Az iszlám világ egysége - mítosz és terv

A szeptember 11-i merényletek, majd az amerikai ellencsapás kezdete óta számos hivatkozás történt az iszlám világ egységére, amelyet az "umma" (közösség) szó jelöl. Ez az egység azonban inkább mítosznak bizonyul, mint valóságnak - de olyan mítosznak, amelynek mozgósító ereje lehet és amelyet ütőkártyaként tudnak felhasználni az iszlám különböző áramlatai.

A muzulmán mozaik, amely több mint 1,2 milliárd, többségében az arab világon kívül élő embert foglal magában, szunnitákra (a hívő muzulmánok 85 százaléka) és síitákra oszlik.

Az előbbiek a Közel-Keleten, az Öböl-menti országokban, a Maghreb országokban, Fekete-Afrikában, Törökországban, a Balkánon, Közép-Ázsiában, az indiai szubkontinensen, Indonéziában (a legnagyobb lélekszámú muzulmán országban), valamint Kína északi részében élnek.

Az utóbbiak teszik ki Irán lakosságának többségét, de élnek Indiában, az Indiai-óceán térségében, Kenyában és az Arab-félszigeten is.

Az iszlám e két nagy áramlatának mindegyikében számos gondolati iskola létezik: a nagy mértékben strukturált papsággal rendelkező iráni síiták mellett ott vannak például az iszmaeliták, akiknek száma csekélyebb ugyan, de befolyásos értelmiségi elittel (Aga khán) rendelkeznek.

A szunnitáknál, ahol nem létezik a szó szoros értelmében vett papság, a malekita iskola (Maghreb, Fekete-Afrika) a hagyományt részesíti előnyben és a muzulmán testvériségek felvirágoztatását hirdeti.

Az Indiai-óceán térségében és Alsó-Egyiptomban működik a safeita iskola, amelyet "a folyók és a szigetek iszlámjának" is neveznek. A kevéssé kényszerítő jellegű, többségi hanafita iskola az arab világon kívül bontakozott ki, Törökország valamikori befolyási övezetében.

Végül az iszlám szigort képviselő vahabizmus Szaúdi-Arábiában a hivatalos iszlám vallás. Ehhez az áramlathoz tartozónak vallja magát Oszama bin Laden.

Ebben a szerteágazó világban az "umma" egyszerre "mítosz és terv" - hangsúlyozza Rochdy Alili iszlám történész: egyfelől a próféta mögött egységesen felsorakozó kezdeti ideális közösség mítosza, másfelől terv is az összes muzulmánt átfogó egység megteremtésére egy olyan világban, amely fölött a gazdagságot és a technológiát birtokló Nyugat "strukturális erőszaka" uralkodik.

Ez a mítosz annál is inkább mozgósító erővel rendelkezhet, mivel a XX. század nagy ideológiái eltűntek - állítja Alili. A történész hangsúlyozza továbbá, hogy a mintegy 57 iszlám ország közül kettő - demográfiai jelentőségétől függetlenül - példátlan befolyással rendelkezik: Irán, amely Khomeini ajatollah vezetésével megvalósította az "iszlám forradalmat" és Szaúdi-Arábia, ez a "kétarcú hatalom", amely az Öböl-háború óta szövetségese az Egyesült Államoknak, ugyanakkor pedig pénzügyi forrása is az iszlám hálózatoknak.

Szaúdi-Arábia olajból származó gazdagságának köszönhetően jobb sorban él, mint a muzulmán országok többsége és hozzáfér a nyugati technológiához.

"Ellentétben az általában elterjedt feltevéssel, a muzulmán országokban a politika fölötte áll a vallásnak és nem megfordítva" - szögezte le Rochdy Alili, hozzátéve, hogy különben is "egyik rendszer sem igazán demokratikus".

A történész végül óva inti az Egyesült Államokat és szövetségeseit attól, hogy túlságosan erős nyomást gyakoroljanak ezeknek az országoknak kormányaira, nehogy ezzel még tovább szítsák "gazdaságilag, szociálisan és kulturálisan frusztrált" lakosságuk haragját.