Spektrum TV: Új Évák

Vágólapra másolva!
A nők ma már szabadon választhatnak pályát maguknak: bármi lehet belőlük. Az egyenjogúság azonban nem máról holnapra született meg.
Vágólapra másolva!

A 60-as években a nők a társadalmi és szexuális szabadságot követelő feministák mögé sorakoztak fel. A 90-es években megasztárok csatlakoztak a mozgalomhoz és arra bíztatták a nőket, hogy mozgassák meg izmaikat és vegyék ki részüket a cselekvésből. Mindez azonban elképzelhetetlen lett volna egy korábbi nemzedék úttörő munkája nélkül. A 20-as évek virgonc lányairól van szó, akik magasra törtek és készen álltak minden kalandra.

A 20-as évek asszonya merőben különbözött az előző korok asszonyaitól. A háború megkóstoltatta a nőkkel a függetlenség tiltott gyümölcsét - és erről már nehéz lett volna lemondani. A sajtó "virgonc lányoknak" becézte ezeket a kurtaszoknyás, rövidhajú hetyke hölgyeket. A kifejezés nem volt új keletű: a 19. században a fiatalkorú prostituáltakat nevezték így. A 20-as években azonban már azokra a pimasz, fiús lányokra sütötték ezt a jelzőt, akik szemmel láthatóan nyeregben érezték magukat a motorbiciklik hátsó ülésén.

Ezeknek a nőknek a nagyvilági életmódja megbotránkoztatta a társadalmat. Az újságok a rákot, a nemi betegségeket, de még a női agyműködés elcsökevényesedését is az Új Évák káros szenvedélyeire: a dohányzásra, a táncra, a fogyókúrára, és a mulatozó életmódra vezették vissza.

Kétségtelen, hogy e korszakot többek között a mulatók kabaréi és koktéljai, valamint vad táncai tettek híressé. A charleston, a shimmy, a jogtrot és a kikihari viharos gyorsasággal hódították meg a parkettet. Ezekben a bárokban és tiltott italmérésekben szédítő iramú életet éltek a modern nők is.

Annak, hogy ezt megtehették, alapvetően az első világháború volt az oka. 1914-ben hetvenmillió férfit mozgósítottak a világ első globális háborújában. A rákövetkező négy évben minden nyolc férfiból egy meghalt. A fronton harcoló férfiak munkáját pedig nem mások, mint a nők folytatták 1917-ben - egyedül a lőszergyártásban - már több mint 700 000 nő dolgozott Nagy Britanniában.

A történelem során először fordult elő, hogy nők ezrei lettek önálló kenyérkeresők. És mivel egyszerűen nem volt elég férfi a láthatáron, ezek a nők többé már nem játszhatták el a hagyományos női és anyai szerepeket. Ha nem akartak lesüllyedni a társadalmi ranglétrán, arra kényszerültek, hogy új szerepet fabrikáljanak maguknak: át kellett tehát formálniuk az életüket és új lehetőségek után kellett nézniük. És ebben a folyamatban született meg a modern nők első nemzedéke.

Ráadásul a világégést egy olyan korszak követte, amely igyekezett elfeledni a múltat és nem gondolni a jövőre. Eleven és pezsgő életét a jelennek szentelte. Ennek a kornak - a 20-as éveknek - az asszonyai azonban koránt sem voltak olyan szeleburdiak és léhák, mint amilyennek a sajtó lefestette őket.

Nemzedékük lázadt fel elsőként a múlt korlátai ellen. Jelképesen és minden teketória nélkül dobták sutba a fűzőt, ezt a hagyományos kínzóeszközt. Az öntudatra ébredt Évák elvetették a nőiesség külső jegyeit. A nyúlánk fiús alkat lépett a gömbölyded formák helyébe. A ruhaderék szabásával leplezték a csípő idomait. Nehéz pántok szorították le a kebleket. A rövid szoknyák a nők növekvő öntudatát tükrözték vissza. És mihelyst a fiús külső lett a sikk, eltűnt a korábbi nemzedék büszkesége, a hosszú haj, s - a férfiak nagy bosszúságára - megjelent a bubifrizura. Az orvosi szakmát kétségbe ejtette a rövid haj divatja. Komoly szakemberek fejtegették, hogy ennek nyáron napszúrás, télen pedig idegzsába lesz a következménye. Rövidre nyíratni a hajat azonban jobbára beavatási szertartás volt, nem egyszerű stílus-kérdés. A rövid haj a női függetlenség jelképe lett.

De ezek a nők nemcsak a hajviseletükön változtattak, hanem elkezdték sminkelni magukat. Ezzel sok erénycsősz felháborodását kivívták, mivel az I. világháború előtt a smink a feslett nőszemélyek jellemzője volt. Ám az új divatot már nem lehetett megállítani: kibontakozott a kozmetikai ipar és virágzott az üzlet. 1925-re már 140 millió dolláros hasznot söpört be csupán Amerikában. Az első női milliomosok a kozmetika császárnői voltak.

A világháború négy szűk esztendeje nyomott hagyott a nők alakján is. Karcsúbbak, soványabbak lettek. Így aztán nem is csoda, hogy az egészséges életmóddal és testmozgással megszerzendő szépség lett a legfrissebb hóbort. A modern Vénusz számára az egészséges, erős test szolgált eszményképül. A soványságnak ez a kultusza jövedelmező üzletet hozott létre. A magazinok gyógyfarmokat reklámoztak és ecsetelték az elektromos masszázs előnyeit. Az új, sovány nők nemcsak az alakjukra vigyáztak, hanem maguk akartak dönteni az életük minden kérdésében, így abban is, hogy mennyi gyermeket vállaljanak.

