Célegyenesben a Red Rover - Az első helyzetjelentés Kaliforniából<br/>

Kis csapatunk teljesen egészséges, a szakmai munka izgalmas, a hangulat pedig remek Kaliforniában. Sik András, Gaál Bernadett szakmai felkészítője és mentora, az ELTE TTK geográfus szakos hallgatója az [origo] kiküldött tudósítójaként számol be az első napok eseményeiről. Bodó Zsófia és Gaál Bernadett már az első napokban igen gazdag programban vettek részt. Megismerkedtek a többi diák tudóssal és a Mars kutatásának vezető szakembereivel, akik igen meleg fogadtatásban részesítették őket.

2001. február 11. vasárnap, 9.00 PST (18.00 KözEI), San Diego, Kalifornia

Több hónapos alapos felkészülés után megkezdődött a Planetary Society Red Rover Goes to Mars című pályázatának legizgalmasabb szakasza. Végre személyesen is találkoztak egymással a kiválasztott diák tudósok. Óriási távolságokat átszelve gyűlt össze a kilenc nyertes, büszke szüleik, illetve mentoraik, hogy véghezvigyék a feladatot, amely elszántságuk és felkészülésük méltó jutalma: a világ első civiljeiként részt vehetnek egy működő űrszonda irányításában. Felvételeket készíthetnek egy idegen égitest, méghozzá a Mars felszínéről.

A diák tudósok első találkozása. A hátsó sor bal szélén Bernadett, mellette Zsófi (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

Nem meglepő, hogy az utazás fáradalmai pillanatok alatt semmivé lettek, amint az egymással hónapokig csak e-mailen keresztül kapcsolatot tartó diákok kezet rázhattak, összemosolyoghattak és elkezdhettek ténylegesen beszélgetni egymással. Mondanivaló bőven akadt, inkább annak megértése okozott kisebb-nagyobb problémákat. Az indiaiak, a brazilok, a tajvaniak, a lengyelek és persze mi magyarok is egészen más angolt beszélünk, mint az amerikaiak.

Legoland (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

Az első közös nap főként a pihenés jegyében telt. A diákok a program emblémájával díszített pólókba bújtak, s Kalifornia egyik gyermekparadicsoma, Legoland felé indultunk. A vidámparkszerű hely izgalmait egy közös ebéd, valamint Louis Friedman, a Planetary Society elnökének szavai szakították meg. Miután elismerését fejezte ki a győzteseknek, röviden arról beszélt, hogy mennyire fontos a világűr kutatása, mennyi új és új világ vár még űrszondáink kíváncsi pillantásaira, és persze arról is, hogy mindez mennyire veszélyes, izgalmakkal és meglepetésekkel teli, de mindenféleképpen megéri. Végezetül a következő, mélyen megtisztelő mondattal jellemezte a társaságot: "Ti vagytok a Mars-kutatás következő generációja." Azt kívánta, hogy néhány hasznosan eltöltött egyetemi év után egy jövőbeli Mars-szonda irányítótermében is ugyanígy legyenek együtt, fiatal tudósokként.

Visszatérve a szállodába megkezdődött az egyhetes program szakmai része is. Linda Kelly, a Planetary Society igen lelkes munkatársa a Mars-kutatás legújabb eredményeiről tájékoztatta a diákokat. (Büszkén állíthatom, hogy a két magyar lány már nem először hallotta ezeket.) Végül a gyerekek közösen dolgozva készítették el hálájuk maradandó emlékét a marskutatás egyik fellegvárának számító Malin Space Science Systems számára, amelynek holnapi meglátogatását már alig várjuk.

2001. február 12. hétfő, 9.00 PST (18.00 KözEI), San Diego, Kalifornia

A Red Rover Goes to Mars csapat autóbusza egy jelzés nélküli, kétszintes kis épület előtt parkolt le San Diego egyik külvárosában. Csak néhány kiválasztott ismeri a Malin Space Science Systems pontos helyét, elkerülendő a kicsi zöld marslakók fanatikus rajongóinak esetleges zaklatásait. Az ezután történteket Gaál Bernadett a következőképpen mesélte el:

"Életünk egyik legcsodálatosabb élményében volt ma részünk a Malin Space Science Systemsben. Olyan tudósokkal és munkatársaikkal dolgozhattunk és találkozhattunk, akiknek felfedezéseit, cikkeit minden nap olvassuk, s mindeddig csak így, közvetve tanulhattunk tőlük. Mr. Malin és Ken Edgett örömmel fogadták kis csapatunkat. Csak úgy sugárzott róluk, mennyire szeretik, amit csinálnak. Olyan emberek gyűltek össze ezen a napon, akik minden percét élvezik, ha egy égitest tanulmányozásával foglalkozhatnak. S mindeközben még egy csodálatos dolog történt: igazi csapattá vált a kilenc diák tudós. Valóban együtt dolgoztunk. Érveltünk egymásnak, hozzászóltunk egymás ötleteihez, javaslataihoz, s végül együtt döntöttünk arról, melyik helyeket is fotózzuk le mindannyiunk álmainak bolygóján, a Marson. Ahogy itt mondtuk, 'this day was really good', vagy ahogy Kimnek, az amerikai diák tudósnak megtanítottuk: 'it was király'."

