Macska-jajra - dorombolás<br/>

Az utóbbi években végzett nemzetközi kísérletek arra utalnak, hogy a macskák alkalmasint saját kondíciójukat, csontállományuk sűrűségét javítják dorombolással.

Állatorvosok körében közismert tény, hogy macskák csonttörései gyorsan gyógyulnak, míg kutyák esetében gyakran lépnek fel komplikációk, késleltetve a törött végtag összeforrását. Az pedig szinte közmondásnak számít, hogy a macska mindig a talpára esik, rendszerint túlélve nagy magasságból történt lepottyanást is.

Utóbbit komoly statisztikával támasztotta alá nemrég egy amerikai szakfolyóirat. A munkatársai által megvizsgált 132 macskabaleset szenvedő alanyai átlagosan az ötödik emeletről zuhantak le, 90 százalékuk mégis túlélte az esést. A rekorder alighanem egy kandúr, amely a 45. emeletről pottyant a mélybe, ám életben maradt.

Az állatorvosokat már régóta foglalkoztatta az a kérdés, miért is dorombolnak a macskák? Van-e más funkciója ennek a csak a macskafélékre jellemző hangnak azon kívül, hogy nyilvánvalóan az állat kellemes közérzetének ad kifejezést? Általános volt az a föltevés, hogy az evolúció aligha hozott volna létre ilyen "akusztikai luxust", ha az nem járt volna kézzel fogható előnnyel az életben maradásért vívott harcban.

Nos, a vizsgálatok azt tanúsítják, hogy a dorombolás voltaképpen öngyógyító szerepet játszik a macskák életében. Állatorvosok gyakran tapasztalták, hogy a macskák nem csak akkor dorombolnak, amikor jól érzik magukat, illetve készek fogadni gazdájuk vagy más emberek barátságos közeledését. Ezt a specifikus hangot bocsátják ki sérüléskor, az ellési fájdalmak közepette, állatorvosi kezelések alatt, sőt még halálos veszedelemben is.

Az utóbbi években végzett nemzetközi kísérletek arra utalnak, hogy a macskák alkalmasint saját kondíciójukat, csontállományuk sűrűségét javítják dorombolással. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a 20 és 50 Hertz közötti frekvenciájú rezgések előnyösen hatnak a csontok növekedésére, szilárdságára, valamint lerövidítik a sérülések, törések gyógyulását. Tyúkokon és nyulakon végzett kísérletek ezt egyértelműen igazolták.

Elisabeth von Muggenthaler német kutató átfogó akusztikai mérésekkel kimutatta, hogy a doromboláskor a gégefőből kibocsátott hangok rezgésszáma éppen abban a tartományban fekszik, amely a kísérletek tanúsága szerint elősegíti a csontnövekedést. Házimacskák esetében a domináns frekvencia 23-30 Hz között van. Ocelotok, szerválok, pumák és gepárdok dorombolási rezgésszáma 25-50 Hz között alakul, ám egyes esetekben elérheti a 140 Hertzet is.

Ortopédikus hatása mellett a dorombolás nyilvánvalóan "ragályos" ellazulást is okozhat. Erre utal Yair Shiftan zürichi kutató érdekes kísérlete. A szakember dorombolásból és Mozart hegedűversenyéből kevert hangkulisszával sugározta be több állatorvosi rendelő váróhelyiségét - meglepő eredménnyel. Az összes macska már a váróteremben elkezdett dorombolni.

(MTI)