Nagy-Britanniában 1921-ben nyitotta meg Marie Stopes az első klinikát, amely a születésszabályozást szolgálta. Heves ellenállással dacolva valósította meg célját, hogy megszabadítsa a nőket a mértéktelen gyermekáldás fizikai terhétől.

Az egyenlőségért folyó harc természetesen a politika porondján is zajlott. 1919-ben az amerikai születésű, gazdag Nancy Astor vívta ki elsőnek, hogy nő létére bekerült a brit parlamentbe. Ez a küzdelem, mely a 19. század második felében fordult komolyra, most új lendületet kapott. Az első világháború kitörése előtti években egyre hangosabbá és harcosabbá váltak azok a szüfrazsettek, akik a férfiakéval egyenlő politikai jogokat követeltek. 1913-ban szüfrazsettek felrobbantották Lloyd George pénzügyminiszter vidéki kastélyát. Ugyanebben az évben Emily Davidson a király lova elé vetette magát az epsomi derbin. Két nappal később belehalt sérülésébe. Bármennyit küzdöttek is azonban a nők, végül a férfiak közt folyó háború hozta meg számukra a választójogot.

A háború után Oroszország, Kanada, Németország, Ausztria, Lengyelország és Csehszlovákia is megadta a nőknek a szavazati jogot. Angliában ez csak a harminc évüket betöltő nőket érintette. Nancy Astort azonban hamarosan más női képviselők is követték a parlamentbe, köztük Margaret Bonfield, aki 1929-ben tagja lett a kabinetnek. A brit választójogot 1928-ban kiterjesztették minden 21 éven felüli nőre.

Első ízben tölthettek be nők közhivatalokat. 1919-ben szabaddá vált előttük a jogi pálya is. Egy évvel később szalagcímek számoltak be arról, hogy letették esküjüket az első női esküdtek

A politikai törekvéseket elősegítették a kedvező gazdasági folyamatok is. A háború befejeztével ugyanis gazdasági fellendülés következett. Új iparágak követeltek új munkaerőt és megszületett a dolgozó nő fogalma. Végre valahára valóra vált a nők anyagi függetlensége. Ekkor jelentek meg a nők a nagyáruházak pultjai mögött és előtt is: úgy, mint eladók és mint vevők.

Miután a nők megküzdöttek azért, hogy kibújhassanak a történelem írta hagyományos szerepeikből, új offenzívát indítottak, mindenek előtt a sport területén. Kezdetben igen erős előítéletekkel kellett megküzdeniük. Kirekesztésüket a férfiak olykor a "Szabályokra" való hivatkozással indokolták, máskor úgynevezett erkölcsi megfontolásokat emlegettek.

1896-ban Pierre de Coubertin báró is azzal élesztette újjá az olimpiát, hogy az "a férfias sport megdicsőülése". 1904-ben végre nőknek is megengedték az íjászversenyen való részvételt. A golf és a tenisz után ez lett a nők harmadik olimpiai skalpja. Teljesjogú részvételük azonban továbbra is erőteljes ellenállásba ütközött.

Válaszul arra, hogy folyamatosan kirekesztették őket a futó-, ugró és dobószámokból, 1922-ben és 1926-ban megrendezték saját olimpiai stílusú atlétikai versenyüket. 1928-ban végre elindulhattak néhány atlétikai versenyszámban.

Manapság a 26 olimpiai sportág közül 21-ben versenyezhetnek már a nők, de ehhez igen hosszú és fáradságos munkára volt szükség.

A sport első női sztárjai ösztönzően hatottak másokra, például a pilótákra is. A női pilóták tanúbizonyságot tettek szívósságukról és kiváló képességeikről. 1928-ban Amelia Earhart volt az első nő, aki átrepülte az Atlanti-óceánt. 1930-ban Amy Johnson pedig egyedül repült Angliából az ausztráliai Darwinig.

Amelia Earhart hitvallása, mely szerint „a nőknek is meg kell próbálniuk mindazt, amit a férfiak megpróbálnak, és ha kudarcot vallanak, a kudarcnak kell tettre ösztönöznie a többi nőt” - örökérvényűen tanúsítja a 20-as évek asszonyainak bátor szellemét.

Ezek a nők tíz éven át küzdöttek szabadságjogaikért és tiltakoztak az életben hagyományosan rájuk osztott szerepek ellen. Sok mindent elértek - választójogot, gazdasági függetlenséget, minden eddiginél nagyobb szabadságot.

1929. október 29-én azonban vége lett a szép időknek. A hírhedt Fekete Csütörtökön összeomlott a New York-i tőzsde. Értékpapírokba fektetett dollár-milliárdok semmisültek meg egyik napról a másikra. A konjunktúra, mely a 20. század egyik legcsillogóbb évtizedét táplálta, véget ért. És ez mindenki életére kihatott. A viharos 20-as évek elviharzottak a virgonc lányok és mindenki szeme láttára.

A dübörgő visszhangból azonban megmaradt valami mára is. A virgonc lányok tíz év alatt széttörték az előítéletekből és a gúnyolódásból épült korlátokat és kikövezték az utat a 20. századi nők következő nemzedéke számára A nőkre többé nem lehet úgy nézni, hogy ne figyeljünk rájuk.


Bemutató: október 31-én, szerdán 23.10
Ismétlés: november 4-én, vasárnap 21.55 és november 6-án, kedden 0.00

Spektrum TV