Nem akarok embert klónozni, mert sokkal fontosabb feladatokat látok magam előtt

Dinnyés András, aki a napokban tért vissza Magyarországra, Dolly "papája", Ian Wilmut professzor kutatócsoportjának tagjaként ért el jelentős eredményeket a skóciai Roslin Intézetben, ahol a másfél évig a klónozási csoport vezetőjeként dolgozott. Konkrétan juhok (Dolly "nyomdokain"), sertések és egerek klónozásával foglalkozott.

Dinnyés András és kollégái pár hónapja igazi áttörést értek el, amikor kiütött ("elhallgattatott") génekkel rendelkező sejtekből klónoztak birkákat. Ilyen típusú klónozásból ez volt a legelső a világon, amelyről a Nature Biotechnology c. szaklap számolt be. A gének kiütésének óriási jelentősége van az emberi gyógyászatban, mivel e módszerrel egyrészt modellezni lehet emberi betegségeket, másrészt az ember számára immunbarát anyagokat, sejteket, szöveteket lehet előállítani.

Dinnyés András előadásában kiemelte, hogy a klónozást övező problémák jelentős része technikai s nem biológiai jellegű lehet. A Roslin Intézetben alapvetően a testi sejtek tenyésztési eljárásának javításával, az ideális petesejt-genotípus kiválasztásával és új vemhességgondozási technológia segítségével értek el jelentős eredményeket, birkák és sertések esetében. A kutató az alacsony hatékonyság legfőbb okának a klónozás során használt sejttípusok és sejtvonalak minőségét tartja, míg a magzati, születési problémákat főleg faji okokra vezeti vissza. Technikai szempontból fontos lehet, hogy a petesejt magját ne mechanikus, hanem kémiai úton távolítsuk el, s a teljes sejtfúzió helyett csak a testi sejt sejtmagját juttassuk be a petesejtbe.

Dinnyés András az [origo]-nak elmondta, hogy a klónozás hatékonysága valóban fajonként változik: egerekben és juhokban például 2-3%-os, de szarvasmarhákban már eléri a 10-20%-ot is. Ez utóbbi viszont már megközelíti a mesterséges megtermékenyítési eljárások hatékonyságát. A kutató szerint a klónozás hamarosan gazdaságilag is jelentőssé válhat, persze ennek az a feltétele, hogy megtalálják azt az alkalmazást, amely hasznos és biztonságos is.

Dinnyés András elmondta, hogy a magyar kutatók valóban a világ élvonalába tartoznak a szakterületen, de általában világszínvonalú kutatóhelyeken végzik munkájukat. Abban bízik azonban, hogy rajta kívül talán mások is hazajönnek, így egy kicsit "fel tudják futtatni" a hazai klónozást.

Megkérdeztük a szakembert az emberi klónozás különféle vonatkozásairól is, aki az embrionális őssejtek klónozással történő előállításában (klónozott embrió létrehozásával és ebből történő kitenyésztésükkel), s az erre alapuló sejtterápiás eljárások kifejlesztésében nagy lehetőséget lát. Bush embrionális őssejtekkel kapcsolatos döntését nyilvánvalóan politikai döntésnek minősítette, hangsúlyozva, hogy a döntés is a terület igen nagy fontosságát érzékelteti, hiszen annak dacára kapott állami támogatást, hogy a kormányzat támogatói igen konzervatív nézeteket vallanak e tekintetben.

Dinnyés András az [origo]-nak elmondta, hogy az ember szaporodási célú (reproduktív) klónozását túl korainak tartja. "Nem ismerjük a rendszer veszélyeit, de tudjuk, hogy gondokkal küzd a klónozás. Az ember nem az a faj, ahol ezt ki kellene kísérletezni. Hogy a jövőben hova vezetnek az ilyen tervek? Mindig minden attól függ, hogy van-e rá társadalmi igény, illetve a társadalom hogyan viszonyul hozzá, milyen erényeket és milyen veszélyeket lát benne. Én személy szerint nem akarok embert klónozni, mert sokkal fontosabb feladatokat látok magam előtt" - mondta a kutató.

Természetesen Dolly felől is érdeklődtünk. Nos, az első emlősklón rajongói megnyugodhatnak: a négyéves birka remek egészségnek örvend (elkerülte a száj- és körömfájásjárvány is), életvidám és mozgékony, s már több báránynak adott életet, ugyanattól a hímtől (természetes módon).

Az [origo] kérdésére Dinnyés András elmondta, hogy bár Dolly és néhány más klónozott birka telomérái valóban rövidebbek a normálisnál, ez egy gazdasági haszonállatnál - amely általában a lehetséges élettartam töredékét éli - nem feltétlenül jelent gondot. Mivel a telomérák hosszának változása fajonként változhat, vagy nem is tipikus (hanem csak módszertől függ), a kutató nem hiszi, hogy ez nagy gondot jelent a jövőben.

Vissza az összeállítás nyitó oldalára