Az igazi Spartacus

Spartacus, a trák pásztorból lett római gladiátor vezette az ókor legnagyobb rabszolgafelkelését (i. e. 73-71), amely szinte alapjaiban rázta meg a Római Birodalmat.

Alakja a későbbi századok során legendává nőtt: szimbólumává lett az igazságtalansággal szembeszegülő lázadásnak, a küzdelmet a legesélytelenebb helyzetben sem feladó embernek.

Mozgalmak tűzték zászlajukra a nevét, vagy éppen kisajátították az "osztályharcos" ideológia szellemében, könyvek és filmek készültek róla - de vajon milyen lehetett az "igazi" Spartacus?

Bill Lyons dokumentumfilmje címében ugyan választ ígér erre a kérdésre, de a film alapvetően mégsem a "mítoszt" és a "valóságot" szembeállító, úgynevezett leleplező televíziós műfajba tartozik. Ehelyett szemléletes képet kapunk az akkori idők rabszolgáinak helyzetéről, a gladiátorjátékokról és a Spartacus-féle felkelés minden fontosabb mozzanatáról.

Az eredeti helyszíneken forgatott filmben a téma szakértői is a segítségünkre vannak: Mark Colby, hadtörténész, nyugalmazott katona; Andrew Wallace-Hadrill, a római British School tanára; Keith Hopkins, ókortörténész, a Cambridge-i Egyetem professzora és Dr. Maria Wyke, Readingi Egyetem kutatója. A nézők képzeletét - illusztráció gyanánt - történelmi játékfilm-betétek is irányítják; néhány képkocka erejéig Kirk Douglast is láthatjuk egy legendás alakról készült film legendás alakításában.

Az igazi Spartacus elején a néző megismerhet egy időszámításunk előtti első századból való római lakóépületet - az arisztokrata Aemilius Scaurus házát -, melynek alagsorában húzódtak meg a rabszolgák körletei. Az aprócska alvófülkék még helyreállítottan is nyomasztó képet adnak az egykor itt élő rabszolgák összezsúfoltságáról...

A rómaiak a többnyire hadifoglyokból lett rabszolgák egy részét gladiátorjátékokra is felhasználták; a polgárok rajongtak értük az arénában, de az ünnepelt harcosoknak még állampolgárságuk sem volt, alig-embereknek, bűnözőknek tekintették őket.

Spartacust Capuában, a Római Birodalom gladiátori központjában képezték ki; itt Mark Corby megmutatja nekünk annak a kiképzőtábornak a maradványait, ahol Spartacus testére először fröccsent gladiátorvér...

A gladiátorok számára a szervezett ellenállásnak szinte semmilyen esélye nem adatott meg, de Spartacusnak mégis sikerült közöttük valamiféle közös kötődést kialakítania, és több mint hetven társával kitört a gladiátor-laktanyából.

A dokumentumfilm helyszínről-helyszínre végigköveti a felkelés különböző fázisait: a Vezúv-hegyi tábor kialakítását, ahol Róma számkivetettjei is csatlakoztak a gladiátorokhoz; az első, rómaiak vereségével végződő összecsapásokat; az Alpokig vezető "véres" utat, a felkelők visszafordulását, az újabb ütközeteket, a picenumi csatát, ahol Crassus légiói vereséget szenvedtek. A Szicília felé vonulást, s végül a három római hadsereg közé szorult Spartacus utolsó csatáját, ahol maga is az életét vesztette.

Ezután már a végjáték felidézésének lehetünk a tanúi: a rómaiak bosszújának, amelyet hatezer keresztre feszített rabszolga hirdetett a Rómától Capuáig vezető Via Appián...

Mark Corby így méltatja Spartacust: "Ő volt az ókori világ egyik legkiválóbb parancsnoka - egy ember, aki a süllyesztő legmélyéből emelkedett ki, és minden segítség nélkül, önerejéből felépített egy hadsereget, majd szembeszállt a világ legkiválóbb hadseregével, s két éven át sikerrel sakkban is tartotta."

A dokumentumfilm Keith Hopkins szavaival ér véget: "Spartacus tettének eredménye végső soron az, hogy még ma is beszélünk róla. Része az emberiség történetének, jelképe az emberi reménynek, az emberi erőfeszítésnek, a legerősebbel szembeni bátor próbálkozásnak. S e jelkép egyben tanulság is: egy bátor ember a legmostohább körülmények között is méltó harcot vívhat."
Bemutató: december 19-én szerdán 18:45
Ismétlés: december 22-én szombaton 16:35 és december 25-én kedden 19:40

Spektrum TV