Kritikus fázis előtt az űrodüsszeia - "Mari" nem válaszol

A klasszikus sci-fiben a cél elérése előtt kezdődtek a gondok. Az "igazi" 2001-es küldetés is ebbe a fázisba érkezett, de kisebb problémával.

Célegyenesben a 2001 Mars Odyssey

A NASA 2001 Mars Odyssey űrszondája végrehajtotta harmadik pályamódosító manőverét, s ezzel kialakult a Marshoz vezető végleges pálya.

A pályamódosítás szeptember 17-én, közép-európai idő szerint 6:06-kor történt, a hajtóművek mindössze 12 másodperces használatával. David A. Spencer, a program fő irányítója szerint (NASA Jet Propulsion Laboratory) az eddigi információk alapján a művelet sikeres volt. Az idén április 7-én elindult szonda október 24-én éri el a Mars környezetét, ahol a bolygó körüli, kezdetben 25 órás keringési idejű pályára áll. A 2 órás keringési idejű végleges pályáját 76 nap múlva éri el. Hasonlóan a Mars Global Surveyor űrszondához, a bolygó körüli pályára álláshoz az Odyssey is a levegőfékezést (aerobraking) fogja használni, napelemeit mintegy féklapként használva.

Az elmúlt hetek során a repülésirányítók korrigálták a szonda helyzet-meghatározásához szükséges csillagkövető kamera képalkotásának hibáit. A kamera az út nagy része alatt a nagy nyereségű antenna árnyékában volt, ám amikor a szondát új pozícióba állították, a kamera kikerült az árnyékból, s képek pedig a napfény becsillanása miatt használhatatlanok lettek. A mérnökök kiderítették, hogy a probléma részben abból adódik, hogy a napfény a gamma-spektrométer nyitott fedeléről visszaverődik, amit ezért augusztus 31-én bezártak. A pályamódosítás előtti kritikus időszakban a képek így ismét használhatóvá váltak.

Szeptember 6-án a repülésirányítók megtartották a szonda telekommunikációs rendszereinek főpróbáját: a szondát abba a helyzetbe állították, amely a Mars körüli pályára állást biztosító manőver alatt lesz jellemző. Minden rendszer az előírások szerint működött.

MARIE néma maradt

A különféle sugárzásokat mérő műszeregyüttessel (Mars Radiation Environment Experiment - MARIE) kapcsolatban azonban nincsenek jó hírek. Augusztus közepén a repülésirányítók kikapcsolták a meghibásodott berendezést, miután többszöri próbálkozás után sem sikerült újraindítani. A probléma megoldására külön csoport alakult, akik az október 24-ei pályára állását követően megpróbálják újraéleszteni a szerkezetet. A szonda egyéb tudományos műszereinek ellenőrzése során nem tapasztaltak hibát.

A Mars Odyssey szeptember 17-én 10,8 millió kilométerre volt célpontjától, s 24 km/s-os sebességgel haladt. A Földtől már 120 millió kilométerre van, de a pálya jellemzői miatt áprilisi indítása óta eddig mintegy 450 millió kilométert tett meg.

A Mars Odyssey és a küldetés fő céljai

Az Odyssey nagyon hasonlít a sikertelen Mars Climate Orbiterhez: doboz alakú, fő hajtóművével a felső és tudományos műszereivel az alsó részén. A hajtómű felőli oldalról nyúlik ki a hatalmas napelemtábla és a nagynyereségű telemetriai antenna. Fedélzetén három fő tudományos műszeregyüttes áll majd a kutatók rendelkezésére: a marsfelszín infravörös sugárzásának eloszlását nagy felbontással feltérképező THEMIS (Thermal Emission Imaging System - hőemisszió képalkotó rendszer), a gammasugár-spektrométer (GRS - Gamma Ray Spectrometer) és a Mars sugárzási környezetét vizsgáló berendezés (MARIE - Mars Radiation Environment Experiment).

Az űrprogram fő céljai közé tartozik a felszín ásványi összetételének vizsgálata, a víz jelenlétére utaló jelek keresése, későbbi leszállóhelyek kutatása a Mars felszínén, talajminta-vételi helyek kijelölése, illetve - a majdani emberes Mars-küldetések előkészítése jegyében - a sugárzási kockázatok felmérése.

Bár a szonda nem rendelkezik olyan eszközökkel, amely az élet közvetlen detektálásra alkalmasak, az általa gyűjtött adatok információkat szolgáltatnak arról, hogy a marsi környezeti tényezők megfelelőek voltak-e - illetve ma megfelelőek-e - az élet kialakulásához. Az általunk ismert élet legalapvetőbb feltétele a folyékony víz jelenléte. Először a Mars kutatásának történetében bizonyítékot szerezhetünk a felszínhez közeli vízkészletek létezéséről, illetve kimutathatjuk az egykori folyékony vízből kivált ásványokat a felszínen. Lehetőség nyílik olyan feltételezett hévforrások felfedezésére is, ahol elsőként kell majd közvetlenül keresnünk az életet a jövő küldetései során.

A Mars kutatása során először történik meg a felszín kémiai összetételének globális feltérképezése. A kémiai összetétel alapján a belőlük felépülő ásványokra, az ásványokból a belőlük felépülő kőzetekre, a kőzetek és a felszínformák kapcsolatából pedig a felszínt formáló végbement geológiai és éghajlati folyamatokra következtethetünk, ami újabb lépés a víz és az élet keresése felé.

Ugyancsak először lesznek adataink azokról a sugárzási kockázatokról, amelyeknek a Mars felszínén lesznek kitéve a jövő űrhajósai - feltéve, ha MARIE-t valóban sikerül megjavítani. Meghibásodásáig a műszeregyüttes az út alatt is gyűjtötte az adatokat, így teljesebb képünk alakult ki az emberes expedíció várható sugárzási terheléséről.

A küldetés tudományos szakaszának legfontosabb része 2002 januárjától 2004 júliusáig tart. A szonda ezt követően részben kommunikációs szolgálatot lát el, főleg a 2003-ban induló felszíni kutatórobotok (Mars Exploration Rovers) adatait továbbítva.

S. T.

A Mars Odyssey hivatalos honlapja