Berepülés egy üstökösbe

Vágólapra másolva!
Ha minden az elképzeléseknek megfelelően alakul, közép-európai idő szerint vasárnap nem sokkal éjfél után újabb mérföldkövet tudhat maga mögött az űrkutatás: a három éve a világűrbe indított Deep Space 1 nevű amerikai űrszonda behatol egy üstökösmagot körülvevő kómába, és megpróbál magáról a magról fényképeket készíteni.
Vágólapra másolva!

A Deep Space 1 küldetésének az a pikantériája, hogy tulajdonképpen nem távoli égitestek kutatására indították útjára 1998 októberében. Fő megbízatásának, azaz a forradalmian új ionhajtómű tesztelésnek és még 11 egyéb űrtechnológiai újdonság kipróbálásának már két éve eleget tett, és már akár 1999 szeptemberében - érdemeinek nagy-nagy elismerése mellett - "nyugdíjba" vonulhatott volna. Ám üzemeltetői másként döntöttek: a Borelly-üstökös felé irányították.

A Deep Space 1 próbálta ki egyebek között azt a hajtóművet, amely a várakozásoknak megfelelően a jövőben az űrszondák és űrhajók esetében jelenleg használatos több tonnányi vegyi anyag elégetése helyett a jóval olcsóbb elektromosenergia-meghajtást használja fel. A Deep Space 1 üzemanyaga tulajdonképpen xenongáz, amelynek atomjait ionizálják, elektronokkal bombázzák, hogy töltés alakuljon ki bennük. Ekkor egy magasfeszültségű rács magához szippantja őket, az ily módon hatalmas sebességgel kilövellő atomok végzik az űreszköz meghajtását. Ez a módszer nemcsak hogy jóval olcsóbb a hagyományos eljárásnál, hanem ennek révén jóval nagyobb sebességre is gyorsulhatnak fel az űreszközök.

A Deep Space 1 eddigi eredményes küldetésével azonban tulajdonképpen főként a fejlesztőmérnököket bűvölte el, most talán a laikusoknak is szolgáltat látványosságot.

A 2,5 méter átmérőjű szonda, miután behatol a Borelly kómájába, mintegy 2 ezer kilométerre közelíti meg az üstökös magját, és ekkor vár rá a nagy kihívás: fényképeket készíteni a magról. Emellett adatokat várnak a magot körülölelő kóma, azaz az üstökös-légkör anyagát összetevő elemek jellemzőiről, illetve a napszélnek az igen látványos üstököscsóva kialakulásában játszott szerepéről.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szakemberei azonban óvatosan fogalmaznak a Deep Space 1 utolsó nagy kalandjának esélyeiről. Felhívják arra a figyelmet, hogy bár nagyon érdekesnek ígérkezik az egész, legalább annyira kockázatos is.

Még nem biztos az sem, hogy a szonda tájolóberendezése megtalálja a magot, és egyelőre csak becsülni lehet, hogy az hol helyezkedik el az üstökösbelsőben. Az sem kizárt, hogy egy, a magból kivágódó parányi kőzetdarab óránkénti 60 ezer kilométeres sebességgel ütközik a szondával, ami végzetes lehet, ugyanis az űreszközt nem látták el az ennek kivédésére alkalmas pajzsokkal, hiszen nem erre a célra építették.

Ha Deep Space 1 rendben meg is közelíti a magot, marad a kérdés: a kritikus időszakban kamerája képes lesz-e célpontjára szegeződni. Ám ha mindez nem sikerül, semmit sem von le szonda küldetésének eddigi tudományos értékéből. Az alapfeladatot, azaz a jövő tucatnyi űrtechnológiai eljárásának a kipróbálását már elvégezte.

Deep Space 1
12 új műszaki találmány kipróbálása a gyakorlatban - részletek magyar nyelven a Deep Space 1 küldetéséről és az eddigi eseményekről.

A Deep Space 1 hivatalos honlapja