A szerelem szebbik arca

A tudósok szerint a csinos nők iránti vonzalmat az evolúció égette bele a férfiagy áramköreibe, és a szebbik nem is ugyanígy áll a jó kiállású férfiakkal.

"Fehér ruhás, karcsú nőt vett észre a tömegben. Pillantásuk összefonódott, és érezte: ezentúl minden másképp lesz..." Amit eddig csak a romantikus történetek szerzői tudtak, végre a száraz tudomány számára is bizonyítást nyert: egy csinos arc elég ahhoz, hogy "egy pillantás alatt" módosított tudatállapotba kerüljünk.

Angol kutatók megállapították: egy vonzó arc látványa az agy "jutalomközpontját" kapcsolja be. A tudósok szerint a csinos nők iránti vonzalmat az evolúció égette bele a férfiagy áramköreibe, és a szebbik nem is ugyanígy áll a jó kiállású férfiakkal.

Legalább azóta, hogy a szerelmi házasság divatba jött, némi fenntartással tekintünk azokra az emberekre, akik párkapcsolataiktól társadalmi pozíciójuk javulását várják. Ha valakiről azt mondjuk: "a pénze, az állása, a kapcsolatai miatt szereti" - akkor valójában arra gondolunk: nem is szereti igazán.

Számító szerelem

S bár számítás és romantika nem férnek össze, a kutatók úgy vélik: a romantika gyökerei között a számítás, az evolúciós előnyök fontolgatása is szerepet játszik.

Az emberszabású majmok világában például megfigyelhető, hogy ha egy állat a hierarchiában magasabb lépcsőfokot elfoglaló párt választ magának, annak a majomtársadalomban betöltött szerepe státusa megnövekszik.

A kutatást Knut Kampe, a londoni University College Kognitív Agykutatási Intézetének munkatársa vezette. Kampe szerint evolúciós szempontból rendkívüli jelentőségű, hogy egyes arcokat vonzónak értékelünk, ugyanis ez egészségre, erőre, rátermettségre utal, ami őseink számára több utódot, hosszú távon a fajfenntartás biztosítását jelentette.

A jelenséget az teszi különösen érdekessé, hogy nem vagyunk tudatában annak, miért találunk csinosnak vagy vonzónak valakit; az "agyunkba égetett program" ugyanis már azelőtt döntést hoz, hogy bármit végiggondolhattunk volna.

A "szépség" ugyanakkor nem elég: az ideálok a társadalmi konvenciókkal együtt, bár agyunk reakcióitól valószínűleg nem teljesen függetlenül változnak.

Ha a "pillantás összefonódik"

A kísérletek résztvevőinek negyven, számukra ismeretlen arcot ábrázoló színes fényképet mutattak. Miközben az egyes arcok vonzerejét tízes skálán kellett értékelniük, a kutatók felvételeket készítettek agyműködésükről.

A vonzónak talált arcok mindkét nem esetében aktiválták az agy egy meghatározott területét, az agy jutalomközpontjaként ismert striatumot. Erre azonban csak akkor került sor, ha a portéalanyok egyenesen a kamerába néztek; amikor a kép és a szemlélő között nem volt szemkontaktus, az agy várt reakciója elmaradt.

Majmokon és patkányokon végzett kísérletekből tudjuk: a striatum akkor kapcsolódik be, amikor az állat valamilyen jutalomra, például táplálékra számít.

A striatum  ugyanakkor fontos szerepet játszik a függőség (például a játékszenvedély és a dohányfüggőség) kialakulásában is. Dr. Kampe mindenesetre nem tartja valószínűnek, hogy a csinos arcok gyakran vezetnének függőséghez.

"A függőség rendkívül szélsőséges példa" - nyilatkozta. "Nem hiszem, hogy egy hétköznapi arc kiválthatja. Ugyanakkor egy rendkívül vonzó arc esetében nem elképzelhetetlen a hasonló reakció sem."

A kutatás arra is fényt derített, hogy egy vonzó arc pár másodperc alatt magához láncolhatja az agyat, ami arra utal, hogy automatikus folyamatról van szó, mely valószínűleg mélyen agyunkba van programozva.

Mindez magyarázatot nyújthat azokra a pszichológiai vizsgálatokra, melyek alátámasztották: az első benyomások alapján rögtön megítéljük embertársainkat.

Dr Kampe kutatásairól a Nature folyóirat számol be.

[origo]