Gauguin vágta le Van Gogh fülét

A művészet krónikásai úgy tartják számon, hogy Vincent van Gogh saját maga vágta le fülét egy őrült roham hatása alatt. Elképzelhető azonban, hogy a krónikák tévednek, és a tettes valójában a holland festő művésztársa, a nem kevésbé legendás sorsú Paul Gauguin volt.

Van Gogh: Önarckép pipával és bekötött fejjel(1889)

A feljegyzések és a rendőrségi dokumentumok alapos vizsgálata után egy német művészettörténész alternatív elmélettel állt elő; szerinte ugyanis a vívásban jártas művész, Gauguin csonkította meg barátját, mikor alkohol fűtötte összetűzésük erőszakba torkollt.

Rita Wildegans megjelenés előtt álló könyve szerint az 1888 szentestéjének bizarr eseményeinek történetében annyi az ellentmondás, hogy mindenképpen érdemes Gauguin szerepét felülvizsgálni.

Wildegans állításai új fordulatot adnak a Van Gogh-szakértők közt régóta folyó vitának. A vita korábban elsősorban a festő lelki zavarainak pontos leírása körül forgott; köztudott, hogy Van Gogh később hosszabb időt töltött idegszanatóriumban, és 1890 júliusában szíven lőtte magát.

"Gauguin megrögzött
hazudozó volt"

"Természetesen nem lehetek száz százalékig bizonyos abban, hogy elméletem igaz. Egyetlen történész sem nyerhet soha teljes bizonyosságot" - vallja Wildegans. "De egy sor apróság együttesen mégis meggyőző bizonyítékká áll össze. Minden információ, ami az esetről rendelkezésünkre áll, Gauguintól származik. De Gauguin közismerten megrögzött hazudozó volt. Emellett rendszeresen magánál tartotta fegyverét is."

"Emellett az is közismert, hogy a hírhedten forrófejű francia szívesen azonosult Jean Valjean, Victor Hugo Nyomorultak című könyve főhősének szökevény fegyencével. És szívesen tetszelgett a hős bajvívó, az igazságosztó szerepében."

A sárga ház

Amit biztosan tudunk, hogy Van Gogh két pezsgő párizsi év után egyre erősebb vágyat érzett, hogy "a természetet fényesebb égbolt alatt lássa"; ezért 1888 tavaszán a napos éghajlat és a meleg, élénk színek hívására a dél-franciaországi Arles-ba költözött.

A célja az volt, hogy a kor legnevesebb alkotóit magához vonzó bretagne-i Pont-Aven mintájára művésztelepet hozzon létre. Remélte, hogy Párizsból Gauguin, Toulouse-Lautrec és mások művészek is követik a "sárga házba", amit Van Gogh Arles-ban a művésztelep céljára nagy gonddal választott és bérelt ki. Van Goghnak azonban csalódnia kellett: a felkért festők közül csak Gauguin állt kötélnek; ő is csak azután, hogy Theo, Vincent műkincskereskedő bátyja magára vállalta úti- és szállásköltségeit.

Gauguin Arles-ban festett képe Van Goghról

Gauguin 1888. október 23-án érkezett Arles-ba, azzal a szándékkal, hogy legalább fél évig maradni fog. Magával hozta vívófelszerelését is.

A két férfi kapcsolata gyorsan romlani kezdett. Mikor a negyvenéves Gauguin, a művésztelep egyetlen vendége bejelentette távozási szándékát, az öt évvel fiatalabb Van Gogh éktelen haragra gerjedt. A jelek szerint rendkívül éles vitába bonyolódtak, melyet abszint és más alkohol is fűtött.

A rejtélyes éjszaka

Karácsony napján (25-én) a csendőrséget Van Gogh lakásához riasztották, ahol a művészt ágyában, véres párnák közt találták. Mivel úgy vélték, holttestet látnak, Gauguint vádolták a gyilkossággal.

A magához térő Van Gogh valamiféle múló roham jeleit mutatta; nem emlékezvén semmire, nem volt képes számot adni az est eseményeiről, így a csendőrök csak Gauguin verzióját ismerhették meg. A rendőrségi jegyzőkönyv, vagyis Gauguin védőbeszéde lett a forrása annak a történeti leírásnak, melyet a történészek ma az egyetlen hiteles beszámolónak tartanak.

Wildegans szerint azonban, aki évek óta tanulmányozta az esettel kapcsolatos dokumentumokat, Gauguin megváltoztatta a történetet. Később azt állította, hogy aznap éjjel látta Van Goghot Arles utcáin - és egy nem is létező Victor Hugo téren -,  amint azt a bizonyos borotvát villogtatta, amellyel állítólag később megcsonkította magát; ám erről az első rendőrségi beszámolóban egyszer sem tett említést.

Pár hónappal később a saint-rémy-i elmegyógyintézetben festett önarckép

Hasonlóan gyanúsnak találja Wildegans azt a sietséget, mellyel Gauguin elhagyta Arles-t. Az éjszaka hátralévő részét közös szállásuk helyett egy szállodában töltötte, és másnap rögtön Párizsba utazott, anélkül hogy megvárta volna Theo van Goghot, aki táviraton jelentette be azonnali érkezését.

Gauguin Párizsból írt levelében kérte, küldjék utána ingóságait, köztük vívómaszkját és vívókesztyűit is - de nem a tőrét, amit talán már eleve magával vitt vagy egyszerűen megszabadult tőle.

Gauguin beszámolójának nyilvánvaló hiányosságai más történészeket is zavarba hoztak, ám a szakma képviselői szerint nem egyértelmű, hogy Wildegans bizonyítékai elegendőek-e annak cáfolatához.

"Lehetséges, de nem nevezném valószínűnek" - foglal állást a vezető brit művészettörténész, David Sweetman, aki korábban mindkét szereplőről életrajzot jelentetett meg. "Nincs tudomásunk olyan különös indítékról, mely Gauguint hasonló cselekedetre késztethette volna."

BK.