Mi fontos a finneknek?

Megdöbbentő civilizálatlanságban és förtelmes nyomorban élnek: nincsenek fegyvereik, lovaik, kényelmes lakhelyük, vadon termő növényekkel táplálkoznak, ruhát nem hordanak és a földön alszanak.

Kevesen vonatkoztatnák ma mindezt a finnekre, de ezeket a megállapításokat Tacitus (Kr. u. 55-120) római történetíró róluk vetette papírra Germania című munkájában. Később persze akadtak lovaik és már korántsem csak vadon termő növényekkel táplálkoztak, az azonban viszonylag új fejlemény, hogy a finnek az ipari fejlesztésben és a természet kincseiben rejlő erőt kihasználva  Európa egyik vezető technológiai hatalmává fejlesztették országukat - méghozzá úgy, hogy megőrizték életük értékeit.

1. Otthon

Ha ma megkérdezünk egy finnt, hogy mi jelenti számára a legnagyobb örömet és boldogságot, igen egyértelmű választ kapunk: az otthon, édes otthon. Egy finn közmondás szerint a saját otthon olyan értékes, mint az arany. A finnek általános természetszeretete és tisztelete az építészetre, a lakóépületek kialakítására is rányomja bélyegét.

A finnek ma is felszisszennek, ha el akarnak venni tőlük egy-két négyzetméternyi zöld területet. Képesek sajtóvitát indítani, ha új építkezés indul valahol, és néhány fűszál, illetve egy park zöldellő sarka a tét. Nem volt ez másképp 30 évvel ezelőtt sem, amikor a helsinki parlament épületének új szárnyát egy vénséges vén fa miatt félkör alakúra kellett tervezni.

2. Napsütés

A lista második helyén a napsütéses időjárás áll - már csak azért is, mert ez az időszak bizony korlátozott az északi országban. Igaz, amikor süt a nap, akkor aztán hosszan teszi. Finnországban ugyan négy jól elkülöníthető évszak van, de ebből az egyik - és nem a legkellemesebb - különösen hosszú és hideg.

Lappföldön, közel az Északi sarkkörhöz telente nem ritka a mínusz 40-50 Celsius fok és a többméteres hó. Ilyenkor a gépkocsik helyett előkerülnek a motoros szánok, a hó és jég borította közutak helyett a befagyott tavakon kijelölt ideiglenes csapásokon közlekednek az ittélők.

3. Barátság

A tiszta, saját otthon és a napsütéses időjárás mellett az őszinte, igaz barátság jelenti a finnek szemében a harmadik legnagyobb értéket. Korábban általános elterjedt nézet volt, hogy zárkózottak, keveset beszélnek és nehezen barátkoznak. A telekommunikációs vívmányok megjelenése, az információs társadalom kiépülése, a szabad információáramlás azonban nyitottabbá tette őket a világra és a társas érintkezésre is.

A hivatalos "boldogságlistán" ugyan nem szerepel a világszerte finn sajátosságként számon tartott szauna, de egy magára kicsit is adó finn ember legalább hetente egyszer beül a gőzbe, hogy megszabadulva a mindennapi stressztől átadja magát az élet igazi élvezetének.

Valószínűleg nem ők találták fel a szaunát, de az életük szerves részévé vált, és finn ember egyszerűen nem létezhet szauna nélkül. Könnyű megérteni, hogy miért. A cseppet sem barátságos, de annál szebb, vadban és halban gazdag finn vadon meghódítása szinte elképzelhetetlen lett volna szauna nélkül abban az időben, amikor Finnország lakói még nem ismerték a villanyáramot, a robbanómotorokat, és a civilizáció többi áldását. A több évszázados hagyomány napjainkra a finn kultúra szerves részévé vált.

A finn emberek szeretik a nyugalmat, az egyszerűséget, a természet közelségét, ragaszkodnak hagyományaikhoz, távol áll tőlük az anyagiasság és az anyagias gondolkodásmód. Persze, éppen ezért lehettek nyitottak az újra.

Valószínüleg éppen ilyen emberekre volt szükség ahhoz, hogy merészen váltva forradalmasítsák a hírközlési ipart és kiépítsék a világ élenjáró telekommunikációs cégét - amely ma többet hoz számukra, mint az őket körülvevő végtelen északi erdő. A legnagyobb és legsikeresebb finn cég, a Nokia sem véletlenül választotta mottójául a "Connecting people" (Összekapcsoljuk az embereket) mondatot.

Fonyó Barbara