A teremtés hullámainak halvány lenyomata<br/>

Egy nemzetközi csillagászcsoport bejelentése szerint megtalálták azoknak a hullámoknak a halvány nyomait, amelyek még a fiatal Univerzum gázanyagán hatoltak keresztül. Ezek hatására kezdődhetett meg az anyag "csomósodása", vagyis a mai csillagvárosok csíráinak kialakulása.

A régóta feltételezett hullámokra utaló nyomokat abban a mintázatban találták meg, amely a hozzánk közeli galaxisok feltérképezése során bontakozott ki a csillagászok szeme előtt. Az ún. 2dF program keretei között ausztrál, brit és amerikai kutatók közel 170 000 csillagváros helyzetét és távolságát térképezték fel, az Ausztráliában lévő Angol-Ausztrál Teleszkóp használatával.

Így állt össze az a mintázat, amely világosan láthatóvá tette, hogy a galaxisok eloszlása nem egyenletes. Ehelyett sűrűsödéseket - csomókat, szalagokat és fonalakat - formálnak. A galaxisok egyenetlen eloszlását már korábbi, hasonló vizsgálatok is feltárták, de a 2dF program az eddigi legkiterjedtebb és legrészletesebb képet tárja elénk.

Ezért vált lehetővé, hogy e finom struktúrák között valóban a nyomára bukkanjanak a fent említett hullámoknak. A kozmológusok szerint e hullámok az Univerzum születését kísérő "viharos" események során keletkeztek, majd végigszántottak az ősi gázanyagon. Hatásukra apró sűrűségingadozások (torlódások, csomósodások) alakultak ki a gázban, s később ezek fejlődtek galaxisokká, galaxishalmazokká.

Az ún. kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban 1992-ben kimutatott apró hőmérsékletkülönbségek bebizonyították, hogy "van létjogosultsága" a galaxisok létezésének. E sugárzás mintegy 300 000 évvel az Ősrobbanás után szabadult fel, amikor az atomok kialakulásával anyag és sugárzás elvált egymástól. A sugárzás hőmérséklete mára nagyon lecsökkent (2,7 K), s szinte teljesen egyenletes. A felfedezett apró ingadozások azonban arra utalnak, hogy az anyag már 300 000 évvel a kezdeti esemény után is, vagyis jóval az első galaxisok létezése előtt "csomós" volt.

Korábban egyetlen, a galaxisok eloszlását ábrázoló térkép sem volt elég kiterjedt és részletes ahhoz, hogy a csomókat létrehozó ősi hullámok "lecsengett", ma már igen nehezen azonosítható maradványait észlelhessék. Most nem csak ez sikerült, de azt is megállapíthatták, hogy a hullámok éppen a remélt méretűek. Vagyis a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásban észlelt ingadozások a galaxisok eloszlásában még ma is láthatók. Ez az első olyan alkalom, hogy nyilvánvaló kapcsolatot láthatunk az ősi és a modern Univerzum szerkezeti képe között.

A 300 000 évvel az Ősrobbanás után már meglévő sűrűségingadozások...

...a galaxisok eloszlásában is kimutathatók

A hullámok mérete (a "hullámhossz") egyébként 300 millió és 1,5 milliárd fényév között változik, vagyis igen nagy léptékű alakzatokról van szó. (A látható Univerzum sugara becslések szerint 12-18 milliárd fényév.) A hullámok jellemzőiből az Univerzum anyagsűrűségére is következtetni lehet, s az eddigi vizsgálatok megerősítik azt az elképzelést, mely szerint az anyag legnagyobb része nem látható formában van jelen (sötét anyag).

Az eredményt bejelentő John Peacock fizika- és csillagász professzor (University of Edinburgh, Nagy Britannia) a New York Timesnak elmondta, hogy a felfedezés megerősítéséhez még nagyobb szerkezeti térképek szükségesek. Ennek előkészítése már folyamatban van: a Sloan Digital Sky Survey program keretében néhány éven belül körülbelül 1 millió galaxis helyzetét és távolságát mérik majd meg.

Ajánló:

A kutatók cikke a Los Alamos Nemzeti Laboratórium (USA) elektronikus archívumában. A New York Times cikke.

Korábban:

2000. május 19. Brit és ausztrál csillagászok drámai számítógépes szimulációt mutattak be, amelynek segítségével bárki átszelheti a Világegyetem végtelen térségeit, miközben galaxisok ezrei suhannak el mellette.