Sétáló bálnák Pakisztánban

A nemrég felfedezett 50 millió éves ősmaradványok a hiányzó láncszemet jelentik a szárazföldi emlősök és a cetek között.

50 millió évvel ezelőtt két emlősállat kóborolt azon a vidéken, ahol ma Pakisztán sivatagos tájai fekszenek. Mindketten egy mai kutyához hasonlítottak. Valójában azonban szárazföldön élő, négylábú "bálnák" voltak.

Sétáló "bálna" - a cetek feltételezett őse (Illusztráció: Carl Buell)

Az amerikaiak pakisztáni jelenlétéről napjainkban sajnos nem a paleontológia jut az eszünkbe. Pedig ohiói kutatók éppen itt bukkantak két igen nagy jelentőségű ősmaradványra, amelyek betömhetik az evolúciós rést a szárazföldi emlősök és a cetek között.

A bálnák és a delfinek származása máig vitatott kérdés. A két új lelet - a kutya nagyságú Ichthyolestes és a farkas nagyságú Pakicetus - most végképp rendezheti a problémát. Fogazatuk a ragadozókéra jellemző, de nem tartoznak a kutyafélék családjába: hosszabb és izmosabb farkuk van, pofacsontjuk megnyúltabb, szemeik pedig kisebb a kutyafélékénél. "A fülükben néhány olyan egyedi csont fordul elő, amely csak a bálnákra jellemző" - mondja Hans Thewissen, az egyetem munkatársa, a leletek egyik felfedezője.

Lábcsontjaik egy része alapján a páratlanujjú patásokkal - például a szarvasokkal vagy a birkákkal - hozhatók rokoni kapcsolatba, de azoktól elkülönülő csoportot alkotnak. "Mindenki be fogja látni, hogy ezek az állatok bálnák" - mondta Thewissen. A közelmúltban más olyan (47 millió éves) maradványokra bukkantak Pakisztánban, amelyek bokacsontja a patásokéra jellemző, ám ezek már a vízi életmódhoz jobban alkalmazkodott végtagokkal rendelkeznek. Mindez alátámasztja a korábbi genetikai vizsgálatok eredményeit, melyek szerint a cetek a patások - és nem a ragadozók - rokonai, s megerősítheti azt a sokat vitatott állítást, hogy legközelebbi ma élő szárazföldi rokonuk a víziló lehet.

Régóta tudják, hogy a cetek négylábú szárazföldi emlősök leszármazottai. Ám ezek az első olyan ősmaradványok, amelyek mind a szárazföldi emlősök, mind a cetek anatómiai jellegzetességeit magukon viselik. A kutatók szerint az állatok fokozatosan alkalmazkodtak a vízi életmódhoz: megtanultak halászni, majd úszni, s végül végtagjaik is redukálódtak, illetve átalakultak.

S. T.

A témához kapcsolódó oldalak:

Northeastern Ohio Universities College of Medicine, (Rootstown, USA)

When whales walked the Earth
A kutatók beszámolója a Nature 2001. szeptember 20-ai számában jelent meg (kivonat a teljes cikkre való hivatkozással).