Az atommáglya atyja - száz éve született Enrico Fermi

Száz éve, 1901. szeptember 29-én született Enrico Fermi Nobel-díjas olasz fizikus, a XX. század kiemelkedő tudósa.

Enrico Fermi

Egyetemi tanulmányait szülővárosában, Rómában kezdte1918-ban, s Pisában, a Scuola Normale Superiore egyetemen doktorált 1922-ben. Doktori értekezésében a röntgensugárzással foglalkozott. Ezután Max Bornnál volt ösztöndíjas Göttingenben, majd Ehrenfest mellett, Leidenben. 1924-26 között a firenzei egyetem lektora, 1926-1938-ig a római egyetemen az elméleti fizika rendes tanára volt. 1927-ben az egyetem Fizikai Intézetének igazgatója lett.

A fizikai Nobel-díjat 1938-ban kapta "az újabb radioaktív elemek neutron-besugárzással történő létrehozásáért és a lassú neutronok segítségével létrejövő magreakciók egyidejű felfedezéséért". A díj átvétele után nem tért vissza a fasiszta Olaszországba, zsidó származású feleségével együtt az Egyesült Államokba távozott.

1939-ben a New York-i Columbia Egyetemen dolgozott, majd 1942-től a chicagói egyetem Compton-csoportját irányította, és részt vett az első atommáglya építésében. 1944-ben Los Alamosban Oppenheimer (balra) munkatársa lett az atombomba előállításában. 1946-tól élete végéig a chicagói egyetem nukleáris tanszékét vezette. Jelentős eredményeket ért el az atom- és magfizika, a statisztikus mechanika, a kozmikus sugárzás és az asztrofizika terén. 1926-ban Paul Dirac-kal párhuzamosan kidolgozott egy új típusú kvantummechanikai statisztikát. A Fermi-Dirac statisztikának megfelelő részecskéket, az elektronokat, protonokat és neutronokat együtt fermionoknak nevezik.

1928-ban a többelektronos atomok közelítő leírását adta a Thomas-Fermi atommodellben. 1934-ben neutronsugárzással mesterséges radioaktív izotópokat állított elő munkatársaival, és kidolgozta a béta-bomlás, a gyenge kölcsönhatások első elméletét. Nemcsak transzurán elemeket sikerült létrehoznia, megvalósította az első atommaghasadást is, bár ezt csak utólag ismerte fel. (Otto Hahn, Fritz Strassman és Lise Meitner német, illetve osztrák tudósok 1938-ban megismételték a kísérletet, s ezt tartják az első igazi atomrombolásnak.)

1939-ben Szilárd Leóval (jobbra) felismerték az uránhasadásban az önfenntartó láncreakció lehetőségét, és annak katonai jelentőségét is. Wigner Jenővel levelet írtak Roosevelt elnöknek, amelyet Einstein is aláírt, s amelyben hangsúlyozták, mekkora veszélyt jelentene az emberiségnek, ha ezt a romboló eszközt Hitler valósítaná meg elsőként. E levél hatására indult el a Manhattan-program, amelynek végeredménye az amerikai atombomba lett.

1941-ben Fermi mutatta ki először a spontán bomlásnál keletkező neutronokat. Carl David Anderson fizikussal együtt kiszámították a láncreakcióhoz szükséges kritikus tömeg nagyságát. 1942-ben az ő tervei szerint és vezetésével épült meg Chicagóban az első atomreaktor.

Az első, kísérleti atomrobbantást 1945. július 16-án az Új-Mexikóban lévő alamogordói támaszponton végezték. Néhány héttel később, augusztus 6-án az Egyesült Államok ledobta az első bombát Hirosima, majd 9-én a másodikat Nagaszaki japán városokra.

Fermi 1949-től a kozmikus sugárzással foglalkozott, kidolgozta a többszörös mezonképződés statisztikus elméletét, s kutatta a pionok és protonok kölcsönhatását. 1952-ben felfedezte az első magrezonanciát. 1949-ben megalkották a Fermi-Yang atommodellt, amelyben nukleonok és antinukleonok szerepelnek. Róla nevezték el a 100-as rendszámú elemet fermiumnak.

Az Egyesült Államokban Fermi-díjat alapítottak, amelyet elsőként, 1954-ben ő vehetett át. 1954. november 28-án halt meg Chicagóban, ahol az ő nevét viseli az egyetem atommagkutató intézete.

Ajánlat:

Enrico Fermi és a "marslakók"
Jéki László részletes írása a Magyar Tudomány 2001. szeptemberi számában.

Fermi-életrajzok listája