Háború az anyaméhben<br/>

Ádáz háborút vívnak a magzati fejlődésben betöltött szerepükért az emlősszülők. Egy apa nagyobb, egyben egészségesebb és rátermettebb babát szeretne, míg az anya számára előnyösebb, ha kisebb méretű gyermeke születik. A méhben túl nagyra növő magzat ugyanis rengeteg tápanyagot vonhat el tőle, és veszélyezteti az esetleges későbbi terhességeket is.

A tudósok már hosszú idők óta feltételezik, hogy e méretért folyó küzdelem során olyan speciális, kémiailag jelölt, úgynevezett imprintált gének alakultak ki, amelyek fontos szerepet töltenek be a szülők közti harcban.

Wolf Reik, az angliai Cambridge közelében lévő Babraham Intézet molekuláris biológusa szerint az apai gének kapzsiak és arra törekednek, hogy a magzat minél több tápanyagot tudjon elszívni az anyától, növelve így túlélési esélyeit és az apa tulajdonságainak megőrzését.

Az embriók minden génből két lenyomatot kapnak: egyet az anyától, a másikat az apától. A párba rendeződött gének az idő nagy részében egyformán viselkednek, ezért egymástól elkülöníthetetlenek. Az imprintált gének ettől különbözőek. Olyan metilcsoportjaik (-CH₃) vannak, melyektől utasítást kaphatnak arra, hogy aktívakká váljanak, vagy némák maradjanak, attól függően, hogy a spermiumból, vagy a petesejtből származnak. Mára körülbelül negyven egér- és emberi imprintált gént azonosítottak, de feltételezhető, hogy számuk több száz.

"Az apától, illetve az anyától származó gének evolúciós érdekeltsége eltérő" - véli Laurence D. Hurst, a Bathi Egyetem evolúciógenetikusa is. A petesejt és a spermium találkozásának pillanatában bekövetkező genetikai összecsapás a "szülői konfliktusból" ered. Az elsőként felfedezett imprintált gén - az egérben és emberben egyaránt megtalálható inzulinszerű növekedési faktor 2-nek nevezett hormon (Igf2) génje például csak abban az esetben aktív, ha az apától származik. Ilyenkor pedig egy nagyobb magzat fejlődését segíti.

"Amennyiben a hím és nőstény imprintált génjei között egyensúly áll fenn, normál méretű utód születik" - állítja Reik. Mi történik akkor, ha az Igf2-t kiiktatjuk az egyenletből? Erre a kérdésre Miguel Constancia, a Reik-csoport egyik tagja adott választ. Genetikailag módosított, mutáns egereket hozott létre, akiknél hiányzott az Igf2 DNS egy része, mely a placenta szövevényes trophoblastjaiban, az anya és a magzat vére közti anyagcsere helyszínén fejeződik ki. Amennyiben ez a rész az apai Igf2-ből hiányzik, születéskor az utódok 30%-kal kisebbek lesznek az átlagnál, bár utólag ezek az újszülöttek is fokozatosan elérik majd a normális testméretet, jelentette ki Reik. A kutatás eredményei azt sugallják tehát, hogy az aktív apai Igf2 gén egyik szerepe a tápanyagok magzatba történő beáramlásának fokozásában rejlik.

(Természet Világa)