Legrégebb óta a maják izzadnak <br/>

Joggal vagyunk büszkék fürdőinkre és szaunáinkra. Az izzasztókamra azonban nem európai találmány: a maják a rómaiak híres fürdői előtt már évszázadokkal korábban élvezhették a szaunázás örömeit.

Három évezreddel ezelőtt a maják a Cuello településhez hasonló kis falvakban laktak, amelyet a régészek Észak-Belize-ben fedeztek fel. Otthonaik vályogkunyhók voltak, gipsz falakkal és nádtetővel. Kukoricát és maniókát termesztettek, őzre és vaddisznóra vadásztak, a folyókban halat fogtak, és vacsorára fiatal kutyákat hizlaltak.

A Cuello falu közepén - ez a falu a legrégibb település, amit a régióban találtak - a régészek pompás rezidenciák és középületek romjait fedezték fel egy magasított köztér három oldalán. Azonban az évek óta tartó feltárás után sem tudtak a régészek magyarázatot találni arra, vajon mi állhatott a tér keleti oldalán. A kutatók egyre inkább hajlottak arra, hogy talán egy, a felkelő napra néző nyílt tér lehetett.

A titokzatos épület

dr. Norman Hammond

Boston University

Ezen az európaiak számára ismeretlen területen az emberek a rómaiak híres fürdőnél sokkal korábban élvezhették az izzadás örömeit. Ráadásul a feltárt szauna jóval megelőzte a maja kultúra virágzását is, mely hozzávetőleg Kr. u. 200-ban kezdődött.

Dr. Hammond elmondása szerint bár a szauna kicsi és egyszerű, határozottan rokonságot mutat a virágkorát élő maja városokban talált elegáns fürdőkkel.

A cuellói tér keleti oldalán ásva a régészek egy két méternél keskenyebb és alig hosszabb szerkezet körvonalaira bukkantak. Az egyik sarokban mélyedést fedeztek fel a kőágyban, melynek falait vörössé és szürkévé égethette egy hosszan égő, igen forró tűz. A tűzmeder egy kőcsempékkel kifalazott, kormos üledékkel teli csatornához vezetett. A csatorna mindkét oldalán alacsony padok helyezkedtek el.

A régészek tanácstalanok voltak, vajon miféle ház lehetett ez. Dr. Hammond és egy egyetemi hallgató, a jelenleg a Vanderbilt Egyetemen oktató Jeremy R. Bauer a Boston University kiadványában írják meg, hogyan sietett a szerencse a segítségükre:

"Az lelet egy részét elpusztította egy vihar, és vízhatlan ponyvát feszítettünk ki az ásatás fölé, hogy kiszűrjük a vakító napfényt, és megakadályozzuk, hogy a feltárt rétegek kiszáradjanak. 'Hú, olyan forró és nedves a levegő, mint egy szaunában', mondta valamelyikünk, amint a ponyva alatt megrekedt hőségben dolgoztunk; hirtelen egymásra néztünk, és rádöbbentünk, hogy amit évek óta próbáltunk megfejteni, most egy pillanat alatt megoldódott."

A világ első szaunái

A romok elemzése után a régészek meghatározták, hogy a tűzkamra a házon kívül helyezkedett el. Forró szenet és a tűztől átizzott köveket gereblyéztek a csatornán keresztül a házba, ami egy boltíves nyíláson keresztül vezetett. A háznak vakolt kőfalai és megközelítőleg két méter magas boltíves teteje volt. Akár fél tucat fürdőző is üldögélhetett a padokon, és kinyújthatták lábaikat a csatorna forró szene fölé. Elképzelhető, hogy vizet locsoltak a forró kövekre, hogy gőzt fejlesszenek.

De még ma is vannak olyan falvak, ahol még mindig az ún. "izzasztóházikóba" mennek, hogy kiizzadják a fájdalmat és a lázat, gyógyító ceremóniákon vegyenek részt, illetve a szomszédok társaságát élvezzék, például egy hosszabb utazás előtt. A szülés után az asszonyok is számos látogatást tesznek ezekben a forró kunyhókban, hogy testük egyensúlyát visszaállítsák, illetve megtisztítsák.

Dr. Evon Z. Vogt Jr., a Harvard Egyetem nyugalmazott professzora negyven éven keresztül tanulmányozta a mai dél-mexikói maja kultúrákat. A kis hagyományos közösségekben, mint mondta, a sámánok a gyógyító ceremóniák szerves részeként izzadságfürdőket írnak elő. Vannak családok, amelyek a munkanap végén közösen vesznek részt tisztító izzadásokon.

A maja területektől jóval északabbra is vannak indiánok, akik szintén szaunáznak. Dr. Vogt elmondta, egyszer része lehetett a nyugtató izzasztófürdőben az arizonai Grand Canyon közelében egy havasupai falu férfi tagjaival. Minden délután látogatást tettek a kis izzasztóházikóban, majd a folyóban frissítették fel magukat.

Dr. Hammond elmondta, a körülbelül Kr. e. 900-ra tehető építés azt jelenti, hogy a Cuellónál talált izzasztókamra mintegy félezer évvel megelőzte a következő legrégebbi példányt, amit a régészek találtak. A feltárt lelet azt mutatja, hogy "a 'design' keveset változott az évszázadok alatt".

A legtöbb későbbi prekolumbián izzasztókamra nagyobb, kifinomultabb épület volt, és minden bizonnyal az első évezred maja arisztokráciáját szolgálta. Itt már a tűzvermet izzasztókamra közepébe rakták, és még lejjebb engedték a mennyezetet, hogy a kamrát könnyű legyen befűteni.

A salvadori Cerén falu, melyet - Pompejihez hasonlóan - Kr. e. 600 körül vulkáni hamu temetett be, szintén rendelkezett egy izzasztókamrával, mely bizonyos szempontból a korábbi, Cuellónál található épületre emlékeztet. A ceréni ház nagyobb volt, egy tucat ember is elfért benne, és falai vastag vályogból készültek. De a legnagyobb különbség a kupolás agyagtető volt.

"Nem tudjuk, honnan ismerték a kupolás építkezést, de ismerték" - mondta dr. Payson D. Sheets, a Colorado Egyetem régésze, aki a Cerén lelőhelyet feltárta.

Az izzasztókamra elhelyezése a központi téren még valamit elárul, nevezetesen, hogy a szaunázás milyen fontos szerepet töltött be a maják közösségi életében. Bár a házat, úgy tűnik, elhagyták és lebontották Kr. e. 700-ban, dr. Hammond azt mondta, hogy ez nem azt jelenti, hogy az emberek hátat fordítottak a közös izzadás testi-lelki örömeinek, lehet, hogy valahol máshol építettek egy nagyobb és "modernebb" szaunát.

B.K.