Élő pókháló a tenger mélyén

Eddig sosem látott "tengeri sárkányra" bukkantak az óceán mélyén. A rejtélyes lény a hat méteres nagyságot is eléri.

Az óceán mélyén eddig ismeretlen tintahal-fajra bukkantak. A "szörnyeteg" ostor-vékonyságú karjai a hatméteres hosszúságot is elérhetik.

"A felfedezés ismét megmutatja, milyen szegényes ismereteink vannak a tengermély világáról. Semmit sem tudunk bolygónk legnagyobb ökoszisztémájáról" - fogalmaz Michael Vecchione, a washingtoni National Museum for Natural History munkatársa.

Összesen nyolc alkalommal látták a teremtményt az Indiai-, az Atlanti- és a Csendes-óceán vizeiben.

A felfedezés

William Sager geológus kétezer méterrel a Mexikói-öböl felszíne alatt, egy speciális tengeralattjáró ablakán át pillantotta meg először a gerinctelen állatot. A Texas A&M University munkatársa így írja le a találkozás pillanatait: "Ott lebegett, úgy két és fél méterrel a fenék fölött, maga mögött vonszolva csápjait, melyekkel az óceán fenekét cirógatta. Nagyon hosszú, vékony karjai voltak - jó tízszer olyan hosszúak, mint a teste. Bámulatos!"

A tintahalak a puhatestűek törzsén belül a fejlábúak (lábasfejűek) osztályába tartozó tengeri állatok, a polipok és a kalmárok rokonai. Egyik fő jellemzőjük a belső, elmeszesedett váz, az ún. szépiacsont, amely evolúciós szempontból az egykori külső héj csökevénye. Közel 100 faj tartozik ide. Nyolc rövidebb és két hosszabb karjuk van, amelyek végén tapadókorongok alakultak ki.

Az egyik tintahal beleütközött a kutatók tengeralattjárójába - majd hosszas küzdelmet folytatott, hogy megszabaduljon tőle, vagyis karjai valószínűleg rendkívül ragadósak.

Martin Collins, a University of Aberdeen tengerbiológusa úgy véli, hogy az állat vékony, ragadós csápjai a táplálkozást szolgálják: a pók hálójához hasonlóan elkapják a beléjük sodródó apróbb tengeri élőlényeket.

Tengeri pókháló

A látott tintahalak nagy termetűek, ám a kutatók feltételezése szerint mindössze egy-két évesek lehetnek. A tintahalak gyorsan növekednek (a legnagyobb példányok akár egy év alatt 40 kilót is "felszedhetnek"), a párosodás után azonban rögtön elpusztulnak.

Vecchione azt gyanítja, hogy a megpillantott állatok felnőtt Magnapinnidae pacificá-k lehetnek, egy olyan faj tagjai, melyet 1998-ban fedezett fel. Ezekről a lényekről szinte semmit sem tudunk - eddig összesen három darab öt centiméter körüli elpusztult példányt sikerült elfogni.

Sager szavai szerint csupán a "vakszerencsének köszönhetjük, hogy találkoztunk velük". A geológus az Alvin nevű speciális tengeralattjáró apró ablakán át pillantotta meg élete első tengeri sárkányát. Az Alvin nem a mélytengeri fauna vizsgálatának ideális eszköze. "Mintha a szekrényemben utaznék a tenger fenekén".

Vecchione szerint a rendszeresség eredményes lenne. "Ha átfésülnénk a mélyvizeket, jó eséllyel foghatnánk egyet."

Collins azonban arra figyelmeztet, hogy a tintahalak igen visszahúzódó teremtmények, és bámulatos ügyességgel kerülik el a hálókat.

(Fotók: Reuters)

Ajánlat:

• Mozgókép a tintahalról
• A Discovery Channel látványos összeállítása az óriás tintahalakról