Kutatók olyan darázsfajra bukkantak, melynek tagjai megharapják a lustálkodó dolgozókat - így ösztönözve őket arra, hogy a darázsfészekből kirepülve élelmet keressenek a darázstelep többi lakója számára.

Kényszermunka (A csípést a nyíl jelzi)

Sean O'Donnell, a University of Washington pszichológusa szerint a megfigyelt viselkedésforma nem a kiválasztódási versenyhez, és a testmérethez kötődik. A kutató szerint mindez arra utal, hogy egyes fajokban a csípés, a harapás és a hasonló társas viselkedésformák fontos szerepet játszhatnak a munkamegosztás szabályozásában.

O'Donnel eredményei, melyről a Behavioral Ecology legújabb számában számolt be, három costa ricai erdei darázstelep alapos megfigyelésén alapulnak. Mintegy 800 nőstény dolgozót fogott be (a szóban forgó rovartársadalmakban gyakorlatilag csak a nőstény egyedek dolgoznak) és torukat színjellel látta el, mielőtt viselkedésük megfigyelésébe kezdett.

Sean O'Donnell

A megfigyelt harapásos viselkedés intenzitása az enyhétől az erősen agresszívig terjedő skálán helyzkedett el. O'Donnell három kategóriát állított fel: enyhe csípés - nagyjából a mi hátbavágásunknak felelhet meg - lassú rágásszerű harapás, és kifejezetten agresszív harapás, amelynek szenvedője mindent megtesz, hogy elmenekülhessen.

O'Donnell szerint "ezek nem különböző viselkedéstípusok, hanem egyetlen viselkedésmintának különböző intenzitású árnyalatai". A kutató ráadásul megfigyelte, hogy egyes egyedek szimultán, illetve sorozatos csípések áldozatai lesznek. Előfordult, hogy egy darazsat egyszerre, illetve egymás után hat társa is megmart. A "harapdálás" általában 30 másodpercnél rövidebb ideig tartott, ám O'Donnel beszámol tíz perces esetről is.

"Úgy tűnik, a csípések hatása összeadódik" - olvashatjuk a kutató beszámolójában. "A harapások számának és intenzitásának növekedésével megnő annak az esélye, hogy az illető egyed kirepül, és élelmet gyűjt a kolónia számára."

Megfigyelései szerint a legtöbb darázs életútja sajátos mintát követ. A fiatal darázs élete a fészek belsejében kezdődik, majd a rovar fokozatosan kijjebb húzódik, ahol idősebb társait harapásokkal készteti munkára. Végül maga is harapások céltáblája lesz, és elindul élelmet gyűjteni. Mindazonáltal úgy tűnik, egyes példányok életük nagyobb részét inkább harapókként, illetve inkább szenvedő alanyként töltik.

A továbbiakban O'Donnel folytatni kívánja a csipkelődős P. Occidentalis viselkedésének tanulmányozását. A hozzá hasonló kutatók a társas életet folytató állatok életét tanulmányozva arra a kérdésre keresik a választ, hogyan fejlődött ki a társas viselkedés. Egyes viselkedési elemeket minden társas szerveződésű élőlénynél megtalálunk - ilyen például a társak felé irányuló agresszió, mely a rovaroktól az emlősökig minden társas állatfajnál megfigyelhető.

BK.