Magyar sztárok Kaliforniában - második helyzetjelentésünk<br/>

Bernadett és Zsófi minden szempontból megállják helyüket Kaliforniában. Szakmai felkészültségüket az amerikai szakemberek is kiemelkedőnek tartják, az érdeklődésre pedig jellemző, hogy amerikai gyerekek tömege kért autogramot tőlük. Sik András, Gaál Bernadett szakmai felkészítője és mentora, az ELTE TTK geográfus szakos hallgatója az [origo] kiküldött tudósítójaként számol be a harmadik és negyedik nap eseményeiről.

2001. február 13. kedd, 9.00 PST (18.00 KözEI), San Diego, Kalifornia

A mai nap a média és a nyilvánosság jegyében szerveződött. Bár az időjárás sokkal inkább emlékeztetett egy őszi délelőttre Magyarországon, semmint Dél-Kalifornia filmekből ismert örök napfényes hangulatára, kis csapatunk mégis lelkesen, már másodszor indult Legoland felé (a Legoland a program fő pénzügyi támogatója).

Hsin-Lu (Tajvan), Kim (USA) és Zsófi (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

Bemelegítésképpen kísérleti Mars-felszínen elhelyezett Lego-marsjárókat irányíthattak a diák tudósok számítógépek segítségével, majd kamerába mondott rövid bemutatkozások és egy gyors reggeli után hozzáláttak, hogy amerikai iskolások kíváncsi pillantásaitól kísérve kiválasszanak egy területet a Mars felszínén egy jövőbeli leszállóegység számára, amely kőzetmintákat juttat majd vissza a Földre.

Bill Nye (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

A komoly munka közben több kellemes pihenő is akadt: amerikai fiatalok milliói cseréltek volna a nyertesekkel, akik találkozhattak Bill Nye-jal, a "science guy"- jal, egy rendkívül népszerű ismeretterjesztő műsor (folyton bohóckodó, szerepéből kissé kiöregedett) házigazdájával. Marsról tartott előadása igen sok fiatalt vonzott Legolandba ezen a délelőttön, akik egy mókás és érdekes, ám hiteles előadást hallhattak a marskutatás legújabb eredményeiről. Mindezt igazán különleges volt úgy végighallgatni, hogy közben mellettem ült Mr. Edgett, aki saját eredményeit hallhatta vissza Bill Nye-tól.

A vendégek a diák tudósokat is megismerhették, miközben ők a közönség kérdéseit igyekeztek megválaszolni (a válaszok nagy tetszést arattak, az autogramot kérő amerikai gyerekek tömege azonban mindannyiunk számára meglepetést okozott). A gyerekek mellett még egy különleges vendége akadt ennek a konferenciának: dr. Matthew P. Golombek, a Mars Pathfinder program vezető tudósa. A nemzetközileg elismert szakember - kerülve minden felhajtást - teljesen közvetlenül viselkedett, s közérthetően válaszolt népes hallgatóság kérdéseire.

Jobbra Matthew Golombek, a Mars Pathfinder program vezető tudósa (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

A leszállóhely kiválasztása során Ken Edgett végig velünk maradt. A végeredmény egyhangú volt: mind a kilenc diák tudós a Holden-krátert találta a legizgalmasabbnak, illetve a legalkalmasabb leszállóhelynek. A Holden-krátert a marstörténeti régmúltban talán víz töltötte ki, így belsejében ma üledékes rétegek azonosíthatók. Ken Edgett fontosnak tartotta megjegyezni, hogy hasonló gondolatmenet követve ő maga is arra jutott, hogy a diákok által kiválasztott Holden-kráter lehet a közeljövő a legesélyesebb leszállóhelye a Marson.

Zsófi (jobbra) a leszállóhely kiválasztásának végső munkálatai során (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

A mexikói vacsora után újabb különleges kaland várt ránk: az étterem és a busz közötti 150 méteres távolság megtétele során sikerült teljesen eláznunk, itt Dél-Kaliforniában. Kissé nedves hangulatban, de lelkesedésünkből semmit sem veszítve készülhettünk a következő nap még ezeknél is nagyobb izgalmaira.

2001. február 14. szerda, 9.00 PST (18.00 KözEI), San Diego, Kalifornia

Ez a nap rendkívül korán indult, hogy az autópályán történő igen hossza araszolgatás után időben megérkezzünk Los Angeles-be, a Paramount Pictures stúdióihoz. Abban a különleges élményben volt részünk, hogy megtekinthettük a Star Trek Voyager TV-sorozat díszleteit, illetve hogy néhány percre szemtanúi lehettünk az álomgyár működésének, egy epizódrészlet felvétele alatt (mindez azért volt lehetséges, mert a sorozat virtuális orvosát alakító színész a Planetary Society munkatársa).

