Tutajozó rágcsálók

A genetikai vizsgálatok szerint 40 millió évvel ezelőtt az Afrikából származó rágcsálók úszva vagy tutajozással kelhettek át az Atlanti-óceánon keresztül, majd benépesítették az egész dél-amerikai kontinenst.

A texasi kutatók ősmaradványok helyett a gének alapján tanulmányozták a rágcsálók evolúcióját. Ez a megközelítés az evolúcióbiológia forradalmasítását ígéri. Az elmúlt nyolc évben végzett kutatások arra utalnak, hogy Dél-Amerika rágcsáló faunája teljes egészében az Afrikából származó Caviomorpha (tengerimalac-szerűek alrendje) rokonságba tartozó ősi csoportból alakult ki. Ezeknek a rágcsálóknak a radiációja túl fiatal ahhoz, hogy ebben a kontinensek sodródása szerepet játszhatott volna. Ezt a problémát kétféleképpen lehet feloldani: a Caviomorpha ősök vagy a vízen keresztül jutottak Afrikából Dél-Amerikába (pl. tutajozással az óceáni áramlatok mentén), vagy pedig a Caviomorpha-radiáció jóval idősebb, mint amit az őslénytani bizonyítékok sugallnak.

Az amerikai kutatók a molekuláris adatokat felhasználva keresik a válaszokat ezekre a kérdésekre. A dél-amerikai és az afrikai rágcsálók génjeinek mutációit használták fel a rágcsálók evolúciós történetének a rekonstrukciójához, és megszerkesztették a törzsfájukat. Az eredményeik azt mutatják, hogy az afrikai és a dél-amerikai radiáció egymástól függetlenül zajlott le, de a két csoport közös ősökön osztozik. A genetikai adatok szerint a csoportok szétválása jóval korábban történt (45 millió évvel ezelőtt), mint amit az ősmaradványok mutattak eddig (36 millió év).

A radiáció után ezek a rágcsálók alkották a dél-amerikai kontinens legelésző faunáját. Sok Caviomorpha rendkívül nagy méretű, némelyik ma élő fajuk a legnagyobb rágcsálók közé tartozik a Földön. A legtöbb rágcsálótól eltérően sok Caviomorpha faj erősen szociális, és az anyagcseréjük valamint a szaporodási stratégiájuk is a nagy emlősökéhez hasonlít.

A molekuláris módszerek használatával talán sikerül megválaszolni a paleontológusok által évtizedekkel ezelőtt feltett evolúciós kérdéseket. Az új felfedezések jelentősen megváltoztatták a tradicionális elképzeléseket az emlősök evolúciójáról. Habár a molekuláris evolúcióbiológia példa nélkül álló bepillantást enged az állatok evolúciójába, nem tud információkat adni a kihalt állatokról. Ezért a kutatók megpróbálják kombinálni az ősmaradványokból és az élő formákból származó adatokat, a genetikai adatokat a morfológiai jellemzőkkel. Hosszú időn keresztül a mikroevolúciós és a makroevolúciós folyamatok tanulmányozását két különböző dolognak tartották, most azonban megpróbálják a két területet összevonni. Reményeik szerint nem csak a rágcsálók esetében, hanem általánosabb kérdésekre is megtalálják a választ az emlősök származásával, és a közöttük lévő összefüggésekkel kapcsolatban.

Dulai Alfréd