Potyautasok a Miren

A Mir 15 éves pályafutásának vége felé ijesztő körülmények uralkodtak az űrállomáson: halvány, pislákoló fények, páratelt, meleg levegő, áporodott fém és gumiszag. A háttérből a testgyakorlataikat végző űrhajósok nehéz lélegzése hallatszik: izzadságuk és leheletük nedvessége lecsapódott a falak hidegebb részein. Ez az őserdei "éghajlat" rendkívül kedvezett a mikroorganizmusoknak: zöld penészréteg rakódott az elektromos berendezésekre, a műszerek fémburkolatát megtámadta a korrózió és kocsonyás nyálka telepedett meg az ablakokon.

A mikroorganizmusok egyes berendezések működését is veszélyeztették. Megzavarták a levegő- és víztisztító berendezés működését, mert kocsonyás dugókat okoztak a csővezetékekben, penész támadta meg a rádiókat, a videokamerákat, a kábelek szigetelését, az űrállomás falának burkolatát, sőt még az űrhajósok ruháját is.

A Miren több mint 230 féle mikroorganizmus telepedett meg. Ezek vagy az űrállomás összeszerelése során kerültek oda, vagy az űrhajósok vitték őket magukkal. Hogyan lehetséges, hogy ezek az apróságok fölfalják a műanyagokat, korrodálják a fémeket és elhomályosítják az ablakokat? Kétféle hatás okozza ezt: a biokorrózió és a biofouling.

A biokorrózió kémiai folyamat. A mikroorganizmusok szerves és szervetlen savakat választanak ki, továbbá enzimeket és biogén oxidáló anyagokat. A biofouling fizikai-kémiai folyamat. A baktériumok és gombák életközösséget képeznek a biofilmben. Ebben a nyálkás rétegben mindegyikük anyagcseretermékeket választ ki és egyik a másikból él. A nyálka bőrként vonja be a műanyagok és az üveg felületét, megváltoztatja és rombolja szerkezetüket.

Pusztító hatásukat fokozza a mikroorganizmusok hihetetlen alkalmazkodóképessége. A földinél erősebb sugárzásnak kitéve gyorsabban szaporodnak és gyakrabban képeznek mutánsokat. Másrészt a földinél akár százszor is erősebb kozmikus sugárzásnak szelektív hatása van: a gyenge mikroorganizmusok elpusztulnak és az érzéketlenebb populáció lesz uralkodóvá. Ennek eredményeként az űrállomás baktérium és gombaállománya ellenállóbbá, aktívabb anyagcseréjűvé, agresszívebbé válik, mint az eredeti állomány volt.

A Mir megsemmisülése 2001 tavaszán

Mindez figyelmeztetés a hosszú időre tervezett Nemzetközi Űrállomás építőinek. Még soha ennyi nemzet nem vett részt egyetlen űrvállalkozás megvalósításában. Az űrállomás így minden elképzelhető gomba és baktérium nemzetközi cserepiaca lesz. A szervezők nagy gondot fordítanak, arra, hogy csak teljesen egészséges űrhajósok mehessenek az űrállomásra. A legénység a repülés előtti időt karanténban tölti, hogy az utolsó pillanatig elkerülje az esetleges kórokozókkal való érintkezést. Ez idáig nem fordult elő fertőzéses megbetegedés űrutazás során, ez azonban csak azt jelenti, hogy az egészségügyi előírásokat továbbra is szigorúan be kell tartani. Űrutazás közben a stressz által okozott hormonális ingadozás gyengíti az űrhajósok immunrendszerét. A szunnyadó kórokozók így lehetőséghez juthatnak, nem is beszélve arról, hogy némelyik gomba és baktérium a világűrben vastagabb sejtfalat hoz létre, és virulensebbé válik.

A baktérium és gombafilmeknek az űrállomás falán és berendezésein való kialakulását az oroszok a mikroorganizmusok kémiai tetszhalál állapotával akarják megakadályozni. Ezeknek ugyanis megvan az a képessége, hogy szélsőséges életfeltételek esetén egyfajta tetszhalálba menekülnek, így vészelve át a kedvezőtlen időszakot. Ilyenkor minimálisra csökkentik anyagcseréjüket és aktivitásukat. Az oroszoknak sikerült bizonyos benzolszármazékokkal az ilyen állapotot előidéző természetes anyagok hatását utánozni. Az űrállomás falát ezekkel a vegyszerekkel kezelve sikerült a mikrobákat átmenetileg takarékra állítani.

A Nemzetközi Űrállomás vizének nagyon tisztának kell lennie. Erre a célra a NASA olyan berendezést fejlesztett ki, amely nyomás alatt 130 °C-ra melegíti a vizet, majd jóddal tovább fertőtleníti. A fedélzet állandóan mozgásban tartott levegőjét a mikrobákat is visszatartó szűrőn hajtják keresztül, és nagy hatásfokú szárítókkal alacsony szinten tartják a nedvességtartalmát. Az űrhajósok tehát csíraszegény, száraz levegőt lélegeznek be.