Az ördög teremtményei

Fúj, utálom a békákat! Nyálkás, ronda hüllők! - borzonganak még manapság is sokan, ha véletlenül egy ártatlanul pislogó varangyba botlanak - mondjuk - kertészkedés közben. És bizony ezzel a kijelentésükkel nagy hibát követnek el. A békák és rokonaik a gőték, szalamandrák ugyanis nem hüllők, hanem kétéltűek, vagyis a gerinces állatoknak egy teljesen különálló osztályát alkotják. Ebből is látszik, hogy közel sem ismerjük őket igazán. És szó sincs róla, hogy unalmas, primitív, csúnyácska lények lennének.

A kétéltűek a szárazföldi gerincesek legősibb osztálya. Egy Grönlandon talált lelet tanúsága szerint gőteformájű elődeik 350 millió évvel ezelőtt kezdtek áttérni a vízi életmódról a szárazföldire. Az egykor terebélyes osztályból csak viszonylag kevés faj élte túl a drasztikus változásokat, melyek életkörülményeikben az évmilliók során végbementek. A Földön jelenleg 4500 kétéltűfaj ismert, többségük a trópusi esőerdőkben található, Európa tehát élőhelyük perifériájának számít. A Spektrum Televízió hat részes sorozata mégis a Dániában élő mindössze 14 kétéltűfaj nyomába ered, hiszen az ország természetvédőinek szívós harccal sikerült elkerülni a gyakoribb békafajok tömeges pusztulását, példás odafigyeléssel pedig a ritkábbak kihalását is.

A farkos kétéltűek családjába tartozó alpesi gőtét Dániában először 1949-ben fedezte fel egy diák. A hír az újságok címlapjára került, ő pedig egykori biológia tanárával és néhány lelkes segítővel azóta is a gőték viselkedését kutatja és mentésüknek szenteli az életét. Mintegy hatszáz környékbeli tavacskát kutattak át, és közülük mindössze 150-ben találták meg a gyönyörű, sötét hátú, de narancssárga hasú állatot. Új életterüket - melynek kialakításában a környező gazdák is segítenek - gondosan kell kiválasztani, mert különben nem foglalják el. Néma "osztálytársával" szemben a Magyarországon is honos zöld levelibéka könnyen felismerhető erőteljes hangot ad, így állományaik helyét viszonylag könnyű megállapítani.

A hímek jellegzetes brekegő hangjukat a torkukon lévő léggömbszerűen felfújható hanghólyag segítségével adják. Régen, sok helyütt időjósnak vélték és üvegben tartották őket. A néphit szerint mikor a létrájukon magasabbra másztak, szép napos időre lehetett számítani. Sokak szerint a zöld levelibéka a legszebb kétéltű. Ezt az elismerést összetéveszthetetlenül élénkzöld színüknek és az orrlyukaiktól induló, oldalukon végigfutó, csípőtájékon kacskaringóba pöndörödő sötétbarna csíknak köszönhetik. A hát színárnyalata pedig mesterien képes alkalmazkodni környezetéhez: egy sötét dobozbe téve néhány órára, a béka bőrszíne akár egészen feketévé is válhat. Korántsem ilyen szép élénk a színe a szintén veszélyeztett zöld varangynak.

Hátoldalát krémszínű alapon szabálytalan formályú zöld mezők borítják. Színezetének intenzitását képes a talaj színéhez igazítani, így kítűnő rejtőzködő. Rekordjai közül azonban legérdekesebb, hogy petéit a többi békával ellentétben girlandszerű formában rakja le, számuk pedig elérheti az átlagos 5-6000 tojás kétszeresét is. Mozgása még szürkületben is jól megkülönböztethető a többi varangyfajétól: hátsó lábai elég hosszúak így kis, fürge ugrásokkal halad előre. Nagy távolságokat is bejár, a kutatások szerint némelyik példány akár több kilométerről is "hazatalál".

A Dániában nagyon megritkult, de hazánkban még mindenfelé gyakori barna ásóbéka egyike a legrégebbi fajoknak. Rendszerint éjszaka jön elő, nappal pedig elrejtőzik. Nevét arról kapta, hogy a homokos talajba hátsó lábának alsó részén lévő sarkantyú segítségével beássa magát. Ha megzavarják fokhagymaszagot áraszt. Tojásait fürtökbe rakja, a kikelt ebihalak pedig óriásira, akár 10-17 cm hosszúra is megnőhetnek. Hangja nagyon különleges, egyesek szerint furulyaszóra emlékeztet. Hanghólyag híján viszont nem hallatszik messzire a nem éppen szépségükről híres barna varangyok brekegése. Szemölcsszerű képződményekkel borított háta és gonosz tekintete miatt évszázadok óta undorítónak tartjuk ezt az állatot.

A középkorban nem egy ördög- és boszorkányábrázoláson szerepelt; az egyház és a néphiedelem is ellenségnek vélte. Ma már tudjuk: a barna varangy ártalmatlan, sőt hasznos, hiszen elvégzi a kártevők irtását, melyeket mi csak drága és erős mérgek felhasználásával tudnánk visszaszorítani. A nászidőszakban tömegesen vonulnak a petézőhelyek felé, ekkor sok helyen, így Dániában is lezárják az érintett utakat. Tudjuk, mikor következik be a vándorlás, de még a mai napig nem tisztázott, hogyan találják meg ugyanazt a petézőhelyet, melyet ebihalból békává alakulásukkor elhagytak. Nem szemük segítségével, hiszen látásuk rossz. Nem szaglás alapján, hiszen akkoris elérik a tavat, ha azt már betemették. Tudósok a Föld mágneses tereire és a Hold fázisaival való összefüggésre gyanakszanak.

A barna  varangy elterjedési területe óriási, egy-két szigettől eltekintve lefedi egész Európát, Közép- és Észak-Ázsiát, sőt Észak-Afrikát is. Szűkebb areája van a kecskebékának, mely nevét a különleges mekegő hangról kapta. A zöldbékák családjába tartozó kecskebéka azonban nem önálló faj. Az örökítőanyagok vizsgálatával kiderítették, hogy a tavi béka és a kis tavi béka kereszteződésének eredménye. De ezzel a genetika varázsereje még nem ér véget. A tiszta hibrid kecskebéka-állományok azonban nem életképesek, mivel a nőstények kevesebb tojást raknak, az ebihalak halandósága gyengeségükből adódóan pedig nagyon magas.

Az egyik szülőfajjal való visszakeresztezés eredményezi azt a kecskebékatípust, amelynél a peték kelési aránya magasabb. Ezek szerint a kecskebékának szükséges a tavi békával, vagy a kis tavi békával kialakított szaporodási közösség megtartása. Egyes szakemberek úgy vélik, hogy a kecskebéka egy most kialakulóban lévő faj. Ennek legékesebb bizonyítéka a Dániában élő populáció, ahol tavibéka egyáltalán, kis tavibéka pedig csak egyetlen önálló szigeten él. Amíg ez a vita eldől, a kecskebéka vidáman ugrándozik, és megelégszik még a korcs jelzővel is.

Dániában az összes kétéltű védett állat. Ma már nem tervezhetnek autósztrádát vagy vasút vonalat, nem szüntethetnek meg tavakat anélkül, hogy a békák életére gyakorolt hatását ne vizsgálnák. Az autópályák alatt békaterelő alagútat ásnak számukra, hogy biztonságban eljuthassanak petézőhelyeikre, valamint egyre több új "halmentes" tavat létesítenek. Az biztos, hogy ez az út Európába vezet, mégha éjszakánként - a békák vándorlása miatt - le is van zárva.

Kétéltűek - hat részes sorozat a Spektrum TV-n

Bemutató: november 17-én szombatonként 17:45
Ismétlés: november 21-én szerdánként 20:40 és november 23-án péntekenként

(Spektrum TV)