Új divat hódit az orvosok körében: orvosi szakfolyóiratokban egyre gyakrabban találkozunk olyan tanulmányokkal, amelyek híres történelmi személyiségek, művészek halálainak körülményeit és okait vizsgálják a modern orvostudomány eszközeivel. Az eltelt - gyakran több ezer év - úgy tűnik egyre kevésbé akadálya a diagnózisnak.

Rembrandt: Sámson
"S. 35 éves közel-keleti származású férfi. Magatartására a társadalmilag elfogadott viselkedésminták felrúgása, a megtévesztés és a fizikai erőszak alkalmazása jellemző. Egyedüli gyermek; anyját figyelmeztetni kellett, hogy terhessége alatt ne fogyasszon alkoholt. Rendkívül kényes a hajviseletére. Libidója erőteljes, kapcsolataiban nem válogatós. Nem dohányzik. Élete végén öngyilkos tömegmerényletet követ el." Az eset leírását az Archives of General Psychiatry lapjain olvashatjuk, amely egy jóval korábbi forrásra, a Bírák Könyvére támaszkodik. Eric Lewin Altschuler és a California Egyetemen dolgozó munkatársai azért idézik fel a bibliai Sámson - Manoah fia - történetét, mert úgy vélik, a rendelkezésre álló adatok alapján felállítható a pszichiátriai diagnózis: Sámson antiszociális személyiségzavarban szenvedett.

Az antiszociális személyiségzavar hét jellemző mutatója közül általában három elég a személyiségzavar azonosításához. Sámsonra a hétből hat kritérium is illik. Agresszív volt és indulatos: a filiszteusokat szamárállkapoccsal verte. Kegyetlenül bánt az állatokkal: farkuknál egymáshoz kötözve őket, háromszáz rókát égetett meg. Lopott és hazudott, cicomázta magát, és kárörvendő volt. A kaliforniai orvosok szerint egyértelműen "képtelen volt arra, hogy megfeleljen a törvényes viselkedés szociális mintáinak".

Az utóbbi évek orvosi folyóirataiban lapozgatva feltűnhet, hogy a legújabb kutatási eredmények, a gyógyászati problémák mellett történelmi, sőt irodalmi rejtélyek is egyre inkább helyet kapnak.

Természetesen korai lenne az orvostudomány és a filológia közti határvonal elmosódásáról beszélni, de úgy tűnik, a kutatók egyre nagyobb kedvet éreznek arra, hogy tudásukat letűnt korok nevezetes alakjain is próbára tegyék.

Modern orvostudomány - ókori páciensek

Mozart
Noha a régmúlt tudós doktorai gyakran homlokegyenest ellenkező képet alkottak betegeik problémáinak természetéről, a modern orvostudomány számára számtalan hasznos információt hagytak hátra a páciensek tüneteiről. És persze nem utolsósorban arról, hogyan reagált az illető beteg az orvos által javasolt kezelésre.

Abban a korban, amikor a tudományok még nem különültek el olyan élesen egymástól, egy-egy nagy tekintélyű tudós nem látta különösebb értelmét annak, hogy másvalaki - legyen akár orvos is - gyógyítsa, ha ő maga is tisztában van a kor tudományos eredményeivel.

(Mára talán változott a helyzet, de korábban nem sok jót jelentett, ha valaki nevezetes páciensként került be a történelemkönyvekbe. Vigasztalja őket, hogy előbbre lendítették az tudomány szekerét...)

A mai orvosok visszatekintő spekulációihoz ezek a régi diagnózisok ugyanúgy hozzájárultak, mint a krónikások nemzedékeinek egymást hol megerősítő, hol cáfoló életrajzai.

Nyomozó doktorok

Nyomozásaik során a modern orvosoknak számos rejtélyre sikerült fényt deríteniük. Nagy Katalin szifiliszben szenvedett, Kant Alzheimer-kóros volt, Spinoza autista, míg Brahmst alvási apnoé, azaz éjszakai légzéskimaradás gyötörte.

E. A. Poe
Van Gogh és Avilai Szt. Teréz epilepsziában szenvedett, Chopint cisztás fibrózis kínozta, Mozarttal pedig a streptococcus baktérium és nem Salieri végzett. A Clinical Toxicology szerint Julianus Apostata császár (361-363), és utóda, Jovianus (363-364) súlyos szén-monoxid-mérgezést szenvedett, melyet a rosszul szellőzött teremben eltüzelt szén okozott. (Julianus túlélte a mérgezést, de Jovianus, aki alkoholos mámorban tért nyugovóra, soha többé nem kelt fel.)

Az elmúlt évtizedben az orvosi szakma magányos detektívjei egymásra találtak. A University of Maryland School of Medicine és a Baltimore VA Medical Center idén hetedszerre rendezi meg közös "történeti klinikálpatológiai" konferenciáját, melynek középpontjában minden évben a történelem egy nevezetes orvosi esete áll. Minden esettanulmányt egy kijelölt diagnoszta vezet.

"E. P. 40 éves férfi; tünetei súlyos letargiáról és zavarodottságról árulkodnak" - e szavakkal kezdődött például az 1995-ös nagyvizit. A beteget Edgar Allan Poe-nak hívták. A konferencia konklúziója: Poe nem a súlyos alkoholizmus, hanem a rabies encephalitis (veszettség okozta agyvelőgyulladás) áldozata lett.

Holbein: VIII. Henrik
A történeti klinikálpatológia egyik aldiszciplínája képzőművészeti alkotások részletei alapján igyekszik diagnózisait felállítani. A Journal of the Royal Society of Medicine-ben VIII. Henrik kortárs portréinak szokatlan elemzését olvashatjuk. Vajon mi az oka, hogy a királyi modell szemöldökének külső harmadában jelentős ritkulás tapasztalható? A válasz: a pajzsmirigy alulműködése következtében kialakult ödéma, mely - a szemöldökritkuláson túlmenően - impotenciához és szellemi gyengüléshez vezethet...

De még egy olyan ártatlan irodalmi alkotás, mint a Micimackó is rejtegethet orvosi talányokat, ami bizonyítja, hogy a komoly doktoroktól sem áll távol a humor. A Canadian Medical Association Journal múlt decemberi számában Sarah E. Shea és munkatársai Patológia a Százholdas Pagonyban: A. A. Milne a neurális fejlődés szemszögéből címmel arról értekeznek, hogy a mesehősök súlyos idegrendszeri és pszichológiai problémákkal küzdenek. A szerzők szerint Micimackó, a korlátolt értelmű medvebocs figyelemzavarban szenved és hiperaktív, Fülesen a krónikus depresszió tünetei ismerhetők fel, Malacka pedig pánikbeteg. A szerzők nem riadnak vissza attól sem, hogy a problémákat gyógyszerekkel orvosolják: Malackának xanaxot, Tigrisnek pedig, akinek személyiségére "kockázatkereső magatartások visszatérő mintázata" jellemző, klonidint javasolnak.

Ezen új keletű érdeklődés nagy segítsége lehet a történészeknek, de akadnak olyanok is, akik szerint talán vannak fontosabb feladatai is az orvosoknak: "a világon számos ember van, aki nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz. A halott történelmi személyiségek gyakran nagyobb eséllyel számíthatnak az orvosok megkülönböztetett figyelmére" - jegyezte meg Cullen Murphy újságíró egy, a témával foglakozó cikkében.

BK.