Pearl Harbor: elfelejtett tanulságok

Hatvan évvel ezelőtt, egy vasárnap reggelen 390 japán repülőgép a Csendes-óceán kellős közepén történelmet csinált. A leghitelesebb krónikás a Fehér Ház akkori ura lett.

"Tegnap, 1941. december 7-én - ez a dátum soha nem merülhet feledésbe - a Japán Császárság haditengerészeti és légierői hirtelen és szándékosan megtámadták az Egyesült Államokat...

A Japánt Hawaii-tól elválasztó távolság magában foglalja, hogy a támadást több napja, akár több hete tudatosan megtervezték. A japán kormány időközben félrevezető nyilatkozatokkal és a tartós békébe vetett reményt hangoztató üzenetekkel szándékosan megtévesztette az Egyesült Államokat.

A Hawaii-szigeteknél végrehajtott támadás súlyos veszteségeket okozott haditengerészeti és légierőnknek...

Tegnap a japán kormány ugyancsak támadást indíttatott Nyugat-Malájföld ellen.
A múlt éjszaka japán erők megtámadták Hongkongot.
A múlt éjszaka japán erők megtámadták Guamot.
A múlt éjszaka japán erők megtámadták a Fülöp-szigeteket.
A múlt éjszaka japán erők megtámadták Wake szigetét.
Ma reggel a japánok megtámadták a Midway-szigetet.

A hadsereg főparancsnokaként elrendeltem, hogy minden intézkedést tegyenek meg védelmünk érdekébe. A történelem örökre emlékezetében fogja tartani ennek az ellenünk intézett támadásnak az aljas voltát... Úgy hiszem, a kongresszus és a nép nevében szólhatok, amikor megerősítem, nem érhetjük be azzal, hogy minden engedmény nélkül megvédelmezzük magunkat. Biztosítanunk kell a magunk számára, hogy soha többé nem veszélyeztethet bennünket hasonló álnokság.

Az ellenségeskedések megkezdődtek. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy népünk, területünk és érdekeink súlyos veszélyben vannak...

Annak az agressziónak a folyományaként, amelynek vasárnap, december 7-én váltunk áldozataivá, kérem a kongresszust, hirdessen hadiállapotot az Egyesült Államok és a Japán Császárság között."

Franklin D. Roosevelt amerikai elnöknek ez a bejelentése 1941. december 8-án, a Pearl Harbor elleni japán támadás másnapján hangzott el a washingtoni Fehér Házban.

Geoffrey Regan, akit a Döntő csaták című hadtörténeti munkája tett ismertté, tíz évvel ezelőtt megjelentetett Hadászati balfogások című könyvében ezt írta: "Az 1941. december 7-i Pearl Harbor elleni japán támadás annyira meglepte az embereket, hogy azóta  is folyik a vita arról, hogy vajon Roosevelt elnök tudatosan engedte-e a japánoknak, hogy ők mérjék az első csapást, mely lehetővé tette számára, hogy egységesen országot vihessen háborúba Japán és Németország ellen. Bármi legyen is az igazság - és talán soha nem derül ki -, a Hawaii-szigeteken tartózkodó amerikai parancsnokok semmit sem tudtak a fenyegető veszélyről. Az Amerikai Egyesült Államok és Japán közötti feszült viszony ellenére a Pearl Harbor-i hatóságok csak félintézkedéseket tettek a jól ismert japán specialitás - a meglepetésszerű támadás - ellen."

A japánok vasárnap támadtak, tudták, hogy a pihenőnapon az amerikai parancsnokok nem lesznek a helyükön. A Pearl Harbor kikötőjében tartózkodó 96 amerikai hadihajó legénységének zöme "lazított".

Az elhárítás által jelzett nagyszabású flottamozdulatokról azt hitték, hogy azok célpontja Délkelet-Ázsia. A honolului radarok hiába észlelték "azonosíthatatlan légi célokat", azokat egy amerikai B-17-es bombázókötelék gépeinek vélték. Amerika nagy árat fizetett a magabiztosságáért - állapította meg könyvében Geoffrey Regan, hozzáfűzve: "A tényleges felelősség azonban a washingtoni politikusoké és a Hawaii-n tartózkodó parancsnokoké, akik figyelmen kívül hagyták az elhárítás jelentéseit".

Mielőtt a második világháború 1939. szeptember elsején Hitler Lengyelország elleni támadásával megkezdődött volna, az Egyesült Államok beérte azzal, hogy annak az évnek az áprilisában "biztosítékokat" követelt Hitlertől és Mussolinitól: nem támadják meg a Washington által megnevezett 31 országot. Két hónappal a világháború kitörése után az Egyesült Államok engedélyezte a Németországgal akkor már hadiállapotban levő Franciaországnak és Nagy-Britanniának, hogy amerikai fegyvereket vásároljanak készpénzért. Az amerikai kongresszus csak 1941. március 11-én szavazta meg a kölcsönbérleti /"lend and lease"/ törvényt. Németország, Olaszország (és Magyarország) 1941. december 11-én üzent hadat az Egyesült Államoknak, miután az már három napja hadiállapotban állt Japánnal.

Immár közel negyed éve Pearl Harbor neve gyakorta kerül említésre az Egyesült Államok idegközpontjait ért szeptember 11-i terrortámadások kapcsán, gyakrabban  mint évfordulós megemlékezések okán. A felidézés hátterében váratlanul, jól előkészítetten, látványos módon végrehajtott "öngyilkos akciók" állnak, amelyek hat évtizeddel ezelőtt is, most is kilendítették hagyományos eszmerendszeréből a katonai, biztonságpolitikai gondolkodást, hadüzenettel vagy anélkül indított háborút vontak maguk után.

Jó ideje az ázsiai-csendes-óceáni és attól nyugatra fekvő térségek felől érik az Egyesült Államokat a legkomolyabb katonai kihívások - Japán, Korea, Vietnam, Kína, Irán, Irak, Afganisztán csak néhány kiragadott példa. Hátterükben lehet az amerikai érdekszférákkal szembeni fellépés mind tágabb értelmezése, olyan körülmények között, amelyekben maguk az amerikai intervenciók a konfliktusveszélyek, a konfliktusok elszaporodásának, áttételeinek a következményei is.

A Pearl Harborra való utalást azonban elsősorban az a keserű tanulság indokolja, miszerint bármilyen nagyságrendű katonai erős nevetségesen tehetetlenné, végzetesen sebezhetővé, bármely objektum vagy térség hatásosan támadhatóvá és védhetetlenné válik, ha a meglepetésszerűség, a váratlanság, a konkrét kiszámíthatatlanság tényezője érvényesül. Az is igaz viszont, hogy a meglepetés okozta zavar után megszerveződő visszacsapás előbb-utóbb a tényleges erőviszonyok érvényesítését kényszeríti ki.
 
Pirityi Sándor