Közös munka a Mars kutatásának egyik fellegvárában. Középen ülve Zsófi, tőle jobbra Bernadett (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

"Hello! My name is Mike Malin. And this is my company." Arcán sejtelmes mosollyal így kezdte köszöntő szavait a Mars egyik legjobb ismerője. Igazán meglepő volt hallani, hogy az utóbbi három év sokkoló marsi eredményeinek forrása egy mindössze 16 fős, kormányzattól és politikától független magáncég, s ebbe a létszámba már a technikai munkatársak, illetve a titkárnő is beleértendő. A kis csapat virtuális méretei azonban hatalmasak: ma már mintegy 80 000 nagy felbontású képből áll az az adatbázis, amelyet a Mars Global Surveyor (MGS) általuk épített kamerájának (Mars Orbiter Camera, MOC) segítségével állítottak össze, s amelynek minden egyes felvételét dr. Malin vagy állandó munkatársa, Ken Edgett elemezték részletesen.

Mr. Malin a "vezérlőpultnál" (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

Miután Mr. Edgett röviden összefoglalta Marssal kapcsolatos ismereteinket, megkezdődött a világra szóló kaland. Egy kivetítő előtt ülve végigkövettük az MGS következő két keringésének felszíni nyomvonalát (a Viking Orbiterek felvételeiből összeállított mozaiktérképen), és a diák tudósok kiválasztották azokat a területeket, amelyek különösen izgalmasnak tűntek a számukra. Elsőre 21 érdekes helyet találtak (egy keringés alapvonalán), amelyek közt kráterek, kráterperemek, sziklafalak, folyóvölgyek és hordalékkúpok egyaránt előfordultak.

Itt komoly tudományos munka folyik - a 11 éves Hsin-Liu Kao (Tajvan) érvel választása mellett (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

Mindezt egy komolyabb vita követte - érvek és akcentusok csatája -, ám a kompromisszum végül megszületett. Három darab, 3 x 30 km-es területet választottak ki a diákok, amelyek felvételeit csütörtökig a Földre sugározza a Mars Global Surveyor. Ezek lesznek hát az első felvételek egy idegen égitestről, amelyek helyét "egyszerű" polgári személyek jelölték ki. (A három kép kiválasztása körülbelül 2 órán keresztül tartott. Ken Edgett elmondta, hogy ő ezt 3-4 naponta végigcsinálja, napi 12,5 keringés alapvonalával, körülbelül 6-7 óra alatt.)

Ezt követően a marsi vadászatot egy másféle esemény szakította meg. Néhány percre elfeledkeztünk a vörös bolygóról, s mindenki egy másik, sziklákkal teli, kietlen égitest felszínét fürkészhette a képernyőn, ugyanis 2001. február 12-én néhány perccel déli 12 után (PST) véget ért a NEAR Shoemaker űrszonda egyéves küldetése, amint leereszkedett az Eros kisbolygó felszínére. Az amerikai kutatók bosszankodva jegyezték meg, hogy a NASA TV az Erosra való leszállás helyett folyamatosan a Nemzetközi Űrállomásról, illetve a hozzá kapcsolódott Atlantis legénységének második űrsétájáról ad közvetítést, így a NEAR landolását csak a hírcsatornákon keresztül követhetik.

Ezt követően a diákok szabadon böngészhették a Malin Space Science Systems hatalmas MOC-adatbázisát, majd a közösen, a még hazájukban leadott szavazatok eredményeként lehetséges leszállóhelyül választott Hematit Régiót vizsgálták meg alaposan. Végül innen is választottak egy szűkebb területet, amelyről a közeljövőben nagy felbontású felvételt készít majd a MOC.

A kimerítő nap során néhány alapvető dolgot is tanultunk a marskutatásról. Például, hogy bizonyos szempontból mennyire esetleges (hiába látunk érdekes alakzatokat a keresőtérképen, ha nem halad át rajtuk az űrszonda keringésének alapvonala, esélyünk sincs nagy felbontású felvételeik elkészítésére, s hogy néha a keresőtérképen teljesen érdektelennek tűnő és talán csak véletlenségből lefotózott területek a legérdekesebbek), illetve hogy mennyire szűkösek a lehetőségek (az űrszonda adattároló kapacitásának korlátai miatt az keringéshez tartozó több ezer km hosszúságú alapvonalról csak egy, maximum két darab 30 km hosszú felvétel készíthető). Mégis, látva az eredményeket, valamint megismerve ezeket az őszinte, kedves és teljesen természetesen viselkedő embereket azt gondoljuk, hogy mindenképpen van értelme ennek a munkának!

Ám ezzel a nap különleges kalandjai még nem értek véget. Szállodai szobámat ugyanis azzal a Steven Dworedzkyvel oszthatom meg, aki Los Angeles-i speciális osztályával a 2004 elején a Mars felszínére ereszkedő űrszonda-páros roverjeit teszteli a Mojave-sivatagban. Mivel lefekvés előtt jólesik egy kis szakmai eszmecsere, hát elővette laptopját, s röviden elmagyarázta, hogy hol tartanak a tesztek, milyen problémák foglalkoztatják a kis csapatot, illetve igen meggyőzően ecsetelte, hogy mindez milyen hasznos és fontos a NASA-nak, a vizsgálatokat végző gyerekeknek, illetve saját magának egyaránt. Én pedig csak ámuldozva figyeltem, sorra fogalmaztam újabb és újabb kérdéseimet, amiket készségesen meg is válaszolt.

Őszintén mondhatom tehát, hogy ennél különlegesebb napunk csak nagyon kevés volt életünkben.

Sik András

Ajánló:

Több mint tízezer jelentkezőből választotta ki a Planetary Society és a NASA azt a kilencet, akik közé két magyar pályázó is bekerült. Bodó Zsófia és Gaál Bernadett 2001 február 11-én a Mars aktív kutatásába is bekapcsolódott. Az előkészületeket, a kaliforniai munkát és az eredményeket dossziénkban kísérheti figyelemmel.