A legnagyobb ókori vízvezeték

Négyszázötven kilométeres akvadukt feltárásába kezdtek brit régészek egy törökországi erdő mélyén. A vízvezeték valamikor Konstantinápolyt, a Kelet-Római Birodalom fővárosát látta el vízzel.

A Newcastle-i Egyetem archeológuscsapata kétéves kutatómunka során győződhetett meg az 1600 éves vezetékkomplexum lenyűgöző méreteiről. Az építmény 355 és 440 között épült, majd a hatodik század harmincas éveiben alapos helyreállítási munkálatokat végeztek rajta. A szerkezet három és félszer hosszabb legjelentősebb riválisánál, annál a 132 kilométer hosszú vezetéknél, mely az észak-afrikai Karthágót látta el vízzel. A leghosszabb nyugat-európai példány, a kölni akvadukt csupán 97 kilométer hosszú volt.

Az ötödik század elejére a félmillió lakosú Konstantinápoly - a mai Isztambul - a világ második legnagyobb városa lett. A vezetéket úgy tervezték, hogy naponta 130 millió liter vizet legyen képes a városba szállítani.

Az építményt joggal sorolhatjuk a kor csodái közé. A római építészek munkája igazi mérnöki csúcsteljesítmény: speciális alagutak, csatornák, valamint kifejezetten erre a célra épített egy-, két-, sőt hárompilléres hídszerkezetek segítségével elérték, hogy a rendszer teljes hosszában folyamatosan a kívánatos, kilométerenként 6,3 centiméteres esés közelében maradjon.

A 450 kilométer hosszú vezeték túlnyomó része szinte áthatolhatatlan sűrűségű erdőn vezet át. Az építményt felmérő csapat tucatnyi 25-, illetve 34 méter közti magasságú, többpilléres viaduktot térképezett fel. A teljes rendszer mintegy kétezer ívet tartalmazhatott.

Az akvadukt történelmi szerepe sem elhanyagolható. Nehéz elképzelni, hogyan őrizhette volna meg nélküle Konstantinápoly 800 éven át a birodalmi főváros rangját.

Az építés 28 éve alatt (Kr. u. 355-474, majd 430-440) több tízezer fizetett munkás vett részt a munkálatokban. Csak becsléseink vannak arról, mekkora terhet rótt a vállalkozás a birodalmi kincstárra.

BK.