A gyűrű eredete<br/>

Újabb eredmények megerősítik azt a feltételezést, hogy a Szaturnusz egy közel merészkedő kisbolygó szétzúzásával tett szert a Naprendszer talán legpazarabb alakzatára.

Naprendszerünk négy óriásbolygójának mindegyike rendelkezik gyűrűkkel, de a legrégebben ismert, legnagyobb és legfenségesebb gyűrűrendszert a Szaturnusz mondhatja magáénak. A Szaturnusz gyűrűje főképpen vízjégből áll, s a többmilliárdnyi, poranyagot is magába ágyazó jégdarab mérete igen változó: mikroszkopikus méretű szemcséktől a ház nagyságú tömbökig terjed. A bolygó gravitációs nem engedi, hogy az egymással állandóan ütköző darabok holddá tömörüljenek össze.

A mai napig nem eldöntött kérdés, hogyan alakult ki e pazar gyűrűrendszer. Két fő elmélet létezik: az egyik szerint a bolygó egyik egykori holdjának széttöredezésével jött létre, míg a másik azt feltételezi, hogy olyan anyagfelhőről van szó, amely soha nem állt össze égitestté, s a bolygókeletkezés egyfajta maradékát képezi.

A Hubble-űrtávcső rendszeresen fényképezi a Szaturnuszt. Az 1996-2000 között végzett észlelések eredményeinek kombinációjával olyan képsorozatot sikerült összeállítani, amely minden korábbinál jobb lehetőséget biztosít a csillagászok számára, hogy a gyűrűrendszer színének és fényességének változásai alapján pontosíthassák a gyűrűk anyagára vonatkozó kémiai ismereteinket.

A vízjég túlsúlya ellenére a Szaturnusz gyűrűi nem fehérek, hanem halvány-rózsaszínben játszanak. Ez arra utal, hogy a jég anyagába szerves molekulák keverednek. A Szaturnusz jeges holdjainak egy részén ezt nem tapasztaljuk, ugyanakkor hasonló színe van számos olyan jeges kisbolygónak, amely a Neptunuszon túl, a Kuiper-övben kering. Ez alapján korábban is feltételezték, hogy a gyűrűrendszer egy olyan Kuiper-objektum széttöredezésével alakult ki, amely túlságosan közel merészkedett a hatalmas gravitációval rendelkező óriásbolygóhoz.

Ezt az elképzelést erősíthetik meg a jelenlegi eredmények is. A gyűrűt alkotó anyagok színképelemzése arra utal, hogy a gyűrű vízjég-anyagában legalább két, egyelőre ismeretlen kémiai anyag van jelen, s ezek eloszlási mintázata nem hasonlít a holdak felszínén lévő anyagok eloszlására.

Mindez jól illusztrálja, milyen keveset tudunk a Naprendszer egyik leglátványosabb alakzatának eredetéről. A 2004-ben a Szaturnuszhoz érkező Cassini-űrszonda végleg megválaszolhatja majd kérdéseinket.

Ajánló:

Angol nyelvű információk, további képek, animáció az Űrtávcső Tudományos Intézet honlapján. A BBC cikke angol nyelven.