A rómaiak ügyeltek a vízminőségre

Tanulhatnak-e korunk városfejlesztői a rómaiak műszaki teljesítményeiből? Christer Bruun professzor, a Torontói Egyetem történésze szerint a válasz határozott igen, legalábbis ami a városok vízellátását illeti.

Bruun, aki a Római Birodalom és itáliai utódai területének vízellátó rendszereit tanulmányozza a Kr. e. 300 -tól a 17. századig, úgy véli, hogy a római csatornarendszer és a rómát ellátó akvaduktok mai mértékkel mérve is környezetvédelmi és műszaki csodák.

"A rómaiak mesterei voltak az vízhálózat kiépítésének és karbantartásának, hiszen akár 90 kilométeres távolságról is sikerrel gondoskodtak a milliós Róma vízszükségleteiről".

A rómaiak elkülönítették a jó minőségű ivóvizet attól a víztől, ami a csatornahálózatban folyt, ugyanis különböző forrásokból nyerték a vizet.

" Még a fejlett országok nagy részében sem megoldott, hogy a vízminőség szempontjából elkülönítsék azt a vizet, amit megiszunk, és azt, amivel WC-inket öblítjük."

Bruun szerint a hegyi források vize, amit a római vezetékek nagy részében használtak, gazdag volt kalciumban, ami idővel védőréteget alakított ki az ólomvezetékek belsejében.

"Ez az ásványi védőréteg rómaiak tömegeit védte meg az ólommérgezéstől".

Ajánlat: