Világszerte olvadnak a gleccserek<br/>

Egy minden eddiginél átfogóbb, világűrből végzett megfigyelés-sorozat alapján a jégárak zöme visszahúzódóban van. Ez újabb "folyékony" bizonyíték a globális felmelegedésre.

Már jó néhány éve gyűlnek az arra utaló bizonyítékok, hogy a Földünk légkörében globális felmelegedés zajlik. Egyelőre azonban még sokan vitatják, hogy e bizonyítékok (növekvő levegő- és vízhőmérsékleti értékek, csökkenő hómennyiség, emelkedő tengerszint stb.) valóban globális változásra utalnak, vagy csupán az állandóan és természetes módon ingadozó időjárás kilengéseinek köszönhetők. Ezért a klimatológusok egyik legfontosabb feladata, hogy a regionális és rövid távú változásokat elválasszák az állandóan zajló és az egész bolygóra kiterjedő folyamatoktól.

Rick Wessels, az Arizona Állami Egyetem geológusa egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként vesz részt egy olyan programban, amely a szárazföldi jég állapotváltozásaiból próbál következtetni a klíma globális változásaira. A Global Land Ice Measurement from Space ("a szárazföldi jég globális felmérése az űrből") elnevezésű program világszerte vizsgálja a gleccserek olvadásának és gyarapodásának ütemét. Mivel a vizsgálatsorozat az egész bolygóra kiterjed és folyamatosan zajlik, megfelelő perspektívát kínálhat ahhoz, hogy meghatározhassák, valóban zajlik-e klímaváltozás.

Wessels és kollegái az Amerikai Geofizikai Társaság május végén megrendezett konferenciáján olyan előzetes eredményekről számoltak be, amelyek máris szilárd - illetve "folyékony" - bizonyítékot szolgáltathatnak a globális felmelegedésre. A világűrből készített optikai és infravörös felvételek világosan megmutatják, hogy gleccserek ezrei vannak visszahúzódóban, megerősítve számos kutató hasonló eredményeit az előző évekből. Bár az adatgyűjtési munka még igen korai fázisban van, az új eredményeket a korábbi adatokkal összevetve látható, hogy sok gleccser jelentősen elvékonyodott, sőt néhány teljesen eltűnt.

Tény, hogy a gleccserek állapotában globális klímaváltozás nélkül is vannak ingadozások, vagyis az időnkénti zsugorodás és kiterjedés természetesnek számít. Wessels ennek a dinamikus egyensúlynak a felborulását látja az adatokban: szerinte a jégárak zsugorodása került előtérbe, ugyanakkor az olvadékvízből táplálkozó tavak mérete növekvőben van.

Az új adatok alapján az Alpokban - ahol hosszú ideje figyelemmel követik az ilyen változásokat - mindössze 40 év leforgása alatt több gleccser is eltűnt. Patagóniában (Argentína) 13 év alatt átlagosan 1,5 kilométerrel húzódtak vissza a jégárak. A Himalájában az olvadékvizek jelentenek egyre nagyobb veszélyt a gleccsereket övező területekre.

Egy patagóniai gleccser képe a világűrből. A hasadékokkal tagolt gleccser a kép bal oldala felé ereszkedik le. Az elvégződésénél látható félköríves forma (ún. végmoréna, közelebbről lásd az alsó képen) kiterjedése arra utal, hogy a gleccser egykor jóval nagyobb volt, mint jelenleg (e sáncszerű képződményt ugyanis annak idején a jég túrta fel maga előtt). A fényképezett terület 36x30 km-es; a hamisszínes képen a növényzet piros színben látható. A teljes kép ezen a címen tekinthető meg (jpeg, 848 KB)

A program során 23 ország 50 kutatója a Föld 160 000 gleccserének szinte mindegyikét vizsgálja - korábban csak mintegy 1 000 gleccser állapotát követték figyelemmel. A gleccserek olvadása és visszahúzódása annyira gyorsnak tűnik, hogy Wessels szerint csak a globális felmelegedéssel magyarázható.

Úgy tűnik tehát, újabb adalékot kaptunk ahhoz, hogy kihúzzuk a fejünket a homokból, s végre szembenézzünk a globális felmelegedés fenyegetésével.

S. T.

Ajánló:

A megfigyeléseket a Terra műholdon elhelyezett műszerrel végzik. Angol nyelvű információk a cikkben ismertetett eredményekről.