Hadihajón született a Charta

Hatvan évvel ezelőtt, 1941. augusztus 14-én született meg az Atlanti Charta, az az amerikai-brit ünnepélyes nyilatkozat, amelyet az államok együttélésének alapelveit rögzítendő, Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke és Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke véglegesített és írt alá a Prince of Wales angol csatahajó fedélzetén.

A háborús célok összehangolása, a megkötendő béke és a létrehozandó új nemzetközi rend alapelveinek egyeztetése céljából a brit kormányfő 1941. augusztus 11-14. között a nyílt tengeren, az amerikai Augusta cirkálón (lent) és a Prince of Wales brit csatahajón felváltva tárgyalt az amerikai elnökkel (az Egyesült Államok akkor még nem volt hadviselő fél).

Az Atlanti Charta megszületésekor már két éve folyt a második világháború. A nyugati hatalmak semmiféle komoly fellépéssel nem nehezítették meg Hitler hadseregeinek Lengyelország, Norvégia, Dánia elfoglalását, s Hollandia, Belgium és Franciaország megszállása sem ütközött számottevő ellenállásba. A francia földre átdobott angol hadosztályokat még 1940 tavaszán sietve visszaszállították Angliába.

Nyolc héttel a Roosevelt-Churchill-találkozó előtt, 1941. június 22-én kitört a német-szovjet háború, a második finn-szovjet háború, és Hitler csapatai egyes irányokban több száz kilométernyire nyomultak a Szovjetunió belsejébe. Nagy-Britannia ebben a helyzetben 1941. július 12-én kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötött a Szovjetunióval, az Egyesült Államok viszont, amely addig semlegességet hirdetett, négy hónappal az Atlanti Charta aláírása után, 1941. december 8-án, tehát a Pearl Harbor ellen intézett japán támadást követő napon kénytelen volt hadat üzenni Japánnak, majd december 11-én tudomásul venni a német, olasz (és magyar) hadüzenetet.

Az Atlanti Charta a fasizmus elleni harc melletti közös elkötelezettség nyilvános kimondásán túlmenően a két gazdasági és tengeri nagyhatalom nemzeti érdekeit is kifejezésre juttatta, az érdekközösséget hangsúlyozottabban, az érdekkülönbségeket tapintatosabban. A nyolc pontból álló közös nyilatkozat mindenekelőtt rögzítette, hogy a felek semmiféle területi vagy egyéb természetű gyarapodásra nem törekszenek (1. pont), nem kívánnak olyan területi változtatásokat, amelyek nem egyeznek az érdekelt népek óhajaival (2. pont). Tiszteletben tartják minden népnek azt a jogát, hogy szabadon válassza meg azt az állam (kormányzati) formát, amelyben élni akar. A két vezető megígérte, hogy elő fogja mozdítani a népek szuverenitási és önigazgatási jogainak helyreállítását (3. pont), de ez a pont csak olyan népekre vonatkozott, amelyeket erőszakkal fosztottak meg ilyen jogaiktól, nem érintette a gyarmati rendszert.

Roosevelt és Churchill ígéretet tett arra is, hogy igyekezni fognak minden állam számára egyenlő feltételeket biztosítani a világkereskedelemben és a nyersanyag-készletekben való részesedésre, előmozdítják a "nemzetek" legteljesebb gazdasági együttműködését. Olyan béke megkötését kívánják, amely lehetőséget nyújt minden ország számára, hogy biztonságban éljen és minden ember számára, hogy ne félelemben és nyomorúságban kelljen letöltenie az életét (4-5. pont).

Az Atlanti Charta szerint a világ minden népének le kell mondania az erőszak alkalmazásáról, támogatnia kell azokat a gyakorlati intézkedéseket, amelyek enyhíteni hivatottak a fegyverkezés nyomasztó terheit (8. pont). Külön utalás történt arra, hogy mindenki szabadon közlekedhessen a tengereken. Burkoltan kiállt az okmány a "nyitott kapu" és az "egyenlő lehetőségek" amerikai politikája mellett, amely az Anglia és a Brit Nemzetközösség országai között kialakított preferenciális (előnyöket nyújtó) vámrendszert vette célba. (Churchillnak tulajdonítják a mondást: nem azért áll a brit kormány élén, hogy a brit  világbirodalom felszámolásán elnököljön...).

Az Atlanti Charta, amelynek elveit 1941. szeptember 24-én Szovjetunió és más államok is magukévá tették, kedvező hatással volt a Hitler-ellenes koalíció kialakulására, de az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrejöttére is. A Charta elveivel azonosuló 26 állam 1942. január 1-én aláírta az "Egyesült Nemzetek Kiáltványát", amely eredetileg az antifasiszta koalíció közös politikai programja volt - később tíz további ország csatlakozott hozzá -, 1943 októberétől pedig tanácskozások egész során az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányává terebélyesedett.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), valamint a Világélelmezési Tanács (WFC) létrehozásának gondolata ugyancsak az Atlanti Chartában gyökerezik.

Pirityi Sándor

Az Atlanti Charta teljes szövege angolul és magyarul.