Kozmetikai műtét előtt a dinoszauruszok

Vágólapra másolva!
A paleontológusok új helyet találtak a dinoszauruszok orrlyukainak. Lehet, hogy a korábban készített dinoszaurusz modelleket hamarosan hosszú, tömött sorokban viszik a plasztikai sebészetre.
Vágólapra másolva!

A Diplodocus orrnyílásai jóval előbbre kerültek...

Az amerikai paleontológus szerint az orrlyukak rossz elhelyezése mintegy 150 évvel ezelőttre vezethető vissza. Az első (óriási Sauropodáktól származó) koponyákat vizsgáló kutatók azt gondolták, hogy ezek vízben élő állatok voltak, és így az orrlyukat a koponya felső részére helyezték, és azt feltételezték, hogy úgy működött, mint egy búvárpipa. Habár később kiderült, hogy a Sauropodák alapvetően szárazföldi állatok voltak, az orrlyukak helyzetét senki sem vizsgálta fölül. A jelenlegi kutatás során röntgensugarakkal vizsgálták a madarak, a krokodilok és a teknősök koponyáját, és kiderült, hogy majdnem mindig ún. rosztrális helyzetű az orrlyuk, vagyis az orrüreg elülső részén helyezkedik el. Ezért aztán a dinoszauruszoknál is időszerűnek látszik az orrlyukak előretolása.

A ma élő állatok orrüregei bonyolult szöveteket tartalmaznak, amelyek többek között a szaglást, a testhőmérsékletet és a vízveszteséget szabályozzák. A dinoszauruszoknál is hasonló szerepet játszhatott az orrüreg. A hatalmas termetű állatoknál majdnem mindig nagy kiterjedésű az orrüreg, de ha az orrnyílás hátul van, akkor a levegő egyenesen lemegy a légcsőbe, így kikerüli mind a szaglás, mind a hőmérséklet- és nedvességszabályozás lehetőségét.

...akárcsak a király (T. rex) hasonló képződményei

Szerencsére nem kell az összes dínó arcát átszabni. Néhány dinoszaurusznak ugyanis kis orrürege volt, ami nagymértékben korlátozza az orrlyuk lehetséges helyét. Másoknak viszont, például a hatalmas Brachiosaurusnak akár 60 cm hosszú is lehetett az orrürege. Ezeknél és néhány más ismert csoportnál (például a Tyrannosaurusnál és a Triceratopsnál) barázdák és kidudorodások voltak az orrüreget körülvevő csontok felületein, amelyek valószínűleg az idegek, a véredények és a porcok helyét jelzik. Ez arra utal, hogy a dinoszauruszok orrfunkciói a ma élő állatokhoz hasonlóan igen összetettek lehettek. A rosztrális helyzetű orrlyukak keresztülvezethették a levegőt ezeken a szöveteken. A hosszú orrüreg a nagy dinoszauruszoknál különösen fontos lehetett abban, hogy a kilélegzett levegőből visszatartsa a nedvességet. A rosztrális orrlyukkal még akkor is több nedvességet tudtak megőrizni, amikor gyorsabban lélegeztek (pl. futáskor). Ez lehetővé tette, hogy hosszabb ideig folytassanak aktív, fejlettebb életmódot.

A múzeumokban és egyéb kiállításokban lévő "régivágású" dinoszauruszok kurátorai mindenesetre egyelőre megvárják, hogyan reagál a paleontológus szakma az új eredményekre, és csak azután viszik el kis kedvenceiket a plasztikai sebészetre...

Dulai Alfréd

New Study Puts Dinosaur Noses in Their Place
Angol nyelvű sajtóanyag, további képekkel (Ohio University, Athens, USA).