A klónozás körüli biológiai problémák

Az ember klónozása - még ha az etikai, jogi, vallási problémákba most nem mélyedünk is bele - egyelőre pusztán biológiai szempontból is igen kockázatos vállalkozásnak tűnik. A klónozási technológiáknak elképesztően kicsi a hatékonysága, s a megszületett állati klónok genetikailag nem teljes értékűek.

Kopott végű kromoszómák

A sejtek kromoszómáinak végein speciális DNS-szakaszok találhatók, amelyek ugyan nem tartalmaznak géneket, mégis nélkülözhetetlenek a kromoszómák fennmaradásához.

Az ember esetében 250-1500 darab ismétlődő szekvenciából állnak (TTAGGG, vagyis a timin, adenin és guanin nevű szerves bázisok e sorozataiból). E teloméráknak nevezett képletek "molekuláris sapkaként" működnek, megvédve a kromoszómákat a lebomlástól.

A telomérák minden egyes sejtosztódás során rövidülnek, így afféle öregedési óraként is működnek, jelezve, hány osztódás lehetséges még a sejt számára anélkül, hogy a kromoszómák géneket tartalmazó szakaszai károsodhatnának. Ha végleg elkopnak, akkor ez jelzés az adott sejtek számára, hogy "öngyilkosságot" kövessenek el, vagyis bekövetkezik a programozott sejthalál.

Számos klónozott emlős - például az idén elpusztult Dolly - esetében azt találták, hogy a telomérák sokkal rövidebbek, mint azt az állatok éves kora indokolná.

A rák nagyobb kockázata

A klónok esetében valószínűleg nagyobb a kóros sejtosztódás, a rák kockázata is, amely akkor következik be, ha a sejtek elvesztik önpusztító képességüket, s vég nélküli osztódásba kezdenek. Ennek igen egyszerű oka, hogy a testi sejt magjából kinyert DNS-állomány a sejt egész élete során ki volt téve káros külső és belső hatásoknak, így már számos hibát tartalmazhat, amelyek kiejtésére ráadásul nincs mód, mivel elmarad az ivaros folyamat.

Az eredmények megerősítik a genetikusok azon véleményét, mely szerint nem lehetne "sorozatban" klónokat gyártani anélkül, hogy időnként ne használnának frissítésként természetes eredetű genetikai anyagot. A klónok egymásból való származtatásakor a genetikai anyag leromlása ahhoz lenne hasonló, mint amikor egy eredeti kép másolatáról újabb másolatot készítünk, és így tovább.

Kis hatékonyság - torzszülött emberi klónok rémképe

Az állatkísérletekben részt vevő kutatók túlnyomó többsége szerint ma még nem áll rendelkezésre a szükséges és megbízható maganyag-átviteli technológia az ember klónozásához. Harry Griffin a Dollyt előállító skóciai Roslin Intézetből arra figyelmeztet, hogy az állati klónozási kísérletek hatékonysága igen alacsony - mintegy 2%-os arányban alakulnak ki embriók. "A jelenlegi viták szempontjából alapvető fontosságú az a tény, hogy az állati embriók jelentős része a magzati fejlődés alatt vagy a születés után meghal, illetve súlyos fejlődési rendellenességekkel jön a világra. Ian Wilmut, Dolly "atyja" elmondta: a híres bárány egészen pontosan a 277. kísérlet eredményeképpen jött létre.

Főemlősök esetében nem sokkal jobb a helyzet az embriófelezési módszerrel sem, vagyis egyelőre nem érdemes egypetéjű ikreket "gyártani". Az ilyen módon megszületett első majom előállításához 107 darab nyolcsejtes embriót használtak fel, s négy, illetve esetenként két részre hasítva őket 368 leválasztott embriót állítottak elő. Tizenhárom, anyaméhbe történő beültetetési próbából csak négyszer alakult ki terhesség, s csak egy végződött sikeres szüléssel.

Amíg állatkísérletekről van szó, addig - bármilyen szörnyűségek is történnek - a közvélemény nagyobb része nem tiltakozik igazán. Elgondolni is rossz azonban, mi történne, ha az emberi klónozási kísérletek is hasonló hatásfokkal működnének. Mi történne a torzszülött csecsemőkkel? Eutanáziát alkalmaznánk, mint jelenleg az állatoknál? E kérdések már dossziénk következő részéhez, az etikai problémák felvetéséhez vezetnek.