A show-business egyik központja után az űrkutatás fellegvára következett: a NASA Sugárhajtás Laboratóriuma Pasadenában (Jet Propulsion Laboratory, JLP). A JPL fő feladata a Naprendszer robotszondákkal való kutatása. Az űrkorszak összes e célt szolgáló amerikai szondája itt készült, amelyekkel a NASA mára Naprendszerünk mindegyik bolygóját elérte, a Plútó kivételével. Hogy pontosan mi is történt, az kiderül Bodó Zsófia élménybeszámolójából.

"Különleges vendégekként egészen sajátságos látogatásban volt részünk. Először az űrszimulátort nézhettük meg, amely tulajdonképpen egy óriási vákuumkamra, szabályozható hőmérsékletű fekete falakkal, és a napfényt modellező 37 darab 30 kW teljesítményű, xenon-izzókból álló lámparendszerrel, amelynek fényét egy 7,5 méter átmérőjű tükör vetíti be a kamrába. Valamennyi űrszondát tesztelik itt üzembe helyezésük előtt.

Ezt követően a Mars felszínének szabadtéri modelljét tekintettük meg, ahol találkoztunk a 2003-as leszállóegység-párost irányító csapat vezető tudósával, Bob Andersonnal. Szinte ijesztő volt belépni a terep végén álló, körülbelül 4x12 méteres alapterületű házikóba, ahonnét a teszteket irányítják, és ahol a közeljövő marsjáróit tekinthettük meg, szó szerint testközelből. Majd beléphettünk oda is, ahol a rovereket irányító szoftvereket készítik, illetve tesztelik (fido.jpl.nasa.gov/rover.htm), és működés közben láthattuk a 2003-as rovert a modellezett marsi terepen (tulajdonképpen egy nagyméretű távirányítós autó, kb. 130 millió dolláros költséggel).

Eddie Tunstel bemutatja a 2003-as marsjárók fejlesztéséhez alkalmazott FIDO rovert a Mars Yard területén (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

A ráadás az a 20x20x5 cm-es nanorover volt, amelyet eredetileg kisbolygók felszínére terveztek, de mivel elektronikai rendszere elviseli a -190 Celsius-fokos hőmérsékletet is, még a Mars poláris területeire is eljuthat egy ún. scout-küldetés által, legkorábban 2005-ben.

Brian Wilcox a nanoroverrel (Fotó: R. Zimmerman / The Planetary Society)

Miután begyűjtöttük ereklyéinket a NASA-shopban, egy előadást hallgattunk és egy filmet néztünk meg a JPL történetéről, illetve az itt zajló munkáról. Nekünk magyaroknak különösen megtisztelő volt, hogy elmesélhettük útitársainknak: a von Karman előadóterem Kármán Tódorról, a JPL megalapítójáról kapta nevét.

Hazafelé indulva benéztünk a Planetary Society pasadenai főhadiszállására, ahol földbe gyökerezett lábakkal voltunk kénytelenek tudomásul venni, hogy a több mint 100 000 tagot tömörítő szervezetet egy patinás családi házból irányítják. Visszaérve a szállodába egy igazán komoly próbatétel következett: este 11 és éjjel fél 2 között elkészítettük köszönőlevelünket a Malin Space Science Systems számára, ahová nemsokára elindul buszunk, hogy elkövetkezzenek az egy hetes program történelmi jelentőségű pillanatai: megkezdjük a Mars felszínének fotózását."

Sik András

Ajánló:

Több mint tízezer jelentkezőből választotta ki a Planetary Society és a NASA azt a kilencet, akik közé két magyar pályázó is bekerült. Bodó Zsófia és Gaál Bernadett 2001 február 11-én a Mars aktív kutatásába is bekapcsolódott. Az előkészületeket, a kaliforniai munkát és az eredményeket dossziénkban kísérheti figyelemmel.

Korábban:

2001. február 13. Kis csapatunk teljesen egészséges, a szakmai munka izgalmas, a hangulat pedig remek Kaliforniában. Sik András, Gaál Bernadett szakmai felkészítője és mentora, az ELTE TTK geográfus szakos hallgatója az [origo] kiküldött tudósítójaként számol be az első napok eseményeiről. Bodó Zsófia és Gaál Bernadett már az első napokban igen gazdag programban vettek részt. Megismerkedtek a többi diák tudóssal és a Mars kutatásának vezető szakembereivel, akik igen meleg fogadtatásban részesítették őket.