnök finomabb kérését nem érzik utasításnak.

Robert Kabacoff vizsgálatában nemcsak a beosztottakat, hanem az igazgatótanácsok tagjait is megkérdezte, mennyire elégedettek cégük vezetőivel. A férfi vezetők akkor kaptak elismerést a főnökeiktől, ha erélyesek és magabiztosak voltak, míg a nőket ugyanezért elmarasztalták, és jobban meg voltak velük elégedve, ha együttműködően és empatikusan viselkedtek.

A társadalom még mindig hagyományos sztereotípiákat követ, és bár a nők bebizonyították, képesek az irányításra, nem valószínű, hogy hamarosan kiszorítják a férfiakat a bársonyszékekből - hacsak nem változik meg a ma még szinte kizárólag férfiakból álló legfelsőbb vezetés szemléletmódja.

B. K.

Ajánló: