Szovjet régészek rejtélyes civilizációt találtak Ázsiában, amit sikeresen titkoltak a nyugati régésztársadalom előtt. A vasfüggöny lehullása után a hír szenzációként hatott: lehet, hogy az egyik legrégibb kultúrára, és a legtitokzatosabb írásra bukkantak?

A hidegháború nem sok lehetőséget adott a két szemben álló tábor kutatóinak az együttműködésére. Különösen a szovjet blokk elzárkózása és az ideológiai ellentétek nehezítették meg a párbeszédet, de említhetnénk a COCOM-listát is, mint a technikai kutatás egyik kerékkötőjét. A kilencvenes években azonban soha nem látott együttműködés vette kezdetét számos területen. A múlt héten amerikai és a volt Szovjetunió területén élő régészek egy rendkívül izgalmas közös eredményről számoltak be.

Az elmúlt évtizedekben szovjet régészek feledésbe merült civilizáció nyomait fedezték fel Türkmenisztán és Üzbegisztán térségében. A kutatók számos ásatást folytattak, ám eredményeik jobbára ismeretlenek maradtak a nemzetközi régésztársadalom előtt. A kilencvenes években munkájukba amerikai kutatókat vontak be. A múlt héten a Harvard Egyetemen rendezett régészeti konferencián a közös eredményeket ismertettek.

Az évek során sikerült felmérni, kik is élhettek a térségben mintegy 4000-4300 évvel ezelőtt. Épületeiket sártéglából építették, kecskét és birkát neveltek, öntözött mezőiken búzát és árpát termeltek. Bronz fejszéket, finom művű cserépedényeket, csontfaragványokat hagytak maguk mögött; nemeseiket legszebb dísztárgyaikkal temették el.

A régészeknek sikerült életmódjuk számos anyagi maradványát fellelni. Mintegy tizenkét települést tártak fel, melyeket majdnem 4000 éven át homok fedett. Mivel még mindig nem tudták, milyen nép lakhatott itt, prózai egyszerűséggel Baktria-Margiana Régészeti Komplexumnak (BMAC) nevezték el a kultúrát - a két régió görög neve után.

A titokzatos nép sivatagos területen élt. Életüket az oázisok menedékében rendezték be, és valószínűleg ugyanúgy kiterjedt kereskedelmet folytattak, mint azok a kalmárok, akik mintegy 2000 évvel később az erre húzódó Selyemúton vonultak végig, hogy Kelet kincseivel kereskedjenek. Minden jel arra mutat, hogy a BMAC a korabeli államokhoz képest fejlett civilizációt képviselt. Egyvalami azonban mégiscsak hiányzott: semmi nem bizonyította, hogy ismerték volna az írást.

A nemzetközivé lett régészcsapat a múlt héten bejelentette: olyan kőtárgyat találtak a térségben, mely egyértelműen a BMAC kultúrából származik, és amelyen egyértelműen valamilyen kezdetleges írásrendszer jelei találhatók.

"Korunk politikai klímaváltozása eredményeképp újraírhatjuk a térség ókori történelmét" - nyilatkozta Dr. Fredrik Thiebert, a Pennsylvania Egyetem régésze, aki szintén részt vett azon az ásatáson, ahol az öt piros írásjegyet tartalmazó kőtárgyat megtalálták. Elmondta: az írásjegyek - ha valóban írásról van szó - egy eddig ismeretlen ábécé betűi.

Számos szakértő megvizsgálta a jeleket, és kiderült, a szimbólumok nem hasonlítanak egyetlen, a korból ismert íráshoz sem. Mezopotámiában, továbbá a mai Irán területén, vagy az Indus völgyében már ismerték az írást, ám írásmódjuk nem hasonlított a BMAC jelekre. A kínaiaknak ekkor még több évszázadra volt szükségük, hogy kifejlesszék sajátos írásukat.

A régészek számos független szakértőt is felkértek a jelek vizsgálatára. Abban mindenki egyetért, hogy valamilyen kommunikációs rendszer elemeiről van szó, ám voltak olyanok is - köztük dr. Carl Lamberg-Karlovsky, a Harvard Egyetem régésze -, akik úgy vélték, hogy korai lenne még írásról beszélni, talán elegendő annyit mondanunk, hogy az írás feltalálásának küszöbén álló nép kezdetleges, az írást megelőző jeleiről van szó.

Voltak azonban kevésbé visszafogott vélemények is. "Bizonyos vagyok benne, hogy írás" - nyilatkozta Dr. Victor H. Mair, a Pennsylvania Egyetem szakértője. Dr. Mair hozzátette: fejlett kultúra felfedezése a térségben nagy meglepetés, mivel korábban azt hittük, csak pusztaság húzódott itt. "Újabb fehér folt tűnik el az ókori Ázsia térképén."

[